azoldgyum_1351366533.jpg_240x175

Nagy felfedezés látott napvilágot, így 2012. októberében: " – A diákok nagy része nem azért étkezik egészségtelenül, mert azt gondolja, hogy az a jó – mondta Horváth Miklós, a kaposvári Eötvös műszaki szakközépiskola igazgatója –, hanem mert nincs pénzük a drágább, egészségesebb ételekre."

Ezt kivetítve országosan:  "Magyarországon minden harmadik ember magas vérnyomástól szenved, a krónikus szívbetegek aránya 16 százalék. E betegségek azonban megelőzhetők, ha az ember odafigyel az egészségére, megfelelően étkezik, rendszeresen sportol."

Még jó, hogy észrevették...  Elvégre csak évek óta ez megy, és nem csak a menzán a diákok körében, hanem a felnőttek, a családok nagy része is eszerint él. Sok igazsággal egyet kell értenem a cikkben. Mert az otthonról hozott étel valóban olcsóbb, és legalább lehet tudni, hogy mit eszik az a gyerek, ám az „otthonról hozott családi szokások hibája” duma nem teljesen helytálló.

Kivetettük a chips adót, a magyar húú de egészségtelenül él, és csak azt nem vettük figyelembe, hogy a pénz az nagy úr. Az egészséges ételeket pedig nem annyira adják olcsón… Ebben az országban amiről kiderül, hogy egészséges, mindjárt csillagászati árban mérik, mert az a vélekedés járhatja itt, hogy az egészséges életmódot, csak bizonyos körök értékelik, azok meg meg is tudják fizetni… Hát nem! Rengeteg család pontosan tudja, hogy mi lenne az egészséges, csak nem futja rá. Amikor 80 000-es fizetések vannak, meg a 47 000-ből is meg lehet / vagy csak muszáj!/ élni, akkor bizony csak fájó szívvel nézi az ember a finom egészséges rozskenyeret majd 400ft-/ negyed kiló-ért, és megveszi a 250 ft-os másikat. Ha húsra nem futja, vesz virslit, azt az olcsóbb fajtát, ami húst ritkábban látott, és sonka helyett is marad a párizsi, meg a zala felvágott. Biztosan jót tesz a gyereknek nap mint nap… Ha néha üdítőt vesz a család, akkor is az olcsóbb a nyerő, ami nem a 100%-os termékeket jelenti. Így van a tejjel, a zöldségekkel, gyümölcsökkel, és egyéb finomságok is felsorolhatóak. Nem az ésszel van a baj, hanem a pénztárcával, mivel sok család, ha az egészséges ételeket választaná, akkor már a hónap közepétől koplalhatna. Hát lehet, hogy az egészségesebb lenne, mert lehetne gombát szedni…

Természetesen lehet törekedni az egészségesebb életmódra, ez nem vitatható. Lehet főzelékeket fogyasztani, és az ételeket kevésbé sósan, olajosan, fűszeresen tálalni. Lehet kirándulni, házilag sütött édességet fogyasztani, és nasi helyett mondjuk nyers zöldséget enni, mert pl.: a répa, vagy egy karalábé megfizethető. Az én fiam kimondottan oda van érte. De ez nem minden, és nem feltétlenül tökéletes, főképp ahol már évek óta nem vásároltak úgy zöldséget, gyümölcsöt, hogy "kérek két kilót", csak pár szemet, azt is a gyerekeknek. Egy családban ahol mindkét szülő dolgozik, sokszor 10-12 órát naponta, meg még vagy utazik hármat, megfigyelhető / ó minő lustaság…/, hogy borzasztó nehéz némi tornára, futásra, testmozgásra rávenni az egyéneket… Ahol meg már eleve betegre dolgozták magukat, ott meg szinte lehetetlen.

Szóval törekedni sok mindenre lehet, de itt nálunk kár az átlagembereket kárhoztatni életvitelükért, ugyanis baromi messze vagyunk fejlődésben ahhoz, hogy más országokhoz mérjük a mi egészségünket. Nem a tudatosságban van a baj, hanem a körülményekben. Bármennyi pénzt költenek ebben az országban a megelőzésre, kidobott anyagi forrás ez, hisz a dolog már nem a fejekben hibádzik.

Ha segíteni akarnak, akkor előbb normális munkáért normális bért kéne kibulizni amiből futja a minőségi ételekre, vagy ha ez nem megy, akkor fordítsuk meg a trendet: a jó legyen olcsó, és a káros legyen drága!  A chips adó csak vicces látszatintézkedés, mellyel az egészségtelent kissé drágább termékké tették, ellenben az egészséges ételek ettől még nem kerültek az „elérhető árú” kategóriába.

Amíg ez így van, addig viszont hagyjuk a családokat békében, és ne kezdjük ekézni őket azért, mert abból a piciből próbálnak nap mint nap az asztalra tenni valami ételt amijük van… Azoknak akik ezzel foglalkoznak üzenném, hogy sok asszony, csodálatra méltó, ha a havi anyagi keretét nézzük, meg azt, hogy hány szájat kell betömnie ebből. Ki lehet próbálni! Sokan elbuknának…

2 komment

Címkék: vélemény

nevetnek_1348510781.jpg_275x183

A kormány rájött! Ott ülhettek valahol egy nyugodt délutánon, mivel a közmunka-program ellenvihara már lecsillapodott, az Azeri-baltás ügy meg még nem került napvilágra és hát unatkoztak... Aszongya' :

- Te figyu! Kivel lehet még kib...-ni?  ( Persze csak a "kibabrálni" szóra gondoltam...) 

- Hát, a hajléktalanokkal már megtettük, a tanárokkal is, a felsőoktatást igénylő diákoknak is elég a diákhitel. A  rokkantak felülvizsgálkata, na az tuti ötlet volt! :-)

- A munkanélküliek, munkavállalók voltak már?

- Áhh az nem jó, azokat már megszivattuk a három havi segéllyel, meg a közmunkával... Meg ott van az új munkatörvény könyve is...

- Na és! Csináljunk valamit megint velük! Az tök jó lenne!"

És akkor kitalálták, hogy mi lenne, ha a továbbképzések óraszámát megnövelnék! Ezzel még drágább és elérhetetlenebb lesz, mint eddig. " Hogy mi milyen vicces fiúk vagyunk :-D"

Majd ittak egy kávét, és megnézték az aktuális focimeccset...

A poszt többi része elveszett, és nincs lelkierőm újra megfogalmazni ezt az újabb "fantasztikus" kormánydöntést...

Fejezzétek be ti, én majd helyeslek :-)

 

 

 

 

szeretemakozmunkam_1348211309.jpg_1000x615

A "lázári" település méltán viselheti a "közmunkások paradicsoma" jelzőt, és nem csak azért mert kb.: 1100 a közmunkások száma, hanem azért is mert mint valami turisztikai különlegességet, úgy reklámozzák a munkahelyteremtés fantasztikus gyöngyszemét: a közmunkát. Úgy örülünk ennek, mint Scooby Doo a scooby snack-nek!

Hódmezővásárhelyre szeretnék költözni! Abba a szép városba, melyben maga Lázár úr biztosította a ráfigyelő embereket arról, hogy a közmunkáért kapott heti kb.: 10 000 ft-ból még félretenni is lehet! És ezt oly komolyan veszi a városvezetés, hogy számos önkormányzati alkalmazottat elbocsájtott, hogy helyükre közmunkásokat vegyen fel! Had éljenek jól az emberek, had tegyenek félre a közmunkás fizetésből! A gyönyörű közmunkás életet pedig állítólag még meg is filmesítették, melyben boldogok az emberek, mosolyogva végzik eme nemes munkát. Életük végre kivirágzott! Arra még véletlenül se gondoljatok NER-társak, hogy ezzel az eladósodott Hódmezővásárhely jól jár, mivel a közmunkára kifizetett béreket visszakapják az államtól. Ennek ahhoz semmi köze! A jólét NER-társak, az itt a cél! Más nem is lehet, hisz Lázárunk, bár már nem polgármester ezen a településen, de a közgyűléseken rendre ott ül, hisz tanácsai végtelenül hasznosak. Bizonyára szerényen félrehúzódva ad tanácsokat a mostani polgármesternek, az pedig csak véletlen szerencse, és a komoly munkát csak előreviszi, ha általában pont egyetértenek a dolgok "hogyan tovább"-jában.

Szóval jó buli ez a közmunka-program! Jó az önkormányzatnak, ragyogó a közmunkásoknak. De az emberek mocskok ám, és még olyan pletykákat is terjesztenek, amik kis hazánkban, Hódmezővásárhelyen meg aztán végképp soha elő nem fordulhatnak! A gonosz, rosszindulatú szájak, olyat mernek feltételezni, hogy az egyik vállalkozásban eddig román vendégmunkások dolgoztak, és most ezeket felváltották az ennél sokkal gazdaságosabb közmunkásokkal. A Népszava online is csak csóválja a fejét, mert ez hivatalosan nincs megerősítve, így kvázi előfordulhatatlan.

"...a térség legnagyobb hagymafelvásárlója, korábban - egyes hírek szerint - 250 forintos órabérért alkalmazott román vendégmunkásokat. Ezt azonban hivatalosan senki nem erősítette meg, így az információt nem létezőnek kell tekinteni, az azonban biztos, hogy most más foglalkoztatáspolitikát favorizál, és közmunkásokkal dolgoztat." ( Népszava online)


Szégyellje magát, aki ilyeneket híresztel


De ezen túllépve, és a napunkat megszépítve örömködjünk emberek ! A Közmunkások Szakszervezete szerint emelkedik a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező tagok aránya! 

Hurrá! Hamarosan az új NER-i jelszó az lesz: 

                                             "Egy tál rizsért dolgozz Magyar!"



letoltes_1348124377.jpg_223x116

Mielőtt bármit is írnék egy hírt szeretnék megmutatni nektek:

 

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2012/08/15/ismet_tema_az_egyszersitett_visszahonositas_ugye_az_ukran_mediaban/

 

és ugyanerről szintén:

 

http://zipp.hu/sotet_oldal/2012/08/19/a_magyar_allam_egyeb_kedvezmenyek_mellett_300_euros_nyugdijat_garantal_az_uj_magyaroknak

 

Nem tudom a hír mennyire valós, de tény, hogy több helyen is megjelent. Ám nem ez alapján szeretnék üzenni, sőt ítélkezni sem, mindössze bemutattam.

Mindenek előtt szeretném kifejezni a határon túli Magyarok iránti tiszteletemet, és biztosíthatlak titeket arról, hogy átérzem, milyen traumán ment keresztül a családotok, amikor úgymond elválasztottak titeket tőlünk. Fájó pont ez mindenkinek, de talán még fájóbb, hogy ezeket az érzelmeket vannak akik kihasználják, nem egészen erkölcsös módon. Ezt pedig még rosszul is csinálják, és ennek köszönhetően már-már konfliktust teremtenek magyar és magyar közt. Szomorú ez nektek, és nekünk is. Nincs hova fordulni, a szép szót itt már nem igazán értik az illetékesek, így nem maradt más lehetőség, mint egyenesen tőletek kérni erre a helyzetre a megoldást.

Ne gyertek ide szavazni! Ezt minden tiszteletem mellett kérem. De legalábbis mérlegeljétek ezt a dolgot!

Sajnos már azok a kósza hírek sem vették ki jól magukat, amik arról szóltak, hogy az év eleji magyarországi kormány melletti tüntetésre, buszokkal szállítottak fel határon túli Magyarokat... Nem jó irány ez! Muszáj megértenetek! A lelkiismeretetekre próbálok hatni, ha elmesélem, hogy azután hogy itt voltatok néhányan a minket vezető kormányt éltetni, ( ha igaz ez a hír ), ti visszamentetek az otthonaitokba, a határon túlra, mi pedig itt maradtunk, és mi "élveztük" ennek a mi kormányunknak az intézkedéseit, ténykedését.

Ezt bizony itt hagytátok nekünk, nem vittétek magatokkal!...

Ha ide jöttök szavazni 2014-ben, ugyanezt teszitek, csak az ránk nézve még súlyosabb következményekkel járhat majd, és azt is itt fogjátok hagyni . Ez nem igazságos! Nem korrekt! Hisz mi sem megyünk abba az országba ahol ti élitek hétköznapjaitokat, meghatározni, hogy ki hozza a törvényeiteket. Személy szerint ha beleszólhatnék sem tenném, hisz nem vállalhatnám a felelősséget azért, hogy aztán a döntésem vajon valóban az ottani emberek akaratát tükrözte-e vagy sem... Bármennyire testvérek vagyunk, nem élek ott, így nem is dönthetek korrekten.

Fogalmam sincs, hogy mi hallatszik át hozzátok arról, ahogy itt mi élünk, ahogy itt alakul a sorsunk. Nem is feladatom vázolni a helyzetet, csak annyit jelezhetek felétek, hogy nagyon sokan nem akarják itt azt ami most van. Elég nagy a mi bajunk, és rengeteg módon akadályoztatva van, hogy változtassunk ezen. Ha segíteni akartok, úgy tehetitek meg, ha nem tesztek semmit. Tényleg!

Mert ez nem a te hibátok, hanem azoké akik ezt lehetővé tették, ám a felelősség mindenkié aki szavaz, legyen az bár meggyőződésből, vagy igazi ismeretek hiányában...

Ezt kell mérlegelni, és eszerint kell dönteni.

És persze hallgatni kell a lelkiismeretre: vajon jó dolog-e olyasmit befolyásolni, aminek a gyümölcsét  mások kapják, ha édes az, ha keserű...

 

Higgyétek el, ebben nincs semmi negatívum, mindössze azt kérem gondoljátok át...

arajz_1347811867.jpg_259x194

A népességi adatok nem túl szép eredményeit konstatálva, a kormány kapkodásba kezdett, mint titkos szeretők a vonat mellékhelyiségében, a Budapest-Vác útvonalon... Persze az ilyen gyors menet közben eleve nem lehet alapos munkát végezni, így a kormány "erőfeszítései" sem hozhatnak hatalmas eredményt. Ettől pedig nő a frusztráció, és így buknak ki olyan megmondások, mint a FIDESZ-es "ebenguba" Pista e heti szenzációja, azaz, hogy a dolgozó nők tiszteletreméltóbbak lennének, ha átképeznék magukat tenyészkancává...

Megmondá baby-boom-csy herceg is, hogy "A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!"


Megy a "csúnya szingli társadalom", meg a "karrierista nők" kommunikáció ezerrel. A kormány megint úgy mutogat, mint Toldi a  petrencerúddal. És kikre? Hát megint ránk, alattvalókra. Két év alatt már szinte minden embercsoportról kiderült ebben az országban, hogy nem megfelelően viselkedik, és csak hátráltatja a mi nagy NER-ünket, meg a tökéletes, becsületes, csak miértünk élő, dolgozó kormányunkat...

A munkanélküli selejt, a rokkant csaló, az egyetemista mocsok, mert elviszi innen a tudását, az orvos szintúgy. A munkavállaló igényes és lusta, a multi kizsákmányoló, a nyugdíjas meg nyugger...

És hát a nő! Na az aztán végképp nem tudja hol a helye. De sajna a kormány se! Mert kéne neki az 5,5 millió adózó munkavállaló, de azért a sok gyerek is, amiket a kötelességtudó nő örömmel megszül a NER-statisztikának. Hát megsúgom: ez így nem fog menni!

Három gyermekes anya szeretnék lenni, de nem leszek!

Nem szülök több gyereket, mert a munkáltatók egy része, simán lapátra tesz már terhesen, és törvényekről itt ne is beszéljünk... De tovább megyek: némely munkaadó már úgy reszket a dolgozói gyermekvállalásnak még csak a lehetőségétől is, mint Sidney a Sikolyban, így egy gyermektelen harmincas nőt már eleve fel sem vesz munkaerőnek, mert az valószínűleg nemsokára családot akar majd alapítani.

Így hát nem szülök gyereket, mert diszkriminálnak!

Ha mégis megmarad a munkám, és ezt meghálálván minél hamarabb visszamennék dolgozni, nem tudom azt megtenni, mivel a bölcsőde fizetőssé vált. De mivel a fizetések mértéke olyan amilyen, ezért inkább itthon maradok a gyerekemmel együtt, és kivárom a GYED végét. 

Ám utána bizony nincs választásom: dolgoznom kell, mivel a rendes munkával pénzt kereső férjem sem keres annyit, hogy eltartson engem, meg a szép nagy családját. A gyerek pedig érdekes "lény" mert bizony éhes, meg ruha is kell neki, és bizony, hihetetlen módon olyan költségei vannak, amelyek egy átlagkeresetű magyar családnak is, - 3-4-5-szörösen feltúrbózva,- meghaladják a lehetőségeit, így egy keresetből mindez végképp lehetetlen.

De persze, nem tudok dolgozni, mivel már egy gyerek is hátrány a munkaerőpiacon, nem hogy 3-4 vagy  az "ebenguba Pisti"-álomszám: az 5.  Ha a gyerek beteg lesz, és otthon kell maradnom, az a munkaadónak nem tetszik. Ha reggel fél hétre szeretném bevinni az iskolába a gyerekemet, mert dolgoznom kell, az az iskolának nem tetszik. Ha állandó délelőttös munkára kérem magam a munkahelyemen, az a főnökömnek és a kollégáimnak sem tetszik. Ha állandó éjszakai munkát vállalok, na az meg a családomnak nem tetszik, mivel a gyermekszülésnek a lényege, hogy családként éljünk, nem pedig alomnevelő vállalatként...

Alternatívaként kereshetek megfelelőbb munkát, de átlagban már az állásinterjún elvérzek, amikor felteszik az amúgy fel sem tehető kérdést: " van gyermeke?"...

Némi mázlim lehet a 4-6 órás munkák közt, de azzal amit ezekért fizetnek, nem igazán lehet hozzájárulni egy normális életet biztosító családkasszához. A valós otthon-végezhető munka pedig ebben az országban csak valamilyen távoli fogalom szintjén létezik...

Így hát azért sem szülök gyereket, mert megélhetés híján kvázi nincs pénzem rá!

A fizetős bölcsődével, és az új munkatörvénykönyv egy-egy passzusával pedig még jobban keresztbe tett a kormány a szülni akaró nőknek!

Például a kirúgást megkönnyíti azzal, hogy még a gyes általános időszakának hátralévő idejére sem védi a kismama munkahelyét, ha korábban visszamenne dolgozni... 

Ezen felül hivatalosan (a legjobb ha írásban) kell jelezni, hogy az ember lánya gyermeket vár, mert ha nem, akkor az amúgy már megnyirbált munkahelyi védettség sem jár. Ez egy nagyon gonosz húzás, és nagyon jól kihasználható helyzeteket teremthet a munkaadónak. Elég egy főnök által elkapott "füles", vagy egy telefonbeszélgetés végének "elcsípése", és ha Marika mondjuk még csak 4-5 hetes terhes, ezért még igazából a családban sem kürtölte szét a nagy hírt, nemhogy írásban közölte volna a munkahelyével, öröme ürömmé változhat, mert "leépítés miatt" másnap már lehet, hogy be sem kell mennie dolgozni... De vegyük például a képzést. Szeretném ha a gyerekem tanult ember lenne. Ma már a felsőoktatás is fizetős, vagy ha nem akarom, hogy már eleve egy hitellel a nyakában kerüljön ki a nagybetűs életbe, akkor ide kötik őt, hogy ebben a lassan élhetetlen országban termelje a GDP-t. Szabad embereket akarnék szülni, de már szinte gyerekként megláncolják a hitellel, vagy a röghöz kötéssel.

Úgyhogy azért sem szülök gyereket, mert a kormány még keresztbe is tett nekem rendesen, és leendő gyermekeimnek szintúgy!


Kedves NER!  Megint a könnyebb utat tetszettek választani: a mutogatást! Nem érzem magam bűnösnek azért, mert megfontoltan szülöm, vagy nem szülöm gyermekeimet. Én tovább látok a kormánynak hatalmas gerjedelmet okozó " jaj! kell a sok adófizető" gondolkodásán, mivel én nem csak "gyártani" hanem egészségesen felnevelni is szeretném azokat a gyerkőcöket. Tudják, úgy, ahogy azt egyik részről tanácsolják: hogy kapjanak enni, egyenek gyümölcsöt,  húst, és nem két hétben egyszer... Meleg lakásban, boldogan és kiegyensúlyozottan akarom, hogy felcseperedjenek, egészséges értékrenddel, de sajnos a másik részről ajánlott "szedj gombát" és hasonló nagyon tuti ötletekkel nem lehet! 

 

Amikor majd az én fizetésem mértékét valakik hozzácsapják a férjem fizetéséhez, akkor szülök még baby-ket, és kiegyensúlyozott anyaként majd nevelgetem  őket itthon. 

Ha majd a kormány, (mivel nemzeti érdek, hogy szülessenek az apróságok) átvállalja a terhesség, és az utána következő évek anyagi terheit a munkaadóktól, akkor még lesz munkám is, és hasznos NER-társa leszek eme országnak,  mivel jövőbeni adófizetőket és még GDP-t is termelek egy személyben! Nem kell a karrierista, meg szingli-társadalom duma!

"Teccettek" volna megoldani! De 2/3 van, itt a lehetőség!

zarva_1347638751.jpg_192x144

Ma arról lesz szó, hogy pénteken délután még a fű se nő, de ha megtenné, és e-közben megsérülne, akkor sem találna egyszerűen segítséget...

 

Nem méltatlankodom, és még véletlenül sem kritizálok, csak hát némileg meglepődtem a mai tapasztalataimon a gyermekorvosi ellátással kapcsolatban. Tudom, hogy épp a minap taglaltam, hogy egyes településeken az orvos csak egy héten egyszer rendel, és ezek után túl igényesnek hathat eme posztom innen a városból, de nem gondolom, hogy a világot előre vinné az, ha a "nem jó" felett átsiklanánk, csak azért mert máshol még rosszabb.

Ma szokás szerint elmentem a fiamért az iskolába, és nagy igyekezetében, hogy hozzám jöjjön, elcsúszott, és az esés némileg szétcsapta a száját. A vérzést csillapítottuk, sokat öblögettünk, megnyugodtunk, hazajöttünk. Ám mivel a sérülés belül van, és azt nem lehet csak úgy kezelgetni, mint egy külső sérülést, továbbá pedig jön a hétvége is, úgy gondoltam célszerűbb lenne, ha megmutatnám egy orvosnak, biztos ami biztos alapon. Jó, jó, tudom, hogy ilyenkor sokaknál jön a legyintés, hogy "na ez is egy örökké aggódó anyuka", de bár az aggódás a gyerekünkért nem lehet hiba, vagy bűn, azért mindig mérlegelni szoktam, hogy mivel érdemes az orvost zargatni, meg a gyereket egy vizsgálatnak kitenni, és mi az amit házilag is meg tudunk oldani. Mivel viszont a belső szájsebekhez nem igazán értek, és a látvány sem túl szép, így bizonytalanságom érthető.

Amikor erre a pontra jutottam, délután negyed öt volt, és naiv módon teljesen egyszerűnek gondoltam a történetet, azaz, hogy felhívom tisztelettudóan a gyerekorvosi rendelőt, és bár nem a miénk rendel, az éppen ott lévőt megkérem, hogy nézzen már bele a gyerekem szájába, aztán döntsön, mi legyen. Elsőként nem is vették fel. Egy másik telefonszámon fax-hang jelentkezett. Újra és újra próbáltam, mire végre felvette egy hölgy, aki közölte, hogy már sajnos délután négy órától vége a rendelésnek, orvos nincs, menjek az ügyeletes kórházba, vagy próbálkozzam a kerület egy másik gyermekorvosi rendelőjével. A kórházi ellátást igénylőktől valóban nem szeretném elvenni az időt, egy ambuláns probléma megoldására, így a második tanácsot próbáltam megfogadni. A "Google a barátod" alapelv mentén rákerestem a kerület más gyermekrendelőire, és bár vagy hat ilyen van itt, a legtöbb pénteken 14 órakor "lehúzza a rolót", és a legkitartóbb is csak 16 óráig rendel...

Nincs gond! Megértettem, hogy ez van, ha bármit akarok péntek délután, akkor induljak a közel 50 percre lévő kórházba. De azért meglepődtem, és konstatáltam, hogy ez a szolgáltatás is némileg logikátlanabb lett, az elmúlt években. Azelőtt pénteki napon délután 16-18-ig volt rendelés, gondolom, pont azért, hogy ha valami gáz van, akkor azt ha lehet meg lehessen oldani helyben, és ne az ügyeletre kelljen menni vele. Sőt mi több, itt nálunk, este nyolcig még ezen túl is volt egy ügyeleti idő.

Nem baj, legközelebb ha lehet, majd délután négy előtt sérülünk meg...

 

uram_1347640756.jpg_400x333

 

 

István, had szólítsalak Pistikémnek!

 

Te még azokhoz az igazi férfiakhoz tartozol, melyek még igyekeznek megtartani a régi, jól bevált tradíciókat! Mekkora áldás, hogy még a Parlamentben is akad belőled! A Férfi ( nagy F-el...), ki mint a ház ura, bizony este 7-re kéri a vacsit, szava szent és sérthetetlen, az asszony pedig tudja, hogy melletted hol a helye! Mos, főz, takarít, este pedig a " Vetkőzz! Feküdj!" vezényszavakra is megfelelően reagál... A Családi alom pedig gyarapszik, úgy ahogy az elvárható. Mer' az asszony így becsülendő!

Megmondtad a tutit, megvilágosodott sok száz naponta agyonvert nő a te fantasztikusan egyszerű, mégis oly tiszta szavaidtól:

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak..." ( Varga István FIDESZ)

Világos mondataid után Pistikém, az érintett nők hazamentek és most ott állnak a tükör előtt, nézik a lila foltjaikat, felrepedt szemüket, szájukat, és elmélkednek:

" van egy uram, aki hol részegen, hol józanul, de minden este hazatér, és ha a szőnyegen a rojt nem megfelelően áll elver. Ha szóba állok valakivel, elver. Meg ha nem megfelelő a vacsora hőmérséklete akkor is. De ki tudja már követni, hogy miért kapok én a szemem alá. Vajon ma milyen kedvében lesz?..."   Aztán az elmélkedő asszony ránéz az egy szem gyerekére, akit apu szintén elagyabugyál, ha rosszkedvű napján láb alatt van... És akkor eszébe jutnak szavaid Pistikém, hogy a probléma nyitja, ha születik ebbe a "gyönyörű" családba, még 3-4 gyerek. És van benne logika, hisz 3-4 gyereket meg az asszonyt is egyszerre biztos nem tudja ütni a ház ura, elvégre két ökle van csak neki...

Pistikém! Én rossz asszony vagyok, "puhány" férjjel, ki bár a család fejeként üzemel itt minálunk, de nem emel kezet sem rám, sem egy szem gyermekünkre. Mi is elmélkedtünk szavaidon. Arra az eredményre jutottunk, hogy jó helyen vagy te ott a Parlamentben, mert elképzeltük, hogy ha mondjuk pedagógus lennél, és a felnövekvő generáció nevelése kerülne a kezedbe, milyen felvilágosult emberkék formálódnának primitívséged piramisain: lennének a teremtés koronái ( férfiak), meg a petri-csészék ( nők).

Rossz asszonyként mondom, hogy az a legjobb ha mi soha nem találkozunk, mert bár gyenge nő vagyok, az öklöm sem erős, de a tökön-rúgás tehetsége reflex-szerűen előtör belőlem, ahogy rád gondolok...

 

 

 

images_1347042956.jpg_168x112

Kezembe került egy két kötetes olvasmány Moldova úr tollából, melyet azon nyomban el is olvastam, azután pedig az interneten is körülnéztem, hogy a témát még jobban megismerhessem.  Mind e közben be ugrottak Schmidt Mária szavai az igényes munkavállalókról. A legmélyebbre kell süllyedni ahhoz, hogy eme megállapításra bólogassunk, de ha az adott viszonyokat vesszük figyelembe, meg az információkat amiket elolvastam, bizony némileg valóban igényesek vagyunk mi, akik diszkriminációról, munkatörvénykönyvről meg munkavállalói jogokról tépjük a szánkat, miközben vannak olyan régiói az országnak, ahol még infrastruktúra sincs, nemhogy bármiféle munka. Ilyen hely például az Ormánság, ahová a munkaerő-piac még névlegesen sem férkőzött be, pedig ott is szép Magyar állampolgárok élnek. A sallert leosztottam magamnak, de biztos vagyok benne, hogy ez a saller meg sem közelíti azt amit az Ormánság a rendszerváltás óta folyamatosan kap. 

Képzeljük el, hogy az Ormánság egy kisebb településén élünk. ( Hozzátenném sok ilyen település van ott...) Képzeljük el, hogy van benne egy bolt, meg mondjuk egy kocsma. Innentől bármilyen munkahely kizárt. De OK. majd átjárunk egy másik településre, ahol esetleg van. Aztán nincs iskola, óvoda, de ha van is, felsőoktatásról már ne is álmodjunk... Ilyen körülmények közt hogyan leszünk képzett, a munkaerőpiacon helyünket megálló munkavállalók?

Akik itt élnek, azoknak a nagy része már az alapoknál elbukik, és önhibáján kívül.

A közlekedés alig-alig létezik, és azon "szerencsések", akik valami távoli városban kapnak munkalehetőséget, na ők sem számíthatnak sok jóra... A munkaerőpiac néha kegyetlen, és azokat akiknek sok lehetőség nem adatott, kíméletlenül ki is használják, mivel mint tudjuk a "kezedben a létem" törvénye nagyon kényelmes és kifizetődő némely munkáltatónak. Ezekben a térségekben a fent vázolt lehetőségek ( vagyis amik nincsenek...) miatt, a lakosság legnagyobb része képzetlen és munkanélküli. Ha a végtelenségig feszített munkatempót (Pl. egy gyárban), vagy a körülményeket nem bírják a dolgozók, vannak mások akik az éhség elől menekülve bevállalják ugyanezeket a munkákat, persze addig amíg ők is fel nem adják...

Itt jöhetne képbe a háztáji állattartás és a növénytermesztés, melyet oly nagy hévvel ajánl kormányunk. Némi felszínességről tanúskodik az ilyen és ehhez hasonló tanács, hisz ezeknek az embereknek nincs földje. Utána nézve, összességében én úgy látom, hogy az agyonszidott "átkosban", a TSZ keretei között dolgoztak a földeken, közös gépekkel, a mezőgazdasági munkákhoz megfelelő eszközökkel. A TSZ-ek megszűnésével, ezek potom áron elkeltek, a kis emberek eszközök nélkül maradtak. Jobb híján (a már saját) földjeiket is eladták, maximum zsebkendőnyi kertjeik maradtak. Aki tudott elment, aki nem, az maradt. Gyermeteg gondolat ezek után, hogy termeljenek, de az állattenyésztés gondolata szintén logikátlan, hisz akinek kenyérre sincs, annak a felhizlalandó süldő malac megvétele messze meghaladja a kereteit. De mit is várhatunk olyan politikusoktól, akik legutoljára akkor vettek vasvillát a kezükbe, amikor a kampányfotós ezt adta nekik díszletül...

Legvégső esetben marad a közhasznú munka, de az sem... Amikor egy településen maga a polgármester is 100 ezer ft alatt keres havonta, hogy ne terhelje az amúgy is gyér helyi kasszát, ott 4-5 embernél több közmunkásra sem futja... Mert mintha ezekre a helyekre a pénzből is kevesebb jutna. Vállalkozások, tulajdonképpeni gazdasági tevékenységek nélkül, pedig végképp nincs bevétel.

Összegezve a helyzetet: oktatás nincs, munkalehetőség nincs, hiszen még egészségügyi ellátás is néhol csak egy héten egyszer van. De nincs föld sem, mert ami van, az nagyobb gazdák kezében összesítődik, és ők is panaszkodnak mint tudjuk...

Amikor a munkanélküliségi adatokat elemezzük, látnunk kell, hogy az értékeket nagyban befolyásolja ezeknek a magukra hagyott településeknek a munkanélkülisége. A kormányok valahogy háttal ülnek a lovon, mert a választási hajrákon túl, abszolút nem törődnek ezekkel a településekkel. Mintha figyelmen kívül helyeznék. Pedig ott vannak minden statisztikában: képzettség, munkanélküliség, bűnözés, életkörülmények, stb. , és mindezt "rondítják", mégsem történik semmi.

 

Ám a statisztikákon túl, olyan helyzetek uralkodnak ott, melyet sokunk szerintem el sem tud képzelni, és ha valakik igazságtalanságnak érezhetik, amikor lusta, segélyből élősködő, országszégyenének titulálják őket, akkor azok pont az ilyen települések lakói lehetnek.

És igen! Ezek az emberek ha élni akarnak azt a segélyekből tehetik. Nincs más esélyük, már azóta amióta megszülettek. Nem adtak, nem adnak nekik.

A fröcsögő megmondó emberek amikor azt kiabálják "élősködnek az Én adómból", azok egy-egy nyaralás alkalmával elmehetnének mondjuk Drávapiski-be vagy Vejti-be ( ha ugyan van oda még vonat...)

Én a magam részéről nem sajnálom tőlük, mindössze megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem oda születtem.

Mert ha azt nézzük, hogy mit tehetnek ők magukért, és hogy mit nem tesznek meg értük a kormányok, akkor az Ő sorsuk egy dolgon múlt/múlik:  azon, hogy hová születtek/születnek...

 

 

 

 

arany_1345876796.jpg_252x200

 

Íme egy cikk:  http://barikad.hu/izraeli_ingatlanbiznisz_aldozataiva_valhatnak_az_arany_alkony_lakoi-20120628  mely oly mértékű "jóindulatról" tanúskodik, amit megirigyelhetne bizony akárki, persze csak a szélsőségek körében...

Szerintem meg a butaság netovábbja, ha zsidó kérdéssé alacsonyítunk egy olyan helyzetet, mely 1300 idős ember életét, és több száz dolgozó jövőjét oldja meg.

A cikk írója szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy izraeli ingatlanbiznisz bezony ez. Mert hát ha ilyen kézbe kerül esetleg az otthonok sorsa akkor az csak biznisz lehet, és köze nincs a jótékonysághoz, hiszen sok pénzt feccölnek bele... Most mit mondhat ekkora blődséget olvasván  az ember lánya?  Egy ekkora ingatlancsoport megvásárlását mégis ki vállalja be csak úgy passzióból? 1300 idős, és a személyzet várja, hogy megnyugodhasson, és azon felül, hogy nincs ok arra, hogy a Köves Slomó által vezetett EMIH által nyújtott megoldást ne fogadja el az Arany Alkony,  egy gyermeteg téveszme szüleményeként jellemezném az olyan megnyilvánulásokat melyek ezt bármilyen módon sérelmezik. Ez nem egy tábla csoki, amire bárkinek van pénze, és nem is egy üres ingatlan, hanem intézmények összessége, amiket azon túl, hogy valakik megveszik, még fenn is kell tartaniuk jó sokáig, hisz emberek élnek, dolgoznak benne.

Mint a cikk kiemeli az egyházi kiegészítő normatívával szándékozná fenntartani az otthonokat az EMIH. Na most mégis ki oly naiv, hogy ezen elcsodálkozik? A Kálvin János Presbiteri Misszió is hasonló módon tudta eddig sikeresen állni a sarat, és pont ennek az elvonása okozta a jelenlegi problémát, így valószínűsíthető volt, hogy ha valaki megnyugtató megoldást nyújt a kialakult helyzetre, az szintén valamilyen egyházi csoportosulás lesz. A cikk írója egyes apartmanokat 10 milliónál  is több forintra voksol, amely némi túlzást feltételez, és hozzá is teszi, hogy épp ezért nem a kisnyugdíjasok laknak eme lakásokban, ami meg megmosolyogtató számomra, ha figyelembe vesszük, hogy még a kisnyugdíjas is bizonyára lakott ezelőtt valahol, egy lakásban, házacskában... Megemlíti még hogy a nyugdíj (max.80%-át) egy részét is odaadják a lakók az intézménynek. Valahogy az az érzésem, hogy az emberek egy része, negatív módon értékeli ezeket az otthonokat, pedig csak egy kicsit bele kéne gondolni a részletekbe. Mert nézzük, hogy megy ez:

mondjuk én vagyok egy nyugdíjas, kevéske pénzecskével. Eladom esetleg a lakásomat, befizetem egy hasonló intézménybe a "beugrót", meg havonta a bármekkora nyugdíjam 80%-át. Ezért cserébe kapok egy saját lakásocskát, napi ötszöri étkezést ( igen, bizony ennyit), helyben orvosi ellátást, tiszta ruhát, takarítást, gyógyszert, ( igen ezért sem kell külön patikába mennem, sok pénzt otthagyva), és egyebeket. Télen mindig melegben vagyok, és nem kell reszketnem azért hogy jön a villanyszámla, gázszámla, vízszámla...

Elkísérnek sétálni, elintézik az ügyeimet ha azt kérem. Az évek telnek, és én lassan nem tudom ellátni magam, de akkor a saját lakásomban ellátnak, fürdetnek, etetnek, felügyeletet biztosítanak, ha kell kötöznek.

Ezt választottam, mert esetleg ha maradok a városi ingatlanomban, akkor mondjuk 80 000-ből kéne mindezt megoldanom...

Tudom én, hogy a legideálisabb nyugdíjas évek másként is történhetnének, de ha már arra nem "fussa" akkor ez a jobb döntés. Ezért viszont talán keressünk más bűnbakot, ne azt az intézményt, amely  megoldást nyújt egy meglévő problémára.

Az pedig nagyon szép világ lenne, ahol egy ilyen szakadék szélén lévő intézmény esetleges megmaradásának hírére pozitívan reagálna a társadalom, és nem kezdené fikázni a tulajdonképpeni jó hírt, azért mert azt egy zsidó érdekeltségnek köszönheti 1300 idős ember, meg több száz dolgozó.

Mint olvasható a cikkben:

 " Ésszerű gazdálkodás mellett tehát a hálózat a jelenlegi formájában is szép hasznot hajthat az ortodox zsidóknak, illetve a mögöttük álló befektetőknek - különösen, hogy az előző fenntartó adósságait nem kívánják átvenni."

Jaj! jaj! Haszon is lehet belőle! Húha, most mi lesz... brühühü...

Mert bizonyára, ha jönne egy  jó szittyamagyar befektető, nagy nemzeti öntudattal jó sok pénzért megvenné, és hazaszeretetből osztogatná az apartmanokat, meg ingyen az ellátást, nyugdíjból egy forintot sem venne el. A személyzetet , jó sok pénzért saját zsebből ( szintén), alkalmazná, és mindezt hosszú éveken át. Mer' az a jó, az az igaz Magyar cselekedet!...

Én valóban tanácsolnám a cikk írójának, hogy ha őt ennyire zavarja a jelenleg alakulóban lévő megoldás ( mert az érintettek, csak megkönnyebbülni látszanak)  , akkor uccu neki, gyorsan hívja fel a haverjait, oszt dobják össze a lóvét, meg egy tervet a további fenntartásra is, és vegyék kezükbe a dolgokat a saját értékrendjük szerint...

 

 

neni_1345224935.jpg_256x193

Sétálgatok egy országban. Valahol Európában... Nyitott szívvel, nyitott szemmel. Így kell azt, ha látni akarjuk a körülöttünk lévő világot. És megyek, és látok. Az embert a bolt előtt táblával. Enni kér. Nem adok, mert a férjem reggel már bevásárolt neki, és csak azt kérdezte tőle: kakaó jó lesz mellé? Az ember hálás volt.

Látom a vak házaspárt a Határúti metrónál. Most nem zenélnek...

A kutyás hajléktalant is látom, meg a kis virágokat áruló öreg nénit. Kevés a nyugdíj... A romákat akik paprikát árulnak, meg kukoricát.

És ott a kacatbolt is. Imádom, bár már nincs ott az eladólány, aki ott dolgozott. Tudtam, hogy elmegy majd, mert hónapokig figyeltem, hogy minden nap ott van. Minden nap! Soha egy szabadnap. És a tulajok is. Figyelték minden nap... Egyszer néztem, hogy hoznak lángost. A dolgozót nem kérdezték meg kér-e, csak ettek. A lány meg ott állt, és mosolygott, eladott. Az utóbbi időben már nem annyira... Tudtam el fog menni. Drukkoltam is! Menj! Azóta nem ugrál senki ha nézelődök, mert a tulajok ülnek. Végül is ha kell valami majd szólok... A ki van kiért viszony megváltozik, ha nincs alkalmazott. Megértem...

Aztán látom a BKV ellenőröket. Most épp nem unottak. Élénken beszélgetnek. Dávidot akarják, jöjjön, álljon oda, majd megtudja milyen itt... Elmosolyodok. Igazuk van. Mutatom a bérletet, nagyot köszönök, mosolyognak, jól esik.

Látok még 40 kilós hajléktalant körbeálló rendőröket: " Pakoljál már! Igyekezz! " Siet, de az a két szatyor a mindene, meg ami abban van. Tényleg ennyire veszélyes? Három rendőr meg ő...

És ott az ingyen újságot osztogató zöld ruhás lány, meg a szórólapokat osztogató srác. Elveszek egyet, had fogyjon el nekik minél hamarabb. Míg a kukáig érek jól összehajtogatom, zsupsz be. Nem érdekel, de talán ennyivel kevesebb ideig kell ott állniuk aprópénzért.

A munkahelyemen látom az öreg bácsit. Valamiféle mindenes. Nyugdíjban lenne a helye, de ő kartondobozokat pakol, és egyebeket. Fáj a háta néha, meg a vérnyomása is magas. De dolgozik. Kell neki...

Annyi mindent látok. Csak oda kell figyelni! Másokra. Ha több időm lenne, egyenként beszélnék velük. Mi van? Hogy vagy? Miért? Annyi történet lenne...

Aztán bekapcsolom itthon a TV-t. Azt mondják benne, hogy az EU-ban vagyunk, felzárkózunk, fejlődünk. De nem. Európa nem ilyen. Nem lehet ilyen!

Nem attól leszünk EU-kompatibilisek, hogy van fogyasztóvédelmi hatóságunk, hogy minden légypukiért büntetik a vállalkozásokat. Pl.: ha nincs kirakva egy boltban jól látható helyen, hogy "dohányozni tilos!". Jó erős a pénzbírság ha ez nincs. Miért? Kinek jutna eszébe rágyújtani egy ruhaboltban?

Nem attól leszünk fejlett ország, hogy a tyúkólakat korszerűsítjük ( a tojás meg 50-60 ft/ db, emiatt). Én nem ettől érzem magam haladó ország állampolgárának. És nem is érdekel. A stadion építés sem érdekel! Köpök rá, hogy hol rendezik a sportrendezvényeket, mert éhezőket látok, meg tiszta, ápolt családanyát, aki a szomszédban is lakhatna, de most pénzt kér, mert vége! Elvették a lakhatását, a gyerek meg a suliban, és este vacsi kéne...

Igen! Idegesít a TEK, a szakértői díjak, meg a sok nemzeti konzultáció, mert sok pénzbe kerül. A rohadt sok plakát is, és a Cinege utca lezárása is! Mind mind sok olyan forint, amelyből lehetne taníttatni, gyógyítani, nyugdíjat adni...

Majd akkor leszünk valódi Európa, ha úgy is élünk.

Én sétálok tovább, és figyelek. Aztán leírom, hogy más is lássa amit én. Mert lássunk együtt!

 

vigyor_1344881750.jpg_124x120

Szegény Schmidt Máriánk megint boldogtalan lesz, mivel egy újabb "igényes" munkaerő helyzetét tárom itt fel. Mit tehetnék? Hisz mint tudjuk, magam is túl sok igényt támasztok a munkáltatók felé: normál körülményeket, bejelentett fizetést, meg az alapvető munkatörvények betartását...

Enikőnk (nevezzük így), lelki szemei előtt megjelentek a legszebb ünnepek, az ötöslottó főnyereménye és minden efféle vízió képei, midőn közölték vele, hogy megint lesz munkája. Önmagamról is tudom, hogy milyen frenetikus érzés ez, ebben a munkahelyekben bővelkedő, nagyszerű országban,... Ám ekkora öröm Enikőnek adásával nem elégedett meg a kegyes sors! Fokozta azt rendesen! A munkáltató még egy tanfolyam elvégzésére is befizetné eme boldog asszonyt, hogy legálisan végezhesse az adott munkát. Meg is csókolnánk ezen munkáltató kacsóit, ám mielőtt már-már virtuálisan kineveztük volna az év munkaadójának, rájöttünk, hogy ez a gesztus nem feltétlenül nemességet, hanem inkább némi rafináltságot feltételez, mely oly jellemző fajtájára... Hogy miért?

A szóban forgó munkáltató, talán megijedvén attól, hogy még a végén elterjed róla nagylelkűsége, vagy csak okos kereskedő, ki még a dolgozójából is pénzt csinál, de minden esetre igen kreatív megoldást eszelt ki ezzel a tanfolyammal kapcsolatban. Ő ugyanis ezt úgy gondolta kivitelezni, hogy Enikő tanfolyamát ugyan kifizeti, de annak az árát a fizetésekkor szépen apránként levonja. Igazság szerint nem is lenne ezzel gond, ha a két fél ebben állapodik meg. Ám a könnyfakasztóan megható, ugyanakkor vakbélröhögtetően és mélyen erkölcsös momentuma a dolognak, hogy miután ezt Enikővel letárgyalták, a munkaadó utoljára még felhívta a figyelmet arra, hogy igényt tartana a számlára...  Vegyük át mi is történhet itt tulajdonképpen? A munkáltatónak ez a tanfolyam semmibe sem kerül, hiszen kifizetteti a munkavállalóval az árát, ám de ennek ellenére kéri a számlát... Ez csak egy érzés, de oly valósnak tűnik: vajon  az a számla milyen hamar kerül majd a cég könyvelőjéhez, hogy az adóalapból levonható legyen? ... Kvázi Enikő kifizeti a saját tanfolyamát, de a cég aratja le az ezért igénybe vehető előnyöket...

Oly szépen illik erre a sokak által elítélt szám mely arról szól : " ebben az országban épp az a jó, hogy minden és mindenki lenyúlható..."

smskirug_1344541707.jpg_144x160

Az interneten hívták fel a figyelmemet arra, hogy manapság, mivel új munkatörvénykönyvvel büszkélkedhetünk, már e-mail-ben, sőt sms-ben is felmondhatnak a munkavállalónak... Oly nagyszerű ez! A világ rohan, a gazdaság "pörög", az évek óta, egy egy cégnek, vállalkozásnak hasznot hajtó dolgozókra minek is szót, avagy 3 percnél több időt vesztegetni, ha lapátra teszik. Meg e-mailt a titkárnő is tud írni... Még magának is : "Erzsike! Legyen szíves! A vállalati e-mail címről, küldjön egy levelet önmagának, hogy ki van rúgva..."

Ezen felül praktikus is ez a könnyítés, ha például nagyon elfoglalt a munkaadó. A wc-n ülve még neki is akad pár perce, hogy dobjon egy sms-t...

De vannak ezeken kívül is előnyei. Gondoljunk bele: munkaadó vacsizik egy kellemes társasággal, jön a pletyi, hogy "Hallottad? A Marika, tudod a raktári munkás! Még nem látszik rajta, de várandós... Szerintem hamarosan elmegy betegállományba, mert így nem fog emelgetni... Most majd fizethetsz neki úgy hogy nem is dolgozik... Hehe..."

"Hát még nem jelentette be hivatalosan, úgyhogy amíg várjuk a desszertet kirúghatom anélkül hogy akár a gyanú árnyéka is rám vetődhetne. Okostelóm van! :-) E-mailben vagy sms-ben szabaduljak meg Marikától?..."

Hol vannak már azok a nehézkes idők amikor Marika bejelentette hogy terhes, és szegény munkaadónak a bejelentés előtti napokra kellett visszadátumoznia a felmondást, hogyaszongya:" Leépítés miatt munkaviszonyát megszüntetem..."

A hatékonyságot csak növeli a gyorsaság.

Tulajdonképpen minek is pofozkodni, ha jó erősen gyomorszájon is lehet rúgni a dolgozó embert...

Köszönjük, megértettük hol a helyünk ebben az új rendszerben... Talán még megérek egy másikat,  egy olyat, ahol a munkának és a dolgozónak becsülete van...

maki_1344022032.jpg_260x194

Hát nézzük: (fidesz.hu)

 

Első körben így:  "Az Állami Számvevőszék vizsgálata világosan megmutatta, hogy 2004 és 2010 között hiába állt rendelkezésre óriási összeg, 1850 milliárd forint, ebben az időszakban mégis jelentősen nőtt a munkanélküliek száma.  Mindeközben Európában az utolsók, sereghajtók lettünk a foglalkoztatottságban."

 

Majd imígyen:

 

 

"Sikeresen zárult a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) fejlesztéséről szóló projekt, amelynek keretében korszerű, szakmai szolgáltatásokat vezetett be a munkaügyi szervezet."

 

Hát nem mondanám, hogy tökéletes volt az előző kormány munkanélkülieket segítő tevékenysége, de valljuk be, nem nagy kunszt egy világválság közepén hatalmas munkanélküliséget "gyártani", ellenben nem mondanám etikusnak mindezt belevarrni az akkori kormányzás nyakába...  Egyes becslések szerint 150 000 munkahelyet vesztettünk akkoriban.

 

De az NFSZ! Hát ettől a szervezettől kiver a hideg verejték már egy ideje, legfőképp ha annak tevékenységét próbálják reklámozni. 7,9 milliárd forintot költöttünk erre! Mire is? Hogy se munkát sem oktatást nem kaptam amikor a segély helyett inkább ezeket kértem. 

 

"Az NFSZ közleménye szerint a szolgáltatásfejlesztés keretében 40 állásügynök állt munkába országszerte, akik több mint 23 ezer álláshelyet tártak fel..." 

 

Igen, anno orrba-szájba nézegettem a honlapjukon fellelhető álláslehetőségeket. Hát olyan baró lehetőséget is találtam ott, melyben takarítót meg kertészt kerestek megváltozott munkaképességűt... Én elhiszem, hogy nagy tudás az ilyesmihez nem kell, de fizikai állóképesség mindenképp, az meg egy beteg embernek nem biztos hogy van... 

 

"Megújult az NFSZ humánerőforrás-gazdálkodási rendszere is, szakmai képzések zajlottak, tananyagok készültek el. Számos foglalkoztatáspolitikai kutatás látott napvilágot a többi között a munkaerő-piaci politikák értékeléséről, a munkaerő-piaci programokról, valamint a foglalkoztatás növelésének lehetőségeiről."

 

Tehát képezték magukat rendesen, ahelyett, hogy minket képeztek volna... És zajlottak mindeközben a kutatások arról, hogyan kéne növelni a foglalkoztatást. Hát összegezve, ha 7,9 milliárd forint ráfordítással meg ennyi év melóval, képzéssel, fejlesztéssel a közmunkaprogram, meg a "háztáji állattartás versenyképes a munkaerőpiacon" lett a végeredmény ( mert mást nem nagyon láttam ebből), akkor azt hiszem, hagyni kéne ezt az egészet. De most komolyan!

Köszönjük, és örülünk tiszta szívből, hogy lezárult ez a "program", mert így megállhatott 7,9 milliárd forintnál, és nem kell rá már többet költeni.

 

Nagyon sajnálom, hogy az NFSZ újra meg újra terítékre kerül ezen a blogon, de én megtapasztaltam a "segítséget" amit nekem nyújtott. Miközben fényesen csillogtatja tevékenységét, és azt mutatja a közvéleménynek, hogy mindent megtesz a munkanélküliek "helyzetbe" hozásáért , ezért ő aztán már nem tehet arról, hogy ha a lusta dög munkavállalónak nincs melója, aközben valójában semmi nem történik. 

Aki még nem ismeri a történetet az NFSZ-el annak figyelmében ajánlom a következő linket: 

(a rendszeres olvasók meg tudják)

 

Örök hálám üldözni fogja az NFSZ-t örökkön örökké, csak utol ne érje...

  

 

 

 

 

 

horthy_1343917757.jpg_260x194

A minap történt, a Gyömrő nevű településen, ( forrás: Népszava 2012. julius 31.)  hogy az ottani Környezetvédelmi Ifjúsági és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) megdöbbenve tapasztalta, hogy székhelyük tárva-nyitva, a gyerekeknek szánt adományok pedig némileg megcsappantak... De ami még megdöbbentőbb lehetett, az az, hogy már a tető sem volt meg az épületen, aztán azt meg nem szokták csak úgy lopni... Mint kiderült bontják az épületet, mert az Önkormányzat eladta, bár erről a KIGYE nem tudott. Még úgy sem, hogy az ingatlan értékesítéséről döntő bizottságba beküldtek egy emberkét is maguk közül. Az Önkormányzat cáfol, szerintük többször is értesítették az egyesületet, bár! és itt jön a csavar! igazából nem is tudták milyen jogcímen van ott a KIGYE... Ami valljuk be érdekes, mert ha nem tudták, akkor mégis hogyan értesítették őket arról, hogy székhelyük el van adva? Kavalecz Gergely az elnök ezt már csak azért sem érti, mert ezt az épületet ők épp az Önkormányzattól kapták, mivel az előző székhelyüket is le kellett bontani, és a városháza ezt a mostani épületet jelölte ki számukra. ( Melyet egyébként őelőttük a FIDESZ használt utoljára.)

A bontó munkások állítása szerint azt az instrukciót kapták, hogy a raktárban található "cuccokat" tekintsék lomnak, azaz szabadon viheti aki amit akar.

Az eset pikantériája viszont az, hogy a gyömrői KIGYE helyi népszavazást kezdeményezett melynek kérdése a következő:

 

"Egyet ért-e Ön azzal, hogy Gyömrőn Horthy Miklósról , a vitatott történelmi személyiségről ne nevezzenek el közterületet? "

Gondolom Kavalecz Gergely bízik a demokráciában. Én is...

tolvaj_1343754257.jpg_207x244

Végre megnyugodhatunk nyugdíj-megtakarítás ügyben! Nincs! De legalább nem kell tovább aggódnunk érte! Az Emberi Erőforrások Minisztériuma orcapirulás nélkül tiszta vizet öntött a pohárba imigyen:

 "a nyugdíjtörvény 2012. július 16.-án  (ej de szép nap lehetett volna...) elfogadott módosításának lényege, hogy nem változik a nyugdíjrendszer. A nyugdíj-jogosultsági és - kiszámítási szabályok is a jelenlegiek maradnak" (Népszava).

Tehát bebetonozták azt amit összetákoltak jelenlegi kormányzásuk alatt, nyugdíjrendszerügyileg... Hol vannak már az egyéni számla, meg az örökölhetőségi ígéretek!?... Sehol! Mer' nem kell, hisz mint kifejtették, most veregetik vállon magukat, a baró munkáért, amit véghezvittek, mivel a nyugdíjalap rendben van! Nekem meg, mint rendes NER-társnak ezt el kell hinnem. Na nem az egyéni számlámból, mer' az nincs, de Matolcsy becsületes, jótékony szemébe nézve tudnom kell, hogy mindez igaz! Úttörő-, kiscserkész- és NER becs.szóra! Viktor meg soha nem hazudik, úgyhogy bár számomra titkos, hogy mibe fektették, de megtakarításom tuti jó helyen van, és gyarapodik! Az meg Dakota becsszóra... Magam előtt is szégyenlem, hogy ilyen jó munkát végző, szép emberek vezetése alatt, hogy is juthatott eszembe azon aggódni, hogy vajh' mi lehet az én kis megtakarításommal, hol lehet és hogy érzi ott magát. Pirulva vallom be, néha a nyugdíjas éveimért is aggodtam...  De mindez felesleges! Hiszen lesz itt sok kicsi baby-boom-os jövőbeni adófizető, meg lassan a rokkantak is mind meggyógyulnak, úgyhogy mire öreg leszek, lesz sok-sok nyugdíjam... Megvédték!

 

Komolyra fordítva a szót: azért adtam oda azt a pénzt, mert szent Viktorunk mennydörögve köpte az arcomba, hogy ha nem adom, akkor ugyanúgy fizetnem kell az állam felé is a nyugdíjra valót, csak azt majd nem kapom meg! Kiskeresetű emberként nekem minden félrerakott pénz számít ami az öregkoromat támogatja. Nem volt választásom, pedig ha több pénzem lenne nem engedtem volna a zsarolásnak. Most pedig szemberöhögnek! Jelenleg amit nyilatkozgatnak nyugdíjügyben, az azt mutatja, hogy majd talán kapok valami nyugdíjat ami farhátra is elég, de bár a megtakarításom odaadtam, és mindent befizetek az államnak, ha valaha pénzt akarok ebből látni akkor mindez nem elég! Sőt! Még az se, hogy megöregedek, mivel még legalább egy gyereket kell szülnöm és felnevelnem addig, ha akarok is valamit... Ezen felül, egy olyan rendszert romboltak le az államosítással, mely a már bizonyítottan tarthatatlan nyugdíjkiadásokat csökkentette volna le a jövőben, ezzel levegőhöz juttatva az államkasszát. 10 év nyugdíj-erőfeszítéseit dobták ki az ablakon, és azt, hogy biztosítottnak érezzék az emberek a nyugdíjukat.  Ugyanis ha ez a rendszer így marad, akkor nekem már nem biztos, hogy futja majd akár farhátra is...

Ennek a kormánynak egyet biztosan nem bocsájtok meg: hogy zsarolással, és ígéretekkel elvették a pénzemet, és most 2/3 - osan  belenevetnek a képembe.

 

bkv_1343678672.jpg_259x194

Ó azok a BKV  járművein naponta eltöltött órák!... Érzem én, hogy egyszer még hiányozni fognak... Ám most még élvezhetem eme nagyszerű szolgáltatás minden mozzanatát. A füstszagú kalandtúrákat, a rozsdás metrókocsikat, és a mindezért fizetendő "kedvező" díjakat. De mivel mindezek feltárásán túl vagyunk már, és az összes panaszaink közhírré tétettek, ezen felül pedig még mindig élek, szemem és gondolataim a BKV dolgozói felé irányultak. Mert bár jólesően verjük le a tömegközlekedéssel kapcsolatos hibákat rajtuk ,azért lássuk be sokan nem feltétlenül cserélnénk velük. Egyes BKV munkakörökről már hosszú ideje az jut eszembe, hogy a közmunka mellettük humánus szeretetintézmény... Vegyük példának eme gondolatom egyik, saját magamnak is lelkiismereti problémákat okozó BKV-s munkaköri "találmányát", azt az édes kis papírszerű bódét melyet a metróállomásokon állítanak fel nap mint nap, beleültetvén egy szegény párát, ki azért van ott, hogy levegyen némi terhet a normál pénztárakról, ezáltal nekünk is megspórolva némi sorbaállási időt. Na, ezt képzeljük el mondjuk az Örs vezér téren,ahol a peron nyitott, azaz a felszínen helyezkedik el. Majd érezzük át eme bódé dolgozóját, nyári 36-38 fokban, de legfőképp télen a mínuszokban... Télen kimondottan lesütött szemmel állok eme bódéhoz, mert miközben a benne ülő átfagyott kezű hölgy vagy úr, a jeges széllel, és a metróállomások adta egyedi huzattal viaskodva próbál nekem áfá-s számlát adni aktuális bérletemről, addig nekem az jár az eszemben, hogy bár már a meleget adó metrókocsiban ülhetnék, és ugyanekkor fogalmazódik meg bennem, hogy te szegény ember, vajh' mikor jutsz egy normális meleg helyre, meg az, hogy mindezt mennyiért?...   Jóhiszeműen azért feltételezem én, hogy folyamatos 8-10 ilyen "fantasztikus" órának nem teszik ki ezeket az embereket, de belegondolva még 2-3-4 óra ilyen környezetben eltöltött munka is riasztó számomra. ( Természetesen, ha utolsó mondatom nagyfokú naivitásomról ad tanúbizonyságot, azaz, bizony 8 órán át is ott dekkolnak eme emberek, akkor kérném azt felém jelezni!... )

De vegyük itt elő ellenőreinket is. Tudom, sokak szerint ez egy külön emberfajta, és valóban saját tapasztalatból állíthatom, hogy némely esetben érthető a feltételezés, de azért vegyük elő emberi orcánkat és ne általánosítsunk, így értékeljük napi tevékenységüket. Hát sok munkát kerestem már, de be kell vallanom ez a munkakör nem igazán szerepelt az első elképzeléseim között. Alapvetően sincs társadalmi  megbecsülése ezeknek a személyeknek, de feltételezem anyagi sem... Az anyagiakról való elképzelésem egy tavalyi velem történt eset alapján alakult ki. Nem szépítek én kérem semmit, ami megtörtént megtörtént!  Történt ugyanis, hogy az olvasó által már ismert betegségem legközepében senyvedve, elvonszoltam magam a háziorvosomhoz. Miután már két hónapja úgy döntött az OEP hogy még mindig nem küldi a nekem járó táppénzt, családi költségvetésünk némileg megborult,  illetve a munkáltatóm sem érezte úgy, hogy betegállományom idejére is járna nekem a bérlet, melyet egyébként ő fizetett. Vállalom a szidalmakat, de helyzetemben a metróra oda vissza "foghúzva" de kipréseltem a jegy árát, ám szégyenszemre a trolira nem. Persze jött is az ellenőr. Megszívtam. Ezzel a ténnyel nem is vitatkozva, csak magamat szidva hülyeségemért, szép nyugodtan elővettem a személyimet és átadtam az ellenőr hölgynek. Ebben a helyzetben nincs mese, elvégre én blicceltem, neki meg ez a dolga. Közben le is szálltunk a nyugati pályaudvarnál a troliról. Mondta , helyszíni bírság 6000 ft ( akkor még annyi volt), de ha bemutatom a BKV-nak a bérletem utólag, akkor 2000 ft. Majd szépen elmagyarázta, hogy tulajdonképpen a 2000 ft-ot neki is odaadhatom, és akkor nincs a macera, nem kell elmennem az Akácfa utcába, mindenki jól jár itten...

A következőkhöz leírnám akkori lelkiállapotom: rohadt nagy fájdalmakkal küszködtem, előtte fél órával állapította meg a dokim, hogy némi kezdődő parézisem van ( lábamban), és akkor még blicceltem is, mely eleve csúnya dolog, de hogy akinek ezért meg kell büntetnie, az még csúnyább dolgot ajánl nekem?... ( Mintha a rendőr lefülelne csokilopás közben, majd azt mondaná, hogy a csokit ne, de van ott egy tv, azt vigyem...) Hát külön külön is sok volt nekem a dolgok ilyetén állása, de így egyben már valóban kiverte nálam a biztosítékot. Kértem a csekkemet, és szóvá tettem, hogy azért ez nem éppen etikus, mire hirtelen megjelent egy kidobóember szerű képződmény, ( előtte nem is vettem észre...)  aki szépen elmagyarázta, hogy ilyen ajánlat itt nem hangzott el... Figyelembe véve, hogy nem hogy szaladni, de még menni is alig bírtam, "elfogadtam", hogy jobb az úgy, hogy meg sem történt... Elkértem a csekkemet, és elsántikáltam, balra-előre görnyedve, ahogy az nékem akkoriban alaptesttartás volt... De lélekben egyenesen...

Tehát eme intermezzo-ra visszagondolva, úgy érzem nem fizethetik túl jól az ellenőröket, mert akkor nem lenne szükség látványosan is beteg emberekkel szívózni 2000 illegális ft-on.

Munkájuk monoton, konfliktusokkal teli. Állnak a huzatos metróállomásokon, avagy fel, le szálnak a járművekről, és lecsapódik rajtuk az utazóközönség, amúgy BKV felé szálló haragja, de ők nagyrészt méltósággal állják ezeket. Nem tudom hallottak-e róla, hogy mi is történt mikor is kiderült, hogy, és mekkora mennyiségben kreálnak eme cégnél végkielégítéseket,  Eleonórával az élükön... Szóval eme fokozott állapotok idején egy ellenőr felszállt az egyik buszra, és megszokott módon kérte a jegyeket és bérleteket. Simán is ment minden, míg nem akadt egy bliccelő, ki közölte, nem ad adatokat, és a BKV elmehet melegebb éghajlatokra, mikor 100 milliók jutnak magánzsebbe, miközben a BKV csődben van örökkön-örökké, mely helyzetet mindig az adófizetők pénzéből rendezi az aktuális kormány, ám a jegy és bérlet árak ezek ellenére folyamatosan nőnek, és ha a BKV pénzt akar, akkor kérje el azoktól akik elhordták azt a vállalattól. Az utasok helyeseltek, és egy olyan helyzet alakult ki melyben szerencsétlen ellenőr csak annyit mondhatott :" Önöknek igaza van...", aztán pedig leszállt az érintett járműről.

Lássuk be, nem egyszerű az ellenőrök élete, még ilyen különleges helyzetek nélkül sem. És hogy mennyire elegük van ebből, az jelen idő szerint is időnként megnyilvánul. A múlt héthez nyúlok csak vissza, amikor szintén egy buszon utazva saját magam is szemtanúja voltam, mikor is az ellenőr végezte munkáját, majd egy bliccelő úr a következő megállóban közölte, hogy ő most leszáll, az ellenőr pedig szépen félre állt és azt mondta: "csak tessék...". Az emberke leszállt, az ellenőr pedig valószínűleg megspórolt egy tüzesebb konfliktust magának. Nem kárhoztatom érte, ő is ember! A BKV meg olyan amilyen: csúnya, de legalább drága...  Egy ekkora kereszttűzben nem könnyű középen lenni, márpedig az ellenőr pont ott van. A BKV alkalmazottja ugyan, de egyben egy magyar állampolgár is, úgy mint az utasok.

Most nagy harag fog rám zúdulni, de úgy érzem ezért a munkáért nincsenek megfizetve.

 Hogy mért íródott ez a poszt? Mert szerettem volna a nagy BKV utálatban megláttatni, hogy eme vállalatnál is emberek dolgoznak, sokunknál sokkal nehezebb munkát végezve.

Kicsit nézzünk magunkba, és gondolkodjunk el ezen!

 

lbm 2012.07.29. 21:48

Recesszió

munkanelkuli_1343591215.jpg_283x178

                                                  ( Akár a Széll Kálmán téren is lehetne...)

 

 

Éreztem én, hogy ennek a szónak valami negatív jelentése van, és bár nem szoktam használni ( mért is használnám, nem vagyok gazdasági emberke), kíváncsi voltam a pontos jelentésére, szó szerinti megfogalmazására. Íme ezt találtam: "Hanyatlás; (gazdasági) visszaesés."

Tehát ez vár ránk, szinte mindenki szerint. Nekem mint közembernek, ez sok minden mást is jelent...

Tegnap társaságban beszélgettünk páran, és végül meg kellett állapítanom, hogy elvették a jelenem, és már a jövőm is. A "recesszió" szó pedig mindezt csak súlyosbítja. Mert mit jelent ez kicsi ember szinten: gazdasági visszaesés? Hogy nem lesznek beruházások, nem lesznek új munkahelyek, de még azokból is megszűnik egynéhány amelyek most még tartják magukat. Tehát lesz még sok-sok munkanélküli, meg közmunkás. A hétköznapi embernek ezt jelenti. Nem akarok recessziót!

 Egymillió új munkahelyet akarok! Mindenki számára elérhető oktatást akarok! Meg egymillió új munkahelyet, Igen! Mert ez ad biztonságot, és ez teremti meg a gyermekvállalás alapjait. Aztán már nem is érdekel, ha Matolcsy bácsi élvezettel dörzsöli a kezét, a sok jövőbeni adófizető láttán. Akarok még ingyenes bölcsődét, hogy dolgozhasson az anyuka, ha kell neki a fizetés! És persze normális bért is akarok, bejelentve, legálisan! Aztán nyugdíjat is akarok magamnak a jövőben, meg annak aki lebetegszik, vagy már eleve betegen született! Jó egészségügyi ellátást is akarok, és azt, hogy mondjuk a IV. kerületből ne vigyék Kistarcsára az érsebészetre szoruló beteget! Most már nem kérek, akarok! Még sok mindent... Olyasmiket amik jelenleg nem nevezhetőek normális megoldásnak.

Pedig bárhogy nézzük, mindennek amit akarok, a gazdaság a rugója, meg a munkahelyek.

Dolgozom, dolgoznék, tanulnék, gyerekeket szülnék, élnék...

Cserébe recessziót kapok! Nem kértem, nem kérem, köszönöm!  Ez vajon mennyire világos így?...

kacsor_zsolt_nepszabadsag_cikk_2012-07-10kismeret_1343154990.jpg_560x522

Ezt nem én írtam, hanem Kácsor Zsolt a Népszabadságban.  A Rokkant is ember blogon találtam.  Vajon mit is fűzhetnék hozzá?... Azt hiszem már semmit...

kotel_1343112667.jpg_240x182

A munkaerőpiaccal abszolút nem kompetens a halálbüntetés kérdése, de közéleti téma, és ahogy másokat úgy engem is foglalkoztat, mi fog történni ezzel kapcsolatban.

Némi kritikát kaptam az előző posztom miatt, amin már meg sem döbbenek, hisz már többször kiderült, hogy egy-egy vélemény blogba szerkesztése után, nem a lényeg kerül terítékre. Bándy Kata békés nyugalmának csúfos megzavarására hívtam fel a figyelmet, és persze ebből az jött le, hogy de a romák... és már pedig kell a halálbüntetés...

E poszt akkor szóljon arról, itt és ne Kata neve alatt, mert valóban hagyjuk Őt nyugalomban, családját pedig engedjük át a békés gyásznak. Azt hiszem elmondható, hogy már épp eleget szenvedtek.

 

Nem nagy lelkesedéssel, de a halálbüntetés  visszaállításának ügyében egyet kell értsek Navracsics emberkénkkel, aki szerint  sem nemzetközi kötelezettségek, sem pedig etikai megfontolások miatt nincs erre lehetőség.

Én mint emocionális gondolkodású létforma, az utóbbi érv alapján állok a  "ne legyen halálbüntetés" gondolat mellé. Ugyanakkor sokkal racionálisabb érv a mai igazságszolgáltatás helyzete, mely lássuk be nem áll a helyzet magaslatán. Nem kritika ez, mindössze, egy alap igazság, mely szerint ahol ember van, ember dönt, ott hibák is akadnak.

Kaiser Ede már rég alulról szagolná az ibolyát, ha létezne nálunk a halálbüntetés intézménye, és bár úgy hírlik, nem egy makulátlan fickó, azért bűnei messze esnek attól, hogy azokért halállal kellett volna lakolnia. Ez most csak egy hirtelen eszembe jutott eset, mivel nagy port kavart, így szinte mindenkihez eljutott anno, de bizonyára , ha a neten utána nézünk találunk hasonló történeteket. Mi több, a halálbüntetés eltörlése is hasonló okokból kifolyólag vált szükségessé.

Aki ismer, tudja, hogy az én igazságszolgáltatásom gyermekien egyszerű: mindenkit azzal büntetnék, amit ő maga is tett. Egy egyszerű példa: ha egy mocsadék megerőszakol valakit, jó mélyen bedugnám egy nagydarab kiéhezett emberkéhez, egy jó kis börtöncellába ,majd pedig a természetre bíznám, hogy megtudja milyen az ha valaki valamit nem akar...

Bűnössel szemben nekem sincsenek erkölcsi fenntartásaim, és nyugodtan bárki elhiheti, a gyilkosoknak ugyanolyan sorsot szánnék, azokkal a kínokkal ( ugyanmár! injekció, meg egyebek? ... ), melyeket ők is okoztak. Alapjában véve,  akik a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazzák, valójában úgy gondolkodnak mint én, csak ők a realitás szikráját sem engedik felbukkanni gondolkodásukban a gyűlölet mellett. Márpedig az én igazságszolgáltatásom ott bukik, ahol a halálbüntetés visszaállításának lehetősége is: az ember téved, és ha a tévedés lehetősége fenn áll, nem hozhat döntést életről, halálról! 

Nem csak  Móri ügy, de sok más nagy visszhangot kiváltó ügy esetében is megfigyelhető a hibák sokasága. Minél hírhedtebb a történet, annál nagyobb nyomás van az igazságszolgáltatáson. Minél hamarabb akar a társadalom és a közvélemény eredményt, annál biztosabb, hogy a kapkodás nem megfelelő embereket citál az igazságszolgáltatás elé. Aztán pedig évek is eltelhetnek, mire a valódi bűnös kiléte napvilágot lát.

Elnézést, ha megemlítem még utoljára Bándy Kata nevét, de az ő ügyében is én még megfigyelő álláspontba helyezkedem, mivel Kata kiléte, és az erős reakció, amelyet kiváltott az ő tragédiája, megint csak gyors eredmények felmutatására kényszeríti a nyomozó hatóságokat, és korántsem vagyok biztos abban, hogy ez jót tesz-e az igazság kiderítésének. A hibák lehetősége ez ügyben is hatványozottan fennáll. Már most az elején is két gyilkost próbáltak felmutatni, aztán még sem, aztán újra... és megy a tánci-tánci ide oda, ami a kapkodást jelenti számomra, semmi mást.

Ha velem történne hasonló tragédia én bizony csendet, és nyugalmat kérnék "ügyem" körül, hogy a hatóságok megfontoltan, és ezáltal hatékonyabban végezhessék a dolgukat, mert a jó és biztos eredményhez ez kell. 

Tehát legyek bár közellenség, bárhogy sajnálom Katát és a hozzá hasonló áldozatokat, a halálbüntetést elutasítom!

Na gyertek! Tépjetek szét! Hidegen hagy...

 

 

 

 

bandykata_1342942967.jpg_218x163

Szegény Bándy Kata! Tragikus ami vele történt, de még borzalmasabbá az teszi a vele történteket, ami most folyik körülötte, és már a család is szenved emiatt.

 

 ""A család kérését is tolmácsolom, amikor arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül. Köszönöm."
- ezt kérte Bándy Edit, a fiatal lány édesanyja a Facebookon.

 

  Reklámot, kampányt, politikai hacacárét kreálnak tragikus sorsából. A gyűlölet ékkövévé alacsonyították le, és valamiféle ereklyeként tartják kezükben, mely számomra kimeríti a meggyalázás fogalmát. 

Egy fiatal nő halála nem lehet "reklám" ! 

Nem gondolom, hogy azt szeretné, hogy a halálbüntetés újrateremtésének angyala legyen! Hogy faji kérdés fonódjon halála köré! Békét szeretne, nyugalmat, mint ahogy a családja is. Emberi méltóságot, melyet így elvesznek tőle. 

Most jött rá a kormány, a szélsőjobb társadalom, és mindenki, hogy ebben az országban brutális gyilkosságok történnek? Valóban? 

Állítsuk vissza a kétes halálbüntetést, miközben a családon belüli erőszak meg senkit nem érdekel amíg vér nem folyik? Valóban roma és nem roma kérdés a mai közbiztonság? Hogy van az, hogy rövidke két mondatos hír lesz ugyanolyan fiatal élet kiontásából mint Bándy Katáé, csak mert fehér ember ölte meg, nem roma? Ha fehér öli, az kevésbé tragikus?

Nem! Nem a romákat védem, mindössze a kettős mércére hívnám fel a figyelmet! Nincs vagy, vagy. A bűn az bűn. Minden bűnösnek bűnhődnie kell, és minden áldozatnak kijár a gyász. 

Valami baj van ebben az országban. Minden témában, minden eseményben megoszlik a társadalom értékrendje. Vannak jók, és még jobbak, vannak bűnösök de a másikak ugyanazért még bűnösebbek. A politika porondján ugyanez mutatkozik, az erkölcsben szintén. 

Hát hol élünk mi? 

Bándy Kata egy értékes ember volt, és gyomorforgató, hogy valamiféle reklámarcként hurcolják körbe-körbe, mint nem oly rég egy másik embert...  

Hagyjuk Őt békében nyugodni, és hagyjuk családját gyászolni! Az együttérzés, és a humanizmus ezt kívánná alapból is. Szomorú, hogy ezt a családnak külön kérnie kell... :-(

 

lbm 2012.07.19. 17:54

BKV!

2444_metro_tuz_1342713168.jpg_441x294

Avagy egy utas gondolatai.

 

Itt ülök a metrón, és szokás szerint írok.( Majd este feltolom a netre. )Van az írásra időm, hisz minden nap végig utazom a 3-as metró útvonalát oda vissza. 6 óra 13 perc van. Eszembe jut, hogy nem rég olvastam a neten, hogy fogadni kéne, mikor történik tragédia a BKV valamelyik járatán, mivel mindennaposak az olyan meghibásodások amelyek, erősen meghaladják a "megkopott a festék" kategóriát...  Kérem, most ne kezdjünk el hőzöngeni, hogy micsoda dolog ilyesmikre fogadni, mert ez csak egy erősebb reakció arra a semmittevésre, ami ez ügyben folyik. Megmagyarázzák, elbagatellizálják az illetékesek, majd beszállnak az autóikba...  Én meg itt ülök a metróban... Egy ideje naponta érzem a füstszagot, egyazon szakaszon végiggurulva. Kár tagadni, mivel itt utazom minden nap. Eddig megúsztam, meg mások is. De meddig lehet megúszni? Nincs más útvonalam, nincs autóm, nincs jogsim. Van viszont BKV bérletem 9800 jó magyar pénzért. Bemutatom az ellenőrnek, tekintetem pedig azt kéri : mondjad már lécci, hogy "jó hely ez, nincs semmi gáz, délután is talizunk"...

Szóval itt ülök, és robogok. "Nagyvárad tér következik" . Szuper, akkor a füstszag is mindjárt elmúlik! Na vegyük sorra, mit teszek, ha egyszer nem múlik el... Megijedek. Talán szerencsém van, és egy megálló közelében történik a borzalom. Az jó! Ott lehet menekülni. De végül is,ha két megálló közt ragadunk, az sem megoldhatatlan: talán áramtalanítják a síneket, és majd gyalog elszaladunk a következő peronig, ott meg már megint szabad az út... És mi van, ha egyik sem lehetséges majd, abban a szituációban?  Nem is tudom... Égni nem akarok, mert az kegyetlen, és amúgy is tűzfóbiám van. Nem! Azt hiszem, akkor majd jó mélyeket szippantok a füstből... Ha mázlim van mire a tűz engem is elér, már nem leszek eszméletemnél.

De most itt ülök, az emberek körülöttem újságot olvasnak, álmosak, unottak, én meg mosolygok, hogy mik jutnak itt eszembe...Hát ez nonszensz!  "Deák Ferenc tér következik"... 6 óra 32 perc.  Az állam ekkora tragédiát nem kockáztatna! Még a sebességet is korlátozzák a Nagyvárad tér és a Népliget között, hogy védjenek minket, Utasokat!  Aztán bevillan a kép amikor a metrószerelvényre rázuhant az alagút plafonja... Mit is olvastam nemrég? Valami szakember nyilatkozta, hogy statikailag nem kóser a metróalagút. Meg a sínek. Repedeznek, persze csak állítólag, mert mások szerint meg nem ... És a tűz! Rövid hír tegnapról:

"Tűz volt a 3-as metróvonal Deák Ferenc téri állomásánál kedd éjjel, személyi sérülés nem történt - közölte a BKV szerdán az MTI-vel." ( propeller.hu ) Ennyi. Én meg még mindig itt ülök, és délután is itt fogok.

 "Újpest városközpont, végállomás"

Megúsztam! Ma reggel is... Hálásan gondolok az olvasókra, hogy írhattam nekik, mellyel közvetve segítségemre voltak, hisz gyorsabban telt az idő.

Már csak a buszt kell igénybe vennem, ahhoz, hogy beérjek a melóba. A buszon is sok álmos arc van. Ki tudja ki mire gondol...

Utazunk...

vigyorban_1342636883.jpg_243x203

Önmagamat meghazudtolva, erős pírral az arcomon, azon kaptam magam, hogy végre valami olyan született a kormány keze alatt, melynek értelme is van, esetleg még jó célt is szolgál. Ez egyáltalán nem vicces, ha azt nézzük, hogy eme gondolatok, mély önértékelési problémákat okoztak bennem, és már-már hovatovább megfordult a fejemben, hogy ha hasonló dolgokat kezd "gyártani" a kormány, esetleg a magam és családom legnagyobb ámulatára FIDESZ-éknek adom az x-et 2014-ben... Hogy mi motivált ilyen szélsőséges tettekre? A kormány legújabb 10 pontja , mely első ránézésre a munkaerő-piac perifériájára szorult munkavállalók helyzetbe hozását segítené. Az anyákat, az alulképzetteket. Ezeken felül pedig a kisvállalkozások terheit is lényegesen megkönnyítené. 

 

Erről lenne szó: 

  http://penzugyihirek.creditco.hu/2012/07/orban-tizpontos-uj-akciotervet-hirdetett-parlamentben/

 

Tudom, a mai gyors internetes világban ez már-már szinte elavult hírnek számít, de úgy gondoltam vesézze ki a blogvilág eme 10 remek pontot, az én véleményem ráér :-) 

 

Első körben nagyon meglepődtem, aztán öröm lett rajtam úrrá, és még a kormány munkaerő-piaci tevékenységére megfogalmazott kritikáimért is kezdett furdalni a lelkiismeret. Azt gondoltam: "LBM! Látod, látod türelmetlen vagy! Lenézed a politikát, közben pedig mégiscsak okos emberek tevékenykednek benne."

 

Ez a posztom arról szólt volna, hogy íme síró-rívó munkáltatók, most jött el az igazság pillanata! Ugyanis  ez a 10 pont, ha megvalósul, akkor elmúlik a létjogosultsága annak a verziónak, hogy: " kicsike vállalkozó vagyok, te meg sokba kerülsz nekem munkavállaló, mert az adók, járulékok, hát ugye érted... Ezért ennek az árát veled fizettetem meg, azaz feketén, vagy szürkén foglalkoztatlak. Ezt ugyan te szívod meg a TB, a nyugdíj, kirúgásod esetén a segély szempontjából is, de örülj hogy kapsz munkát... "

 Na jó! Ezt azért nem szívom vissza, mert való igaz! Nehezen tűröm ezt a  gondolkodásmódot, és ez nem fog megváltozni, attól sem, ha a kormányok felelősségével is tisztában vagyok a kialakult munkaerő-piaci helyzet miatt. Továbbra is fenntartom, hogy bármekkora lesz az adó, meg járulék, mindig lesznek olyan vállalkozások, amik csalni fognak, ugyanis minden zsebben maradt pénz, minden elhallgatott valós bevétel, jó nyereség, és ha eddig ki lehetett játszani, akkor ezután mért is ne?... Elvégre ez csak a dolgozónak okoz mindenféle hátrányt, az meg hol érdekes ma már... 

 

Ám ha így is gondolom, jelen posztomból most mégis mellőzném a munkáltatókat, mivel amikor eme orbáni 10 pont rózsaszín köde elszállt a szemem elől, kiderült, hogy a dolog egy gyönyörű szép álom, melyben sajnos nem tudok hinni. 

" Az összesen 300 milliárd forintos költségvetési kiadással járó növekedési és munkahelyvédelmi csomag fedezetét “a tranzakciós illeték végső formája teremti meg” Orbán Viktor elmondása szerint."

Nem tudom, az olvasó érzékeli-e a "végső formája" jellemzést, mely minden bizonnyal ezt jelenti, hogy sikerül ezt az adóformát az MNB-re is kiterjeszteni. Márpedig a dolog pont ezen bukik el. Mint mindenki tudja, az MNB-re is kiszabott tranzakciós adó, egy nagyon ügyes "hitel" a Magyar Állam részére, hiszen, ha az MNB ezt nem terheli rá az ügyfelekre,( márpedig esze ágában sincs ) akkor vesztesége lesz, azt pedig a rákövetkező évben az Államnak vissza kell pótolnia.  Azaz, ha az EU ebbe belemegy ( ami szintén kétséges), akkor is mindössze egy évig áll rendelkezésére az államnak ez a pénztöbblet, mivel az utána jövő években mindig vissza kell fizetnie az MNB-nek ezt a veszteséget. Tehát 2014-től újra és újra bele kell venni a költségvetésbe ezt a kiadást. Mondhatni okos ötlet ez, ha sikerül a megvalósítása, mivel legnagyobb valószínűséggel 2014-ben a FIDESZ távozik a kormány éléről, és így neki csak az az egy év habzsi-dőzsi jut, amit a rákövetkező kormányoknak viszont keményen meg kell fizetniük. Valószínűleg ekkor ezt a 10 pontos munkahely-megtartó programot valakik el is törlik, a FIDESZ pedig döngetheti a mellét, hogy mi ilyen jó programot is csináltunk, a népnyúzó "nemtudni még kik" meg jól eltörölték... De ez már egy másik téma. Én nem politizálok... :-)

A lényeg, hogy több sebből vérzik a 10 pont, pedig valóban némileg felpörgethetné a munkaerőpiacot. 

 

Így hát Viktor, csak az derült ki hogy nagyon jól tudjátok ti, hogy lenne jobb idelent, de inkább a haverokkal "kisimicskázzátok" a pénzt, a jó célokra pedig ilyen eleve halott "ügyletek"-ből próbáltok anyagi fedezetet szerezni, aztán mossátok kezeiteket, mondván ti megpróbáltátok... 

Hogy utálom amikor hülyének néznek...

 

 

lbm 2012.07.10. 19:00

Egy poszt margójára

kozosseg_1341939575.jpg_259x194

Furcsa ez az ország! A legutóbbi posztom, számomra hihetetlen módon verte ki a biztosítékot. Egy nap alatt több mint 13 ezren olvasták, több száz komment született. Örülj neki!   - mondhatnánk, de az érzéseim ezzel kapcsolatban vegyesek. Első körben szinte ijesztően hatott rám. Utóbb pedig elgondolkodtam azon mi történik. Semmivel nem írtam jobbat, mint előtte, sőt a téma sem tért el azoktól amelyeket mindeddig választottam. Legalábbis ugyanolyan fontosnak éreztem, mint a munkavállalók, rokkantak helyzetének feltárását. Nem mondom, valóban van amikor "belenyúlok" egy egy olyan témába mely élénkebb érdeklődést vált ki az emberekből, de az több száz látogatót generál, nem több ezret. Ám lépjünk tovább! Egy-egy népszerűbb poszt hihetetlen módon mutatja be a társadalom gondolkodását, sőt talán az sem túlzás ha azt mondom (írom...), hogy valamilyen szinten az adott ország helyzetét is. Mindez a kommenteken keresztül válik láthatóvá. A fent említett poszt hozzászólásait végigolvasva bátran állítom, hogy ma Magyarországon még mindig van szolidaritás, a mások problémáinak megértésének igénye. Ugyanakkor a kormányzati "démonüldözős" kommunikáció, ha kevesebbeket is érint meg, de azokat ijesztő mértékben, és olyan gyűlöletet, megvetést generálva, mely némileg a racionalitást is szűkíti.

Ennél is szomorúbb, hogy a társadalom szétszakadt, és ez lehet az oka is annak, hogy tulajdonképpen nem is arról szólt a kialakult vita amiről a poszt alapján várható lett volna, hanem összecsapott a "meg kéne oldani a munkaerő-piaci problémákat" elv a "a munkanélküli az ÉN adómból élősködő selejt" propagandával.

Fekete vagy fehér, a valódi közmunkával kapcsolatos probléma pedig nem bontakozott ki rendesen. Az történt ugyanis, hogy megpróbáltam mint már többször is, rávilágítani a közmunkások problémáira, és ebből az jött le, hogy azért emelek szót a közmunkások védelmében, mert szegényeknek dolgozniuk kell... Holott ilyenről sem most sem máskor nem írtam.

 A rossz helyzetben lévő emberek "feleslegessé" nyilvánítása olyan sikeres lett az állam részéről, hogy ha holnapután kiderülne, hogy korbáccsal ütik a közmunkást, a vita garantálhatóan ugyanaz lenne mint a fent említett poszt kommentjeiben. És ez nagyon szomorú. Hisz a lényeg vész el.  A probléma ugyanis nem az, hogy az elhelyezkedni nem tudóknak munkát adnak.  Tulajdonképpen mindenki ezt szeretné. Az állástalanok és az őket megvető réteg is. A baj az az, ahogy, és amilyen feltételekkel adják!

Mert úgy kezelik őket mint egy lakás koszos, mocskos kacatait, melyek minden rendetlenség okozói, és ahelyett, hogy port törölnének, rendet raknának, amitől minden a maga helyére kerülne, díszítvén hazánkat, egyfolytában valahová, ahol nincsenek annyira szem előtt, megvetően bedobják őket: a hajléktalant büntetik ha közterületen él, így legalább nem látszik, hogy van. A rokkantakat munkaképesnek nyilvánítják, és elrejtik őket a munkaerőpiacon, mert a sok "buli" mellett az ő fenntartásukra sajnálják a pénz. A munkanélküliséget pedig szintén nem az érintettek oktatásával, "felújításával" próbálják orvosolni, hanem eldugják őket egy félreeső helyre amit közmunkaként definiálnak...

A közmunka pedig sajnos kritikára szorul, nem csupán a bérek miatt, nem csak azért mert az érintettek helyzetét konzerválja, hanem és legfőképp azért, mert az állam szabad kezet adott az önkormányzatoknak ezzel kapcsolatban, és ahol kiskirály hajlamú vezetőség, polgármester akad, az úgy bánik "jobbágyaival" ahogy kénye, kedve diktálja. Ha valamiben a társadalomnak egyöntetűen egyet kellene értenie, az a jog! Abban, hogy nem lehetnek egyenlőek, és kevésbé egyenlőek! Ha mindenkinek tilos lopni, ölni, rombolni, akkor mért hagyhatjuk figyelmen kívül az egyéb törvényeket?

Márpedig hiába nem tetszik egyeseknek de tudomásul kell venni, hogy a munkavállalóknak is vannak jogaik, egyforma bánásmód illeti meg őket, legyenek bár közalkalmazottak,  multinál gürcölők, magyar kisvállalkozások dolgozói , avagy közmunkások!

Minden esetre én úgy hiszem, van annyi intelligencia társadalmunkban, hogy felfogjuk, az igazságtalanság egy emberrel szemben sem lehet elfogadott, és ez a tény nem tehető függővé attól, hogy ki a barátunk, vagy kit gyűlölünk! 

 

 

szomjkozm_1341646936.jpg_259x194

Mint az előző posztban ígértem, folytatom a közmunka bemutatását, hisz abban a szerencsében részesülhettem, hogy személyesen is megismerhettem egy ebben a "munkakörben" dolgozót. Köztük is a problémásabb "fajtát", mivel óvodás gyermeke van. Fiatal anyuka, gerincbeteg, ez jutott neki... Egy Pest-környéki településen lakik, melyet nem neveznék meg, alanyom szempontjából érthető okokból...

Èva (nevezzük így) reggel 6-tól déli 12-ig végzi a gereblyézést, kaszálást, söprést, egyéb szabadtéri munkákat, időnként pedig elviszik egy iskolába takarítani. Problémái ott kezdődnek ahol a magyarországi anyukáké, azaz hogy az óvoda nem aszerint tart nyitva, ahogy a munkáltatók igénylik a munkaerőt, még ha ez a munkaadó maga az önkormányzat is. Márpedig Éva nem egyedüli kereső a családban, és valljuk be, 35 000 ft mégsem annyi pénz amelyért a férj nyugodtan eldobhatná a saját munkáját, hogy a gyermeket valaki óvodába vigye. Épp ezért akadnak napok melyeken "méltán" bélyegzik meg Évát a "rendszeres munkához nem szokott" minősítéssel, mivel mégsem rakhatja le a még zárt ovi előtt a gyereket, hogy " maradj itt kislányom, majd előbb utóbb kinyitnak, de anyának mennie kell, hogy rendes közmunkás legyen..." ,  tehát jobb híján elkésik a munkából. Többedszer sem értik meg a helyzetet az illetékesek, így örökké magyarázkodásra kényszerül Éva, ám a válasz minduntalan ugyanaz: a férj nem tudja elvinni a gyereket az oviba?...

 Ha mást nem is de a nemzeti öntudatot valóban megismerhetjük ebben a felfogásban, mivel felsőbbrendű "hatalmatkaptamtemegkiscsiravagy jakab" valamelyik agytekervényében a közmunka oly prioritásokat élvez, mely minden más körülményt, vagy lehetőséget kizár, de legalábbis alacsonyabb alternatívaként jelenik meg a közmunkához képest.  Röviden: a rendes embernek a közmunka az első, és minden más csak másodlagos.

De lépjünk tovább Éva napi harcain ezzel kapcsolatban, és nézzük milyen közmunkásnak lenni.

A "47 000 ft-ból meg lehet élni"  szlogen, történelmi örökségünk lesz lassan, oly nagyon ismert, bár Évának sajnos ebben a "jó" megélhetésben nem lehet része, mivel adott önkormányzat úgy döntött, jobban megéri nekik ha csak 6 órában dolgoznak a közmunkások 35 000 ft-ért... /hó!

Ám ne legyünk hálátlanok, eme közmunkások igazi jó nevelést kapnak. Polgármesterük, mint kicsinyeit gondozó apuka, szorosan ügyel rájuk, és tanítja őket a rendes életre. A nevelést pedig nem adja ki ám csak úgy a kezéből, hogy dilettáns, feladatukat nem értő emberek elrontsák ezeket a dolgozókat. Minden nap kimegy "pártfogoltjaihoz", és nézi őket rendületlenül, és hangoztatja alaptanítását, miszerint: " Itt majd megtanultok dolgozni! "

És Éva is igyekszik. Ám a múlt hónapban lebetegedett a kislánya, mivel sajnos egy óvodás picikével, ez elő szokott fordulni. Nem tudom milyen okból kifolyólag, de 3 napot vehetett ki betegállományra, azaz próbálta meggyőzni a bacit, hogy biza' az alkalmazkodjon a közmunkához, mert a közmunka sajnos előírta, mi az időkeret, mely rendelkezésre áll még egy betegség számára is...

Sok minden elő van írva ám ezen kívül is. Éva nevetve meséli, a szerződés egyik passzusát melyet alá kellett írni, és amit véletlenül el is tudott olvasni belőle, mivel időt erre nem nagyon hagytak, a gyors aláírást sürgették. Az ominózus passzus szerint, ha táppénzre akar menni valaki, akkor két nappal előbb jeleznie kell azt... Hát viccesnek is mondható, de szerintem ekkora blődség a világon máshol nincs, és nem is hinném el, ha nem kicsi országunkról lenne szó, ahol manapság a hasonlatos dolgok már szinte mindennaposak. Ám ez annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy kértem Évát, mutassa meg a szerződését, melyből ugye törvényesen minden munkavállalónak kapnia kell a munkaadójától. Hát Éva és társai nem kaptak, mivel az önkormányzat úgy döntött, hogy majd szeptemberben, amikor teljesítették a közmunkát, akkor nyomják a kezükbe! Ha valóban megkapja ( bár ezek után ebben sem vagyok biztos...) , ígérem az olvasóknak, hogy kivesézzük ezt is.

Éva jelenleg otthon fekszik betegen, mivel napszúrást kapott. Az időjósok az napra mikor rosszul lett, 34-38 Celsius fokos hőmérsékletet ígértek. Bizonyára ezt csak az nem tudta, aki kiállította a tűző napra délelőtt 10 és 11 óra között locsolgatni. Rosszul lett, az üzemorvos pedig elméletileg betegállományba vette.

 

Lehet, hogy a polgármester 38 fokban a kutyáját sem viszi ki a legerősebb napsütésben, nehogy baja legyen. De a közmunkás az más!   " ITT majd megtanultok dolgozni! "

 

kozmunkaegy_1341517480.jpg_259x194

Általában az elesett, kiszolgáltatott emberekért emelek szót, és talán épp ezért Ők is megtalálnak engem. Így történt, hogy a minap abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy személyesen találkozhattam egy hús-vér közmunkással, és egy másik emberrel, aki más választás híján közmunkásként dolgozna, de nem engedik neki. Két történet, két poszt, hogy külön-külön emészthessük az emészthetetlent...

Elsőként az utóbbiról mesélnék, mert története igencsak meglepett. Ha valamiképp megfordult a fejemben a közmunka, mint az én végső esélyem a munkaerőpiacon, akkor az azért volt, mert úgy gondoltam, ez az a munka amihez a munkanélküliségen kívül más kritérium nem szükséges. Lehet, hogy nagyon gáz, ha ilyesmibe kapaszkodik az ember, de legvégső megoldásként valami hangyabüfi erősségű "remény"-ként ott lebegett előttem, mint mentsvár, ha már végképp kihunyt fényem a munkaerőpiac palettáján. Komolyan utálok negatív lenni, de a következőkben leírt történet alapján megismerkedhettem a tudattal, hogy nem! Még ez sem járna nekem. Ami azért valljuk be tényleg a vég... Hogy miért? Íme a válasz:

Egy édesanya elpanaszolta nekem, hogy elbocsájtották részmunkaidős állásából, persze mindezt próbaidő vége előtt kicsivel, hogy azért indokolni ne kelljen.... Az ilyen történeteket már ismerjük, így jelen esetben ezt már nem is részletezném. Próbáltam őt vigasztalni, és biztosítani róla, hogy ha látok, hallok valamilyen munkát, mindenképp értesítem, és hát szó szót követett, előjött a közmunka téma. 

Ez az édesanya elmesélte, hogy mielőtt el tudott helyezkedni erre a munkahelyre ( ahonnan most elküldték), mi mindennel próbálkozott, és ez a sok erőfeszítés nem hónapokban, hanem években mérhető, mint sok más állástalan esetében, legfőképp ha az még anya is. (hajrá baby-boom!) Mondhatni magamra ismertem ezekben, mert sajnos ugyanazt hallottam tőle, amit már ezer más munkavállalótól, vagy amiket én itt, vagy a könyvben, a magam kálváriáját bemutatva leírtam. Gyerekkel nem kellett, etnikai hovatartozása pedig még fokozta "értéktelenségét" a munkaerőpiacon, és végzettsége is elavult. Sikertelen álláskeresése után, közel két évig könyörgött, kérte a munkaügyi központot, hogy iskolázza be. Elutasították... Amikor bejött a közmunkaprogram kapott egy értesítést erről, és más esélyt nem látva élni szeretett volna ezzel a lehetőséggel, így haladéktalanul elment, és jelentkezett közmunkásnak. Nagyon szomorú világ az, ahol a népesség rohamos csökkenése mellett egy anyuka ennyit ér a munkaerőpiacon, de az még szomorúbb, ha még közmunkát sem adnak neki...

Mindezt azért, mert férje éves keresete ÉS a családi pótlék együtt átlépik 5000 ft-al azt a valamilyen határt, melyet valakik meghatároztak kritériumként. 

Már csak annyit tennék hozzá, hogy ez a férj, havonta 74 000 ft BRUTTÓ fizetéssel rendelkezik, és hárman élnek egy háztartásban, egy kicsi gyerekkel... 

Lenne kérdésem, de azt hiszem a választ már megtaláltam: Ez az anyuka nem volt alkalmas közmunkára a törvényhozók szerint, és a kormány nagyon okos! Ugyanis az az ember akinek a családja még ennél is kevesebb keresetből él ( ezért alkalmasnak találtatik...), az valóban olyan helyzetben van, hogy ha a közmunkában furkós bottal verik, akkor is boldog lesz a 47 avagy 35 000 ft-jával, melyből ha másnak nem de a gyereknek már juthat étel. Valóban megfelelő közmunkásnak, hisz oly mértékű alázat lehet benne, mellyel az önkormányzatok méltán lehetnek elégedettek. Én kiesek ebből a pixisből is, mert a férjem valamivel többet keres, így ez az út sem járható számomra...

 

 Bizonyára Schmidt Mária amikor legutóbb tanulmányt írt a mai munkaerőről, pont az ilyen dolgozókat hiányolhatta. Gondolom ha közmunkást lát, akkor elégedett...

 

Ma 200 ezer közmunkás van Magyarországon... :-(  Büszke lehet a kormány!