A munkaerőpiaccal abszolút nem kompetens a halálbüntetés kérdése, de közéleti téma, és ahogy másokat úgy engem is foglalkoztat, mi fog történni ezzel kapcsolatban.

Némi kritikát kaptam az előző posztom miatt, amin már meg sem döbbenek, hisz már többször kiderült, hogy egy-egy vélemény blogba szerkesztése után, nem a lényeg kerül terítékre. Bándy Kata békés nyugalmának csúfos megzavarására hívtam fel a figyelmet, és persze ebből az jött le, hogy de a romák... és már pedig kell a halálbüntetés...

E poszt akkor szóljon arról, itt és ne Kata neve alatt, mert valóban hagyjuk Őt nyugalomban, családját pedig engedjük át a békés gyásznak. Azt hiszem elmondható, hogy már épp eleget szenvedtek.

Nem nagy lelkesedéssel, de a halálbüntetés  visszaállításának ügyében egyet kell értsek Navracsics emberkénkkel, aki szerint  sem nemzetközi kötelezettségek, sem pedig etikai megfontolások miatt nincs erre lehetőség.

Én mint emocionális gondolkodású létforma, az utóbbi érv alapján állok a  "ne legyen halálbüntetés" gondolat mellé. Ugyanakkor sokkal racionálisabb érv a mai igazságszolgáltatás helyzete, mely lássuk be nem áll a helyzet magaslatán. Nem kritika ez, mindössze, egy alap igazság, mely szerint ahol ember van, ember dönt, ott hibák is akadnak.

Kaiser Ede már rég alulról szagolná az ibolyát, ha létezne nálunk a halálbüntetés intézménye, és bár úgy hírlik, nem egy makulátlan fickó, azért bűnei messze esnek attól, hogy azokért halállal kellett volna lakolnia. Ez most csak egy hirtelen eszembe jutott eset, mivel nagy port kavart, így szinte mindenkihez eljutott anno, de bizonyára , ha a neten utána nézünk találunk hasonló történeteket. Mi több, a halálbüntetés eltörlése is hasonló okokból kifolyólag vált szükségessé.

Aki ismer, tudja, hogy az én igazságszolgáltatásom gyermekien egyszerű: mindenkit azzal büntetnék, amit ő maga is tett. Egy egyszerű példa: ha egy mocsadék megerőszakol valakit, jó mélyen bedugnám egy nagydarab kiéhezett emberkéhez, egy jó kis börtöncellába ,majd pedig a természetre bíznám, hogy megtudja milyen az ha valaki valamit nem akar...

Bűnössel szemben nekem sincsenek erkölcsi fenntartásaim, és nyugodtan bárki elhiheti, a gyilkosoknak ugyanolyan sorsot szánnék, azokkal a kínokkal ( ugyanmár! injekció, meg egyebek? ... ), melyeket ők is okoztak. Alapjában véve,  akik a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazzák, valójában úgy gondolkodnak mint én, csak ők a realitás szikráját sem engedik felbukkanni gondolkodásukban a gyűlölet mellett. Márpedig az én igazságszolgáltatásom ott bukik, ahol a halálbüntetés visszaállításának lehetősége is: az ember téved, és ha a tévedés lehetősége fenn áll, nem hozhat döntést életről, halálról! 

Nem csak  Móri ügy, de sok más nagy visszhangot kiváltó ügy esetében is megfigyelhető a hibák sokasága. Minél hírhedtebb a történet, annál nagyobb nyomás van az igazságszolgáltatáson. Minél hamarabb akar a társadalom és a közvélemény eredményt, annál biztosabb, hogy a kapkodás nem megfelelő embereket citál az igazságszolgáltatás elé. Aztán pedig évek is eltelhetnek, mire a valódi bűnös kiléte napvilágot lát.

Elnézést, ha megemlítem még utoljára Bándy Kata nevét, de az ő ügyében is én még megfigyelő álláspontba helyezkedem, mivel Kata kiléte, és az erős reakció, amelyet kiváltott az ő tragédiája, megint csak gyors eredmények felmutatására kényszeríti a nyomozó hatóságokat, és korántsem vagyok biztos abban, hogy ez jót tesz-e az igazság kiderítésének. A hibák lehetősége ez ügyben is hatványozottan fennáll. Már most az elején is két gyilkost próbáltak felmutatni, aztán még sem, aztán újra... és megy a tánci-tánci ide oda, ami a kapkodást jelenti számomra, semmi mást.

Ha velem történne hasonló tragédia én bizony csendet, és nyugalmat kérnék "ügyem" körül, hogy a hatóságok megfontoltan, és ezáltal hatékonyabban végezhessék a dolgukat, mert a jó és biztos eredményhez ez kell. 

Tehát legyek bár közellenség, bárhogy sajnálom Katát és a hozzá hasonló áldozatokat, a halálbüntetést elutasítom!

Na gyertek! Tépjetek szét! Hidegen hagy...