Furcsa ez az ország! A legutóbbi posztom, számomra hihetetlen módon verte ki a biztosítékot. Egy nap alatt több mint 13 ezren olvasták, több száz komment született. Örülj neki!   - mondhatnánk, de az érzéseim ezzel kapcsolatban vegyesek. Első körben szinte ijesztően hatott rám. Utóbb pedig elgondolkodtam azon mi történik. Semmivel nem írtam jobbat, mint előtte, sőt a téma sem tért el azoktól amelyeket mindeddig választottam. Legalábbis ugyanolyan fontosnak éreztem, mint a munkavállalók, rokkantak helyzetének feltárását. Nem mondom, valóban van amikor "belenyúlok" egy egy olyan témába mely élénkebb érdeklődést vált ki az emberekből, de az több száz látogatót generál, nem több ezret. Ám lépjünk tovább! Egy-egy népszerűbb poszt hihetetlen módon mutatja be a társadalom gondolkodását, sőt talán az sem túlzás ha azt mondom (írom...), hogy valamilyen szinten az adott ország helyzetét is. Mindez a kommenteken keresztül válik láthatóvá. A fent említett poszt hozzászólásait végigolvasva bátran állítom, hogy ma Magyarországon még mindig van szolidaritás, a mások problémáinak megértésének igénye. Ugyanakkor a kormányzati "démonüldözős" kommunikáció, ha kevesebbeket is érint meg, de azokat ijesztő mértékben, és olyan gyűlöletet, megvetést generálva, mely némileg a racionalitást is szűkíti.

Ennél is szomorúbb, hogy a társadalom szétszakadt, és ez lehet az oka is annak, hogy tulajdonképpen nem is arról szólt a kialakult vita amiről a poszt alapján várható lett volna, hanem összecsapott a "meg kéne oldani a munkaerő-piaci problémákat" elv a "a munkanélküli az ÉN adómból élősködő selejt" propagandával.

Fekete vagy fehér, a valódi közmunkával kapcsolatos probléma pedig nem bontakozott ki rendesen. Az történt ugyanis, hogy megpróbáltam mint már többször is, rávilágítani a közmunkások problémáira, és ebből az jött le, hogy azért emelek szót a közmunkások védelmében, mert szegényeknek dolgozniuk kell... Holott ilyenről sem most sem máskor nem írtam.

 A rossz helyzetben lévő emberek "feleslegessé" nyilvánítása olyan sikeres lett az állam részéről, hogy ha holnapután kiderülne, hogy korbáccsal ütik a közmunkást, a vita garantálhatóan ugyanaz lenne mint a fent említett poszt kommentjeiben. És ez nagyon szomorú. Hisz a lényeg vész el.  A probléma ugyanis nem az, hogy az elhelyezkedni nem tudóknak munkát adnak.  Tulajdonképpen mindenki ezt szeretné. Az állástalanok és az őket megvető réteg is. A baj az az, ahogy, és amilyen feltételekkel adják!

Mert úgy kezelik őket mint egy lakás koszos, mocskos kacatait, melyek minden rendetlenség okozói, és ahelyett, hogy port törölnének, rendet raknának, amitől minden a maga helyére kerülne, díszítvén hazánkat, egyfolytában valahová, ahol nincsenek annyira szem előtt, megvetően bedobják őket: a hajléktalant büntetik ha közterületen él, így legalább nem látszik, hogy van. A rokkantakat munkaképesnek nyilvánítják, és elrejtik őket a munkaerőpiacon, mert a sok "buli" mellett az ő fenntartásukra sajnálják a pénz. A munkanélküliséget pedig szintén nem az érintettek oktatásával, "felújításával" próbálják orvosolni, hanem eldugják őket egy félreeső helyre amit közmunkaként definiálnak...

A közmunka pedig sajnos kritikára szorul, nem csupán a bérek miatt, nem csak azért mert az érintettek helyzetét konzerválja, hanem és legfőképp azért, mert az állam szabad kezet adott az önkormányzatoknak ezzel kapcsolatban, és ahol kiskirály hajlamú vezetőség, polgármester akad, az úgy bánik "jobbágyaival" ahogy kénye, kedve diktálja. Ha valamiben a társadalomnak egyöntetűen egyet kellene értenie, az a jog! Abban, hogy nem lehetnek egyenlőek, és kevésbé egyenlőek! Ha mindenkinek tilos lopni, ölni, rombolni, akkor mért hagyhatjuk figyelmen kívül az egyéb törvényeket?

Márpedig hiába nem tetszik egyeseknek de tudomásul kell venni, hogy a munkavállalóknak is vannak jogaik, egyforma bánásmód illeti meg őket, legyenek bár közalkalmazottak,  multinál gürcölők, magyar kisvállalkozások dolgozói , avagy közmunkások!

Minden esetre én úgy hiszem, van annyi intelligencia társadalmunkban, hogy felfogjuk, az igazságtalanság egy emberrel szemben sem lehet elfogadott, és ez a tény nem tehető függővé attól, hogy ki a barátunk, vagy kit gyűlölünk!