neni_1345224935.jpg_256x193

Sétálgatok egy országban. Valahol Európában... Nyitott szívvel, nyitott szemmel. Így kell azt, ha látni akarjuk a körülöttünk lévő világot. És megyek, és látok. Az embert a bolt előtt táblával. Enni kér. Nem adok, mert a férjem reggel már bevásárolt neki, és csak azt kérdezte tőle: kakaó jó lesz mellé? Az ember hálás volt.

Látom a vak házaspárt a Határúti metrónál. Most nem zenélnek...

A kutyás hajléktalant is látom, meg a kis virágokat áruló öreg nénit. Kevés a nyugdíj... A romákat akik paprikát árulnak, meg kukoricát.

És ott a kacatbolt is. Imádom, bár már nincs ott az eladólány, aki ott dolgozott. Tudtam, hogy elmegy majd, mert hónapokig figyeltem, hogy minden nap ott van. Minden nap! Soha egy szabadnap. És a tulajok is. Figyelték minden nap... Egyszer néztem, hogy hoznak lángost. A dolgozót nem kérdezték meg kér-e, csak ettek. A lány meg ott állt, és mosolygott, eladott. Az utóbbi időben már nem annyira... Tudtam el fog menni. Drukkoltam is! Menj! Azóta nem ugrál senki ha nézelődök, mert a tulajok ülnek. Végül is ha kell valami majd szólok... A ki van kiért viszony megváltozik, ha nincs alkalmazott. Megértem...

Aztán látom a BKV ellenőröket. Most épp nem unottak. Élénken beszélgetnek. Dávidot akarják, jöjjön, álljon oda, majd megtudja milyen itt... Elmosolyodok. Igazuk van. Mutatom a bérletet, nagyot köszönök, mosolyognak, jól esik.

Látok még 40 kilós hajléktalant körbeálló rendőröket: " Pakoljál már! Igyekezz! " Siet, de az a két szatyor a mindene, meg ami abban van. Tényleg ennyire veszélyes? Három rendőr meg ő...

És ott az ingyen újságot osztogató zöld ruhás lány, meg a szórólapokat osztogató srác. Elveszek egyet, had fogyjon el nekik minél hamarabb. Míg a kukáig érek jól összehajtogatom, zsupsz be. Nem érdekel, de talán ennyivel kevesebb ideig kell ott állniuk aprópénzért.

A munkahelyemen látom az öreg bácsit. Valamiféle mindenes. Nyugdíjban lenne a helye, de ő kartondobozokat pakol, és egyebeket. Fáj a háta néha, meg a vérnyomása is magas. De dolgozik. Kell neki...

Annyi mindent látok. Csak oda kell figyelni! Másokra. Ha több időm lenne, egyenként beszélnék velük. Mi van? Hogy vagy? Miért? Annyi történet lenne...

Aztán bekapcsolom itthon a TV-t. Azt mondják benne, hogy az EU-ban vagyunk, felzárkózunk, fejlődünk. De nem. Európa nem ilyen. Nem lehet ilyen!

Nem attól leszünk EU-kompatibilisek, hogy van fogyasztóvédelmi hatóságunk, hogy minden légypukiért büntetik a vállalkozásokat. Pl.: ha nincs kirakva egy boltban jól látható helyen, hogy "dohányozni tilos!". Jó erős a pénzbírság ha ez nincs. Miért? Kinek jutna eszébe rágyújtani egy ruhaboltban?

Nem attól leszünk fejlett ország, hogy a tyúkólakat korszerűsítjük ( a tojás meg 50-60 ft/ db, emiatt). Én nem ettől érzem magam haladó ország állampolgárának. És nem is érdekel. A stadion építés sem érdekel! Köpök rá, hogy hol rendezik a sportrendezvényeket, mert éhezőket látok, meg tiszta, ápolt családanyát, aki a szomszédban is lakhatna, de most pénzt kér, mert vége! Elvették a lakhatását, a gyerek meg a suliban, és este vacsi kéne...

Igen! Idegesít a TEK, a szakértői díjak, meg a sok nemzeti konzultáció, mert sok pénzbe kerül. A rohadt sok plakát is, és a Cinege utca lezárása is! Mind mind sok olyan forint, amelyből lehetne taníttatni, gyógyítani, nyugdíjat adni...

Majd akkor leszünk valódi Európa, ha úgy is élünk.

Én sétálok tovább, és figyelek. Aztán leírom, hogy más is lássa amit én. Mert lássunk együtt!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://igydolgozunk.blog.hu/api/trackback/id/tr284717928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása