István, had szólítsalak Pistikémnek!

Te még azokhoz az igazi férfiakhoz tartozol, melyek még igyekeznek megtartani a régi, jól bevált tradíciókat! Mekkora áldás, hogy még a Parlamentben is akad belőled! A Férfi ( nagy F-el...), ki mint a ház ura, bizony este 7-re kéri a vacsit, szava szent és sérthetetlen, az asszony pedig tudja, hogy melletted hol a helye! Mos, főz, takarít, este pedig a " Vetkőzz! Feküdj!" vezényszavakra is megfelelően reagál... A Családi alom pedig gyarapszik, úgy ahogy az elvárható. Mer' az asszony így becsülendő!

Megmondtad a tutit, megvilágosodott sok száz naponta agyonvert nő a te fantasztikusan egyszerű, mégis oly tiszta szavaidtól:

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak..." ( Varga István FIDESZ)

Világos mondataid után Pistikém, az érintett nők hazamentek és most ott állnak a tükör előtt, nézik a lila foltjaikat, felrepedt szemüket, szájukat, és elmélkednek:

" van egy uram, aki hol részegen, hol józanul, de minden este hazatér, és ha a szőnyegen a rojt nem megfelelően áll elver. Ha szóba állok valakivel, elver. Meg ha nem megfelelő a vacsora hőmérséklete akkor is. De ki tudja már követni, hogy miért kapok én a szemem alá. Vajon ma milyen kedvében lesz?..."   Aztán az elmélkedő asszony ránéz az egy szem gyerekére, akit apu szintén elagyabugyál, ha rosszkedvű napján láb alatt van... És akkor eszébe jutnak szavaid Pistikém, hogy a probléma nyitja, ha születik ebbe a "gyönyörű" családba, még 3-4 gyerek. És van benne logika, hisz 3-4 gyereket meg az asszonyt is egyszerre biztos nem tudja ütni a ház ura, elvégre két ökle van csak neki...

Pistikém! Én rossz asszony vagyok, "puhány" férjjel, ki bár a család fejeként üzemel itt minálunk, de nem emel kezet sem rám, sem egy szem gyermekünkre. Mi is elmélkedtünk szavaidon. Arra az eredményre jutottunk, hogy jó helyen vagy te ott a Parlamentben, mert elképzeltük, hogy ha mondjuk pedagógus lennél, és a felnövekvő generáció nevelése kerülne a kezedbe, milyen felvilágosult emberkék formálódnának primitívséged piramisain: lennének a teremtés koronái ( férfiak), meg a petri-csészék ( nők).

Rossz asszonyként mondom, hogy az a legjobb ha mi soha nem találkozunk, mert bár gyenge nő vagyok, az öklöm sem erős, de a tökön-rúgás tehetsége reflex-szerűen előtör belőlem, ahogy rád gondolok...