Meg mondom őszintén, hogy a közmunkaprogramról írt első posztomat  Közmunkaprogram meg amit akartok)  kissé félve írtam, mivel mint tudjuk a blogokat is figyeli a médiahatóság, és még véletlenül sem akartam bármilyen megalapozatlan véleményt tényként kezelni. De ma bátrabb vagyok, mivel az általam felvázolt magáncélokra használt közmunkás történet egyik élő példája ma bizonyosságot nyert hivatalosan is. Íme az atv.hu cikke:

http://atv.hu/belfold/20120621_kozmunka_maganteruleten_millios_buntetes_gyongyospatanak

Már csak abban reménykedem, hogy a többi helyet is átvizsgálják, ahonnan hasonló hírek kerülnek napvilágra, a közmunkások által. Ja és persze úgy, hogy előtte az illetékesek nem szereznek arról tudomást, hogy jön az ellenőrzés...

Mert milyen érdekes, hogy olyan helyen derül ez ki ahol nem a FIDESZ a vezetőség hanem a JOBBIK. Félreértés ne essék, szerintem a JOBBIK-nak semmi keresnivalója sincs a közéletben, de azért észre kell venni, hogy hol statuál példát a kormány... Pedig ha olvasgatjuk a sajtót, tudva levő, hogy más településeken sem "kóser" a közmunka-program, bár tény hogy ott nem JOBBIK-os a vezetés...

Bár már több poszt is született itt a rokkantak helyzetéről, folytatnám, mert a helyzet igen kétségbeejtő.  Ha valaki azt hiszi, hogy ez őt nem érinti, az nagyon téved. Akinek az emberi mivoltát már megtámadta a kormányzati kommunikáció, a rokkant-ellenes hangulatkeltés, az szintén téved. Ugyanis ez mindnyájunkat érint. Egy napon múlhat, egy mozdulaton, egy baleseten, hogy ott kössünk ki ahol ezek az emberek, azaz 28 000 ft-al a zsebünkben, magunkra hagyva, selejtnek tekintve.

A mai napon olvastam egy statisztikát 2011-ből, abból az időből amikor a kormány el kezdte ellenségként feltüntetni a rokkantakat, amikor 700 000 ingyenélőről szónokolt, olyanokról akik miatt nagyon nehéz a költségvetés fenntartása, és "kampánya" sikeresnek bizonyult. Mára olyan megnyilvánulások terjednek a neten, hogy el kell gondolkodni azon, vajon mennyire ember az ember...

2011. decemberében a rokkantak száma a következő képpen alakult:

Papíron megközelítőleg 700 000  fő volt akkor a rokkant ember.

Ebből 396 378 fő volt aki korbetöltött volt, azaz átlépte a nyugdíjkorhatárt. Ezt muszáj  kiemelni mert a fogalom még mindig zavaros a fejekben, és a 700 000 rokkant maradt meg, amit a kormány félrevezető csúsztatása okozott, mely gondolom nem volt véletlen... Ez úgy zajlott, hogy amikor egy leszázalékolt beteg átlépte a korhatárt, általánosságban nem vezették át mint öregségi nyugdíjas, hanem a státusza maradt a régiben, de már nem kellett felülvizsgálatra járni. Ezt azért is tudom, mert az édesanyám is rokkant volt, és mostanra már korbetöltött.

Tehát a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma 2011. decemberében 305 323 fő volt.

(Forrás:2012.06.20. népszava, és az ő forrása : Farkas Péter: Nyugdíjkorhatár, demográfia, foglalkoztatás )

Ezt a 305 323 főt üldözi most az állam, melynek valamikor dolgoztak, fizették az adót, és sokan a munkába rokkantak bele.

Mert vegyük észre, hogy ezeknek e beteg embereknek a legnagyobb részét két csoportba osztották: munkaképes vagy rehabilitálható ( azaz hamarosan munkaképes lesz). Szinte elveszett a rendszerből a valódi rokkanttá nyilvánítás. Mindezt elérték azzal, hogy a betegségek nagy részének pontrendszerét, % rendszerét megváltoztatták, oly módon, hogy lassan a félholtról is kiderül, hogy nincs is semmi baja, másrészt pedig a pár perces vizsgálatokkal, melyekkel szakmai döntést érdemben egyáltalán nem lehet hozni.

A helyzet gusztustalansága pedig mindent felülmúl! A rokkantság mostani felülvizsgálata nekem merőben hasonlít ahhoz, ahogy a nyugdíjpénztári megtakarításokat elzsarolták az emberektől. Az 57 év alatti rokkantakat is megzsarolták, de úgy, hogy "vagy rossz lesz nektek, vagy nagyon rossz..." - ez a választás maradt. Azaz, hiába állapították meg beteg emberekről törvényesen, hogy végleg rokkantak, jelentkezniük kellett felülvizsgálatra az új törvény szerint, az új pontrendszer alapján, és szinte mindegyik kisebb egészségkárosodási kategóriába esik így. De aki nem jelentkezett önként annak, elvették mindenét! Okosan eltervezett, és nagyon szépen felépített dolog ez az egész. Először a rokkantsági nyugdíjat átnevezték rokkantsági ellátássá. A nyugdíjat adni kötelező, az ellátás fogalma már nem ilyen szigorú kötelezettséggel jár... Majd amikor ezt megszavazták, akkor jelentették be, hogy vagy mész egy újabb, számodra bizonyosan negatívabb eredményt hozó felülvizsgálatra, vagy elvesznek mindent, hisz már megtehetik, mivel már nem nyugdíj, csak ellátás...

Az undorító kommunikáció, most azt harsogja, aki nem jelentkezett az mind csaló volt. Ezzel a kijelentéssel viszont a kormány nagyon csúnyán elszólta magát.

Először is, rengetegen azért nem jelentkeztek, mert miután egyértelmű lett, hogy mindenképp munkaképeseknek nyilvánítják a többséget, avagy adnak 28 000 ft-ot az éhenhaláshoz, úgy döntöttek, hogy ezért nem teszik ki magukat a megalázó szituációnak. 28 000 ft, vagy állástalan betegként a munkaerőpiac? Hát igazából valóban egy kutya, mert ugyanoda vezet...

Másfelől pedig ha úgy van ahogy a kormány harsogja, azaz, aki nem jelentkezett az a csalók gyülekezete, akkor éljen! Meg vannak a csalók! A többiek nem azok!

De mivel a 305 000 fő rokkant üldözés folytatódik, kár volt ilyesmit nyilatkozni, mert ez már mindennél átlátszóbb...

A rehabilitációs ellátás legkisebb összege 27 900 ft. Mily meglepő, hogy akiket rehabilitációs ellátásra ítéltek, legtöbbjüknél ez az összeg lett megállapítva! De nem! Ez sem elég!

"A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni."

Azaz ha 28 000 ft mellett küzdeni próbál az éhenhalás ellen, az meg is bűnhődik...

Spórolás megy, életek árán! Az az ország, az a gazdaság, az a kormány, aki közel 10 millió emberből 305 000 főt nem tud eltartani, ugyanakkor több milliárdot költ az önös, és baráti célokra az szerintem ássa el magát nagyon mélyre...

Ahogy Hofi mondaná: " ennél lejjebb, már csak ha a vakondok is érdeklődik..."

Ma ugye mindenki hallott a Deák téri bombariadóról, többek közt én is, így utána olvastam. A hírek szerint betelefonált valaki a mentőkhöz, hogy a Deák téri metróállomáson bomba található. A magyar reakció szerintem világklasszisokban mérhető, mert ennyire egyszerű "gondolkodás" szerintem máshol csak maximum a könyvekben olvasható. Történt ugyanis, hogy a metróállomást a Deák téren annak rendje és módja szerint kiürítették, de ( és figyelem! Itt jön a csavar), a forgalmat nem állították le a vizsgálat idejére, csak a szerelvények ezen a helyen nem álltak meg az utasokkal, hanem átrobogtak az állomáson... 

Én megértem, hogy a tömegközlekedést nem egyszerű korlátozni, mivel több ezren utaznak vele A-ból B-be. Sőt! Azt is elhiszem, hogy bizonyára hetente tucatjával vannak hasonló bombariadók szerte az országban, csak mi nem feltétlenül tudunk róla, és hogy ezeknek a valóságtartalma a "szórakozom, mert zsírkirályűberbunkó vagyok" kategóriába tartozik, de azért ez a reakció nagyon "kemény"...

Hazafelé elgondolkodtam a metrón. Sajnos az ingerküszöböm lassan eléri a tetőfokát a tömegközlekedéssel kapcsolatban. A trolin megüthet az áram, a buszokba befolyik az eső, az ellenőrök feketén, zsebbe kérnek helyszíni bírságot, vagy elvernek ( tisztelet a kivételnek! ). Nem tudni, hogy valós vagy hamis bérletet veszek-e 10 ezerért. Igen! Bizony volt már ilyen. Több is. Az utas megvette a szelvényt, rendes, legális bérletpénztárban, majd ő lett a gyanúsított, mivel a bérlet hamis volt...    És a metró! Hát az maga a bátorságpróba. Komolyan. Pár hete az alagút mennyezete a metrókocsira zuhant, melyről képet is feltettek a netre. Örökké kifüstölnek a kocsik, van amikor két nap egymás után. Szakértők szerint a metróalagút statikája hagy némi kivetni valót maga után, és még állítólag a víz is szivárog befelé a járatokba. (google a barátunk...) A sínek olyan állapotúak hogy egyes szakaszokon sebességkorlátozást vezettek be. 

És nem érzem jól magam! Kifizetek egy kisebb vagyont, és ezért cserébe várom a rám szakadó plafont, elmélkedem azon, hogy ha épp az alagútban üt ki a tűz, vajon áramtalanítják-e a síneket, és gyalogosan mentenek-e ki, vagy a vezető gyors iramban hazardírozik azzal, hogy még a következő megállóig elstartoljanak a vagonok, hogy ott fussunk az életünkért... Ha a sínek miatt kisiklunk már hallom a tragikus fővárosi gyászt, meg a kormány együttérzését...  Ha az utazást túlélem izgulhatok, hogy az ellenőrnek milyen napja lehet. Volt-e előtte éjjel szex, vagy ilyesmi mely kihat a hangulatára... vagy ha nem, mennyire fog kötekedni...

Ezentúl pedig, ha nem állunk meg egy megállóban, mert "technikai okok" miatt nem lehet, rögtön felmerül bennem, hogy "Na? Robbanunk vagy nem robbanunk?" Mer' ugye a forgalom nem állhat meg, aztán vagy vagy... 

Még jó, hogy hárítjuk a terrort. Ezt is magyar módon...

 "Nem önmagában arról van szó, hogy olyan lépéseket tett a kormány, amelyek népszerűtlenek, hanem azok is, amelyek esetleg népszerűek, egyre inkább morzsolják a Fidesz szavazóbázisát."

LBM

A napokban volt szerencsém olvasni elemzéséről, melyben a munkavállalókat "méltatta". Mária! Hát ez fantasztikus! Ennyit időt és energiát rászánni erre a dokumentumra, az Ön fontos életéből... Elkényeztet minket, komolyan mondom.

A végeredmény pedig az "elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozók" lett.

Na ez a megállapítás nagy port vert fel, de Ön megválaszolta. Azt írta, ezt nem a magyar munkavállalókra értette, hiszen Ön az európai munkavállalókról írt úgy általában. Majd aztán hozzátette, hogy bizony azért Amerika ezt gondolja rólunk...

Bennem meg sok kérdés, gondolat tolult fel.

Mert hát értem én, hogy Ön európai viszonylatról értekezett, de azt is értem, hogy ha Amerika véleményével példálózik, akkor még is csak egyet ért ezen megállapítással.

Kedves Mária! Érdekes ez. Folyamatosan azt közvetíti a kormányunk, hogy a nyugat fujj! nem kell nekünk, mert mi most kelet felé akarunk nyitottak lenni, eközben pedig Amerika megállapításaira tetszik hivatkozni?... Ej, ej! Hát hogy igazodjon így ki az ember, a " kit szeretünk, kit nem szeretünk" nagy-nagy dilemmában? Na ezt még egy kicsit tessenek átbeszélni, aztán minket is értesíteni róla.

Hogy gondolataimat szóvirágokba szedjem, magamba kellett nézzek. Lusta is vagyok, meg nagyigényű, és még felelősséget sem vállalok. Szégyellem magam piszkosul... Jaj! És még el is kényelmesedtem. Pardon, bocsánat, véletlenül kimaradt...

Ön ezt bizonyára tudja is, mint közismert, biztonságos munkával és megélhetéssel rendelkező ember, aki lenézett ránk ici-pici munkavállalókra.

Gondolom amikor kitekintett az irodájából, látta, hogy az egyszerű emberkék napi 10-12 órát dolgoznak "itt-ott", vagy fizikai munkát végezve, havi 70-80 ezer forintokért. Látta, hogy vannak akik ezért 60 kilométert is utaznak, hisz lakhelyükön nincs munkahely, vagy el BKV-znak napi 2-3-4 órát is, hogy dolgozni tudjanak. Munkaköri leírásuk dupláját is megteszik, hogy nehogy elégedetlen legyen velük főnökük, és akár munkaidőn kívül is intéznek munkával kapcsolatos teendőket. És akkor Ön meglátta, hogy lusták és elkényelmesedettek vagyunk.

Amikor aztán tovább elemezte a dolgokat, Ön mint a valós kispolgári világban élő közember, meglátta a még nagyobb problémát a nagyigényűséget.

Belegondolva, fejemet le is hajtom, mert szégyenlem magam sok munkavállaló társam nevében, hogy ennyire nem tudom hol a helyem. Sajnos valóban igényeljük, hogy bejelentsenek a munkahelyeinkre, és főleg, hogy ne minimálbérre, hanem úgy rendesen ahogy a törvényekben meg vagyon írva. Mert igényelnénk majd valamikor, hogy nyugdíjunk is legyen, jelenleg meg egészségügyi ellátásunk ha úgy hozza a sors. Na igen, igényességünk netovábbja a betegállomány, ha betegek vagyunk, meg a szabadság is, hogy néha pihenhessünk egy kicsit. De azért megsúgom picit már leadtunk ebből is, mert vannak rendes, megfelelő munkaerők is, akik ugyan erőteljes kérésre, de aláírják a szabadságolás papírt, aztán meg nem is mennek szabadságra. Sőt vannak akik betegen is dolgoznak, meg munkaruháért sem óbégatnak, hanem megveszik maguknak azt. A legrátermettebbek pedig még túlóra pénz nélkül is túlóráznak, és ha úgy hozza a sors ( meg a munkáltató érvelése), akkor két hónapig is türelmesen várnak, egy havi fizetésre. Kérem Mária! Ezeket a kötelesség tudó embereket azért méltassa pár jó szóval, mert Ők valóban az igazi, elemzések által is megálmodott munkavállalók! Ugye?

De sajnos van még nekünk ennél is több igényünk. Az emberi körülmények közt végezhető munka. Gondolok én arra, amikor az egyébként reggeltől estig egyedül egy boltocskában dolgozó igényes munkavállaló akkor mehet toalettre, ha a "főnök" majd valamikor arra téved, mert ez az utasítás. És az ehhez hasonló sérelmeket nem átallják még nyilvánosságra is hozni egyesek. ( Tessék a fórumokon körülnézni...) Hát szabad olyan igényeket támasztani a mai időkben, hogy az ember akkor menjen wc-re amikor kell neki? Hát a hólyagjának nem tanította meg az a dolgozó, hogy mi a rend?! Önnek Mária igaza van! Elképesztő micsoda igények vannak manapság! Fizetés, túlóra, étkezés, egyéb anatómiai szükségletek, munkaruha, bejelentett munkahely, betegállomány, szabadság... Borzalom!

Tudja Mária, komolyra fordítva a szót, én most felelősséget vállalok, hogy legalább egy elvárásnak megfeleljek.

Felelősséget vállalok azért ami vagyok! Becsületes munkámért és lojalitásomért tisztességes bánásmódot várok. Olyasmikre gondolok,mint a diszkrimináció mellőzése. Szeretném, ha nem diszkriminálnának azért embereket, mert gyermekük van, vagy mert más színű a bőrük. Ha nem hullana ki a munkaerő-piaci rostán az aki ugyan beteg, de szeretne dolgozni. Ha nem a fényképes önéletrajz számítana, hanem a tudás, meg a motiváció. Ja! És persze szeretnénk ha lennének egyáltalán valós munkahelyek, és van egy kakukktojás! A közmunkát nem gondolnám annak, ha megengedi...  Fizetést is szeretnék, és távol áll tőlem a 200-300 ezer Ft havi nettó. Én kevesebbel is megelégszem... A munka becsülete! Ezt a rég elfeledett szokást, bizony jó lenne újra teremteni, ehhez viszont nem vezetnek az Ön által írthoz hasonló elemezgetések...

Tudja Mária, egyetlen hónapra ismeretlen alsó-középosztálybeli asszonyként kéne élnie, ahhoz, hogy valós elemzéseket tudjon írni. Akkor még Amerika véleménye sem kéne... Nem ildomos, papírok, statisztikák, és mások elemzései alapján ítélkezni. De legalábbis az ezek alapján írt értekezések nem a valós képet tükrözik. És pontosan azért nincs ma Magyarországon tulajdonképpeni munkaerő-piac! Nekünk nem a fejmosás kell igaztalan megítélések alapján, hanem oktatás-támogatás kell, a vállalkozásoknak, munkaadóknak pedig kevesebb anyagi teher. És nem a multik, nagy vállalatok dolgozói élik át a fent említett igazságtalanságokat, mert azok jobban a figyelem középpontjában vannak, így igyekeznek betartani a törvényt mely a foglalkoztatásra vonatkozik. A kisebb vállalkozásoknak ( tisztelet a kivételnek) vannak olyan elvárásaik, melyek sok mindennek ellentmondanak. De nekünk "lustáknak" kell a munka, és ezért cserébe már rég lemondtunk szinte minden igényünkről. Ám higgye el, ha könnyebb soruk lenne ezeknek a kisvállalkozásuknak, akkor nekünk is könnyebb lenne. Mert akkor bizonyára annyi ember dolgozna egy-egy munkahelyen, amennyi valóban kéne, és akkor mi is emberi módon dolgozhatnánk, és megkapnánk ami jár: a tisztességes, minden szempontból tiszta munkahelyeket.

Tudom, hogy a munkavállalókba, munkanélküliekbe való belerúgás, ostorozás ingyen van, és nem kerül pénzbe, mint pl. az oktatás, vagy a normálisan működő gazdaság elősegítése, de emberileg mélyen elítélhetőnek tartom, az ilyen fajta megnyilvánulásokat, mert megbocsásson, de értesülései felszínesek, és épp ezért nem is lehetnek helytállóak.

Kedves Mária! Amikor egyszer leveti a magáról, a felsőbbrendű ítélkezés ruháját, kicsit nézzen körül jobban, és akkor majd rájön arra is, hogy ez az ország azért van még talpon, mert még vannak itt "lusta, nagyigényű, felelősséget nem vállaló, elkényelmesedett" munkavállalók!

Tisztelettel: LBM

A kommunikáció : A közmunka program azért jött létre, mert így vezetjük vissza a munkaerő-piacra az embereket. A munka tartást ad, és a 47 000 Ft pedig megélhetést. Nagyon rendesek vagyunk, mert olyan embereken segítünk, akik évek óta nem tudnak elhelyezkedni sehol. Örüljetek, és legyetek hálásak, hogy ilyen lehetőséget kaptatok.

A valóság pedig: Az "egy millió munkahely" helyetti megoldás ez. A gazdaság növelését mellőzve, ugyanakkor a kevés háztartási pénzeket elszívva nem lehet munkahelyeket teremteni, sőt ezek mennyisége csökken. A közmunkából kikerülő emberek ugyanazon alulképzett elhelyezkedni nem tudó állástalanok lesznek mint annak előtte. Semmit nem segít rajtuk.

Országunkban a munkaerő-piaci helyzet katasztrófáját mutatja, hogy van aki üzemmérnökként a közmunkát választotta, mert ennyi jutott neki... Szomorú, de sokak számára ez az alternatíva maradt.

A közmunka program nem nyújt segítséget, és végképp nem ad tartást, önbizalmat. Olyan körülmények közt biztosan nem, amelyeket ebben az országban jelenleg biztosítanak a közmunkások számára.

Eleve kimondatott valakik által, hogy ezek az emberek elszoktak a munkától, lusták, élősködők és mindegyiket szinte kényszeríteni kell arra, hogy becsülettel dolgozzanak végre a henyélés helyett. Így indult a közmunka program, és e szerint is kezelik ezeket a "naplopókat". Pedig könnyű ezt kimondani, megpecsételni vele embereket, de vajon akik ezt híresztelik a társadalom felé, meg mernék-e próbálni, hogy ezeknek az embereknek azt mondják: " azt a pénzt amit pár hónapi közmunkádért adnánk, elfogadnád-e inkább úgy, hogy a tanulásodra fordítjuk?"  Na az arra kapott válaszok lennének az igazságnak megfelelő információk. De ilyen meg sem fordul a fejekben, mert a munkanélküli leíratott, és eldöntetett, hogy naplopó és neki csak a munka nélküli segélyre fáj a foga, persze otthon ülve, nem dolgozva...

Így nekik még az alapvető munkavállalói jogok sem járjanak, pedig az új m.törvény nem sokat biztosít már így sem.

A panaszokra, legyenek bár hivatalosak, az illetékesek mindig megfelelnek, és a vitatott foglalkoztatási kérdésekre pedig egytől egyik az a magyarázat, hogy a közmunkát végző emberek azért panaszkodnak, mert nem akarnak dolgozni, le akarják járatni ezt a marha "humánus" programot. Hisz mi más lehetne a baj?

A panaszok szerint hidegben nincs melegedő hely, meleg ital. Még februárban történt, hogy amikor egy-egy közmunkás fel akarta melegíteni elgémberedett bégtagjait, máris visszazavarták a hidegbe, mert a lusta disznaja mégis mit képzel. A kartonszám felsorakoztatott ásványvizet csak nézegetni lehetett, mert azt már ne gondolja egy ilyen mocsok közmunkás, hogy mielőtt el méltóztatik látogatni a munkahelyre a munkafelügyelő, addig ember módjára még ihat is! De tovább nem is sorolnám a panaszokat, hisz bizonyára aki érdeklődik a téma iránt az már olvasta ezeket. Viszont azért megemlíteném az anyukát, aki kénytelen volt otthagyni a "fantasztikus" programot, mivel gyermekéért nem tudott időben odaérni az óvodába, és bár nem bolti eladó volt, ahol mondjuk nem lehet bezárni előbb, hanem csak közmunkás, a rugalmasság leheletnyi jelenléte sem volt fellelhető a programot levezénylők részéről. Mint az illetékes ezt megfogalmazta: " Ez egy munkahely! "

 Mindezt csak azért nem tartom etikusnak, mivel a közmunka program "kegyeltjeit" nem helyben foglalkoztatták, hanem egy "messzi-messzi galaxisban". Na már most az illetékesek figyelmébe ajánlanám az NFSZ honlapján szereplő passzusokat, melyek azt jellemzik, hogy ha foglalkoztatást ajánlanak a regisztrált munkanélkülinek, akkor milyen esetben köteles ő ezt elvállalni :

Különösképp figyelemre méltó amit a keresetről írnak. Nem tudom, hogy a 47 000 Ft mennyire felel meg a kritériumnak... Ezen felül a harmadik pont is "érdekes" ha a fent említett édesanya esetét figyelembe vesszük.

A legelső pont szintén sarkalatos, mivel a panaszok közt az is szerepel, hogy bizony nem számít a két-három gerincsérv, vagy a magas vérnyomás, és egyéb betegségek, mert az orvos aki az alkalmasságot vizsgálja, úgy gondolja, gerinc bajokkal, nyugodtan lehet a dinnyeföldön hajolgatni, meg a sittet hordani...

Továbbá az is kiderült, hogy akinek beteg a gyermeke az közmunkásként nem mehet betegállományba, de egyébként ha bárki beteg, nem betegállományt kap, hanem pihenőnapot, melyért ugye nem kell fizetnie a "munkáltatónak"... Gondolom én...

Úgyhogy nem! Nem ad tartást senkinek ez a bánásmód! És a parlamentben ülő "úriemberek amikor végig vonulnak a folyosókon és Isteneknek képzelik magukat, de legalábbis királyoknak,  akkor tudatában kéne lenniük azzal is, hogy ezzel leértékelik a munkaerőt, és ez tény! Ugyanis ne feledjük, hogy a közmunka-programos szerencsétleneket bármikor kikölcsönözhetik ezek a királyok és fiaik magánvállalkozásoknak. Mégis milyen "jog"-okra számíthat ebben a helyzetben az ilyen dolgozó? Nem meglepő, ha a munkaadó  ezek után azt mondja :" nincs rosszabb sorod mint az állam közmunka-programjában, úgyhogy kuss! "

És ennyi...

A közmunka-program segíteni akarása ezeken felül is megbukott. Ha közmunka, tehát hasznot nem hoz, akkor legalább értéket hozzon. Mert érték lenne, ha a városokat, falvakat szépítenék ezen szegény sorsú munkások keze által. Hisz lenne mit tenni. De nem földesurak földjeinek megmunkálását kéne közhasznú-ként feltüntetni, közpénzen, de egyéni hasznokat generálva.

Matolcsy meseországa valóban épül, a címe az lesz: Lúdas Matyi.

Csak az a baj, hogy még nem tartunk ott, hogy a tanítást megköszönjük, és háromszor adjuk azt vissza a Döbrögieknek...

( A közmunka még nincs kivesézve számomra, úgyhogy folytatása következik...)

Még nem fordult velem elő, hogy könnyek közt írjak egy posztot. Hát ma ilyen alkalom van, de nő vagyok, nekem szabad...

A mai napon azt kérte a kisfiam, hogy mivel, egész héten a mindennapok átlagos menete folyik, kárpótoljam egy kis belvárosi sétával, együtt, ketten. Így hát buszra szálltunk, és elmentünk "csavarogni", az utat egy luxussal megspékelve, mivel bementünk a McDonald's-be is, mely évente kb. kétszer fordul velünk elő. Nagyon jól éreztük magunkat. Ő boldog volt ekkora kiváltság részeseként, én meg örömmel hallgattam gyermeki, és egyben üdítő "locsi-fecsi"-ét. Rontotta a képet egy ápolt, idős, hölgy, , aki a McDonald's alkalmazottjaként az asztalokat takarította. Ez némileg visszarántott a valóságba, mely néha oly igazságtalannak tűnik. Ám ezen túl lépve, tovább örömködtünk a fiammal, hisz szó mi szó, majd kilenc éves gondolkodásával, gyermeki mivoltával, még mindig elvarázsol :-) Úgy terveztük a továbbiakat, hogy evés után ki megyünk a pláza elé ( mivel a legközelebbi gyorsétterem egy ilyenben van), és egy picit leülünk ebben a ragyogó időben egy padra, majd, mivel nem szoktunk plázákban flangálni, a fiam kérésére vissza akartunk menni, hogy nézelődjünk a hatalmas kirakatok kavalkádjában.

Amint a padon ültünk, és iszogattuk a menühöz kapott hűs üdítőt, a fiam felfigyelt egy férfira,a szomszéd padnál, akinek szembetűnő betegsége volt, melyet emberségből nem szeretnék itt részletezni. A lényeg, hogy nem szokványos kórban szenvedett, és bár látszólag a szomszéd padon ülő ember ismerőse lehetett az úrnak, mégis, még előtte is  folyton folyvást próbálta takargatni baját. Majd egyszer csak megfogta papírpoharát, és elsétált a közlekedő autók közti pici járdára, hogy poharával hajlongva kéregessen, miközben láthatóan szégyellte betegsége látható jeleit, és más koldussal ellentétben továbbra is takargatni próbálta, nem pedig felhasználni a sikeresebb kéregetés érdekében. A fiam megsajnálta, bennem pedig ezer gondolat futott végig a látványon, mivel valóban nem a szokványos utca embere tárult elénk." És most mit mondjak a fiamnak? "- ez volt az első gondolatom. Mondjam el, hogy ez az ember semmilyen esélyt nem kap az élettől ezen kívül? Mondjam el, hogy látványa nem kell egy munkahelyen, így nincs keresete? Meséljem el, hogy lehet, hogy hamarosan sok ilyen beteg ember fog az utcákon kéregetni, mert spórolásból, hasonló emberek papírjára pecsételték rá, hogy munkaképes? Vagy arról világosítsam fel, hogy nem lehet 28 000 ft-ból, de még 47 000-ből sem megélni? De közel kilenc éves, érdeklődő, és még nem tudja miért, de pici lelke jelzi, hogy valami itt nem jó. És kérdez, és nekem válaszolnom kell, épp csak annyit amennyire kíváncsi, és épp csak azt amit még megemészt. És akkor beszélgettünk. Nem a betegsége zavarta, mert mindig is arra neveltük, hogy aki más, aki tolókocsis, vagy hallókészülékes, vagy bármilyen, az nem különbözik senkitől, csak extrább eszközökre van szüksége, és ez olyan nekik, mint mondjuk anyu szemüvege. Így történik, hogy simán le áll beszélgetni az utcában sétáló hangszál készülékes emberrel is, mert mázlimra, neki az az ember nem csodabogár, csak "szemüvege" van, mert beteg.

Koldust is látott már, de ez most megzavarta, és nem is tudta miért. El kellett mesélnem, hogy valószínűleg nincs munkája, mert beteg. Ő azt felelte: " Anya, de a ruhája nem is szakadt." Mert valóban, nem hagyta el magát az úr, és bár ruháján látszott, hogy nehéz időszakot él át, nem lett igénytelen.

Aztán elmeséltem amit kellett, persze gyerekfülnek való módon, és csak amire kíváncsi volt. Majd átmentünk a kis járdára, és a fiam a spórolt 200 ft-ját oda adta neki.

Gyermeki lelkében a szánalom, gyermeki módon nyilvánult meg, és ezt mondta: " Anya! Ha valaki kicsúfolná ezt a bácsit, az Apu azt biztosan nem hagyná..."

Már nem volt kedve visszamenni kirakatokat nézegetni... Hazajöttünk.

Idõrõl időre ostorozzuk a munkaerő-piaci nehézségeket, illetve az állam ennek könnyítésére megtett tökéletlen intézkedéseit, ami az utóbbi egy-két évben gyakorlatilag egyenlő az érdektelenséggel, a munkaerő piacról leszakadó emberek sorsára hagyásával. Mindezt úgy, hogy a kormány folyamatosan azt kommunikálja, a gazdaság rugója a dolgozó ember. Ez egy teljesen helyén való érv, és jó iránynak tartom, hogy ezt tudatosítani kívánják az emberekben. Csak az a baj, hogy a dumán kívül egyéb aktív tevékenység nem tapasztalható e téren. Azért kell sajnos az utóbbi egy-két évvel példálóznom, mert mondjuk hibák előtte is voltak dögivel, (hisz a könyvet is akkor írtam) de legalább voltak alternatívák, lehetőségek, melyek túl mutattak a jelenlegi "tanulj állattartást, mert az piacképes szakma!" abszurd baromság kategórián. Na mondjuk már akkor sem sokan juthattak hozzá a továbblépésben való segítséghez, de legalább akinek sikerült, az kézzelfogható, hasznosítható szakmát, képzettséget szerzett, és valahogy a munkanélkülieket istápoló rendszer összefüggő, és lényegében logikus folyamatként működött. Na ez mára megszűnt. A valóban szociális hálóként működő rendszer, egy icike-picike, lukakkal teli gubanc lett, mely annyira nem építi egymásra az elemeit, hogy abból tartós munkaerőt még csak kipréselni sem lehet. A jelenlegi rendszerben azok jutnak munkához akik végzettségük vagy kapcsolataik folytán segítség nélkül is elboldogulnak a feladattal, illetve az olyan mázlisták, mint én magam. Ráadásul ez utóbbi kategória nem feltétlenül mondható stabil munkaerőnek...

Vegyük át hogy épült fel ezelőtt a munkanélküliek támogatása! Először havi apanázst kapott a munkanélküli, hátha sikerül munkát találnia. Pár hónap után ennek az összege csökkent, de még mindig kapott segítséget. Összesen 9 hónapig. Mindeközben, már az elején felajánlották a képzési lehetőséget, és bizony a segélynek feltétele volt, mégpedig az, hogy heti  x db állásinterjún részt kellett venni, és ezt dokumentálni is kellett. Azaz volt időd megpróbálni jelenlegi végzettségeddel kapsz e munkát. Ha ráébredtél, hogy a kutyának se kelessz még mindig volt időd oktatásra jelentkezni, illetve kivárni, a bürokratikus időintervallumot, míg beülhetsz az iskolapadba. Mindezt anélkül, hogy éhen haltál volna... Ezzel szemben most mi van? Van három hónapod mindenre. Mire szembesülsz a ténnyel, hogy nem vagy már piacképes, ott tartasz,hogy magadra maradtál. Már pedig egy friss állástalan, még bőszen keresi az új munkahelyet, mert benne még ott a hit, hogy hamarosan lesz hol dolgoznia. És ez hatványozottan igaz azokra, akik egyetlen munkahelyen töltötték el az utóbbi hosszú éveket, tehát nem kellett azon töprengeniük, hogy mennyire trendiek a munkaerő piacon.

Abszolút felépítetlen ez a rendszer akkor is, ha azt nézzük, hogy pl. van egy munkavállaló, aki esetleg februárban lesz állástalan,  beregisztrál a munkaügyi központba, és azonnal eldönti : tanulni fog. Valamilyen Isteni csoda folytán nem kötnek bele, nem rázzák le, hanem megkapja a lehetőséget, hogy mondjuk a szeptemberben induló akármicsodácska okj. tanfolyamon állami segítséggel részt vegyen. Nagyszerű, hisz tanulhat, és még a tanulmány időtartama alatt, havi pénz támogatást is kap, hogy ne legyen kereset nélkül. Eközben májusban lejár a munkanélküli segélye, a szeptember meg még három hónappal odébb van...  Ki bírja ezt kivárni teljes ellátottság nélkül? Az egész folyamat irreális, szervezetlen, és mindenhova vezet csak oda nem, hogy valóban tartós, és biztos munkaerő kerüljön ki az NFSZ "óvó" kezei alól. Na ezek a tények. A következőkben a továbbgondolás rajzolódik ki. Vajon jelenleg érdeke e a kormánynak, hogy rengeteg piacképes munkaerő termelődjön ma Magyarországon? Ez egy remek összeesküvés elmélet, melyet kéretik azért a helyén kezelni. ;-), de úgy gondoltam abszurdisztán közepén, mért ne fogalmazzak meg egy abszurd dolgot, melyet máris megmagyarázok.

Lassan a gazdaság pármondatos, rövid leírását az anyatejjel adják ( lásd: Matolcsy "szülj adófizetőket" tervezete...), így már mindenki tudja, hogy sok dolgozó emberből lesz sok adóbevétel az államkasszának. A sok dolgozó meg fizetést kap, mellyel sokat tud vásárolni terméket szolgáltatást stb. Ezzel  sok vállalkozó lesz boldog, és növekszik, szép új munkahelyeket teremtve, na meg új, boldog munkaerőket alkalmazva, akik fizetésüket örömmel költik el stb.stb. Ez egy gyönyörűséges körkörös folyamat, melyben a résztvevők egymás elégedettségét generálják. Egy tökéletes ország, tökéletes gazdasága.

 Most pedig állítsuk e mellé, a mi kis országunkat, és figyeljük meg tüzetesen. A gazdaságunk langyos vízben áll, és lassan ez a víz is hűlni kezd... A vállalkozások sorra lehúzzák a rolót, ezzel munkanélküli, vásárló erővel így már nem rendelkező embereket "termelve". Amelyik cég megússza, az is csak oly módon, hogy csökkenti a költségeit, azaz elbocsájt embereket... Eközben az ország olyan irányt vett, melyben nem a gazdaság pörgetésével terelik a pénzt az államkasszába, hanem egyszerűen beszedik az emberektől. Ezáltal a vásárlásokra már végképp nem marad nálunk pénz, maximum a kajára, meg a számlákra . Amely még több vállalkozást dönt romba... Egy mondatban, a munkahelyek csökkennek, pedig már eddig is nagy volt a munkanélküliség.

Egy ilyen  közegben kell-e a sok tanult munkaerő? Lassan az alacsony, vagy elavult végzettségekkel rendelkező emberek már teljesen lemorzsolódnak, de a már tanult, magas bizonyítványokkal rendelkezőek  munkaerő-piaca is beszűkült. Már most keringenek azok az észrevételek, hogy túl sok a diplomás munkaerő. Mit generálna, ha a középvégzettségű (érettségi, okj.) munkaerőből is telítődne a piac? Azt, hogy az ő terepük is beszűkülne, és még nehezebben jutnának munkához.

Jelenleg az államnak lehetséges, hogy az a jó, ha a tanulatlanabb réteg az is marad ami, mert így legalább a  kicsit magasabb rétegnek viszonylag megmaradnak a lehetőségei.

A társadalommal mára már elhitették, hogy akinek nincs munkája ( és ez valóban az alsóbb, tanulatlanabb réteg), annak azért nincs, mert nem is akar dolgozni. Elhitették, hogy minden segítséget megkap a munkanélküli ember, csak nem él vele, miközben ez valójában nem igaz. És itt nem a pénzbeli segélyezésekről beszélek. Eközben a rokkantak is kikerültek az ellátórendszerből, bele egyenesen a munka világába, ahol rögtön és tartósan az állástalanság vár rájuk, hisz nagy részük szintén képzetlen, de más szempontok alapján sem kapkodnak értük a munkaadók.

Nagyon sok ember hullik a porba az elkövetkezendő időkben, mert a három havi munkanélküli segély, vagy a rehabos rokkantak huszonezer forintos alamizsnája semmin sem segít, sőt a közmunkaprogram sem.

A kommunikáció pedig mára már elérte, hogy a magasabban kvalifikált réteg megveti ezen embereket, és ha elsüllyednek, senkit nem fog érdekelni.

A közmunkaprogram talán még beveszi őket, de maga a program is ellentmondásos, és ugyanakkor az én "abszurditásomat" erősíti meg. Egyrészt a közmunka programban mára már rengetegen részt vesznek, ami pont azt tükrözi, hogy az emberek szeretnének dolgozni, és ha kapnak esélyt rá, akkor élnek vele. Ellenben a közmunka, nem vezet senkit vissza a munka világába, hisz ha annak vége, akkor ugyanolyan alulképzett ember lesz aki közmunkás volt, mint annak előtte.A kör bezárul.

Bizonyára fikció ez a poszt, épp ezért ha valaki tud magyarázatot adni arra ami jelenleg a munkaerő-piacon, és a körül folyik, azt kíváncsian várom.

A Munkahelyi terror nevű blog, egyik kedvenc olvasmányom. Nagyon jó fórumnak tartom arra, hogy felkeltse a figyelmet a munkavállalók helyzetére. A minap "A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni" címmel küldött egy posztot a blogra egy munkaadó, de az is lehet, hogy csak egy HR-es. Azt ecsetelte, hogy már megint nem ment el valaki az állásinterjúra, és Ő most  ezen úgy felháborodott, hogy így munkaidőben írt gyorsan egy levelet erről a sérelemről. Valóban nem túl szép gesztus, ha emberek úgy nem mennek el találkozóra, hogy ezt nem jelzik. Ebben egyet kell értsek vele. Ám, az a fensőbbséges stílus, mellyel megkérdőjelezhetetlenül ítélkezik minden munkavállaló felett, inkább az arroganciát, a túlzásba vitt egoizmust érzékeltette, meg azt, hogy ennek az embernek fogalma sincs az élet másik oldaláról. Szegény emberke legnagyobb baja az, hogy el sem tudja képzelni, hogy valaha, valamikor, vele is előfordulhat, hogy nem egy biztos pozícióból, mindenki felett állóként fog létezni a világ forgatagában, így ha na adj Isten, ez megtörténik vele, erőtől duzzadó, "én vagyok a ki ha én nem" világa egyenes arányban fog összetörni önmagával együtt. De azért ezt nem kívánom neki, mert lehet, hogy én, és társaim jobban átvészeljük az ilyen mély időszakot mint ez a " megmondom ám a tutit" ember.

Fantasztikus volt számomra, ahogy a munkavállalók lustaságát ecsetelte, miközben ő munkaidőben posztot írt, és az is kiderült írásából, hogy bár ő dönt (kéne neki...) arról, kit tisztel meg azzal, hogy isteni cégéhez  felveszi, ám de azért ezen feladat oroszlánrészét kiadja egy külső cégnek, így hozzá már csak a kb. 80 jelentkezőből 16 jut el. Mert ő viszont nem lusta, mint mi, munkavállalók... Hisz hogy is lehetne az, amikor Ő maga mondhatja meg másokról, hogy azok akarnak-e dolgozni ( esetleg posztokat írni munkaidőben...) avagy nem. Sőt nagyon elmés, és értelmiséginek ható észrevételei közt az is szerepelt, hogy a Magyar munkaerőpiacon nem a fekete avagy szürke foglalkoztatás, nem az alulfizetettség, nem az alul-vagy felülképezettség, sőt még csak nem is a kiszipolyozó munkaadók a hibásak, hanem csak és kizárólag, mi, lusta és dolgozni nem akaró munkavállalók.

Valóban fejet kéne hajtanom előtte, mert Ő bizonyára jobban csinálja mint én, hisz ha munkaidőben nem a munkával foglalkoznék, engem bizonyára kirúgnának, még Ő maga is, ha leereszkedne hozzám, hogy adjon nekem egy munkalehetőséget.

De ezen emberen lépjünk tovább, vagy inkább szaladjunk át óriás patái alatt, és nézzük a kommenteket.

Egy élmény volt olvasni, sok ember helyeslő, elítélő, "valóban mekkora bunkó" a munkavállaló hozzászólását, bár sok okosságot is találhattam ott. Azért sok itt Magyarországon a megmondó ember... Csak úgy röpködtek, a "ha nem találsz munkát, képezd magad", meg a "nekem három gyerekem van, mégis van hol dolgoznom", és ami a legjobban tetszett, az a cég és a munkavállaló összehasonlítása volt, melyben valaki kifejtette, hogy a cégnek is el kell adnia magát, hogy legyen vásárlója a szolgáltatásra, és te büdös Magyar állástalan, te hülye vagy, mert nem tudod ugyanígy eladni magad. Az is kiderült, hogy a munkavállaló, hibás, ha nem tudja mennyi fizetést kérjen, milyen típusú önéletrajzot adjon be, ha nem tudja mit kéne válaszolnia a HR-esnek, hibás, ha önmagát adja. Ha sokat kér, öntelt, ha keveset, biztosan sz@r munkaerő. Ha nem akar túlórázni, bunkó, de ha igen, mért kéne neki túlórapénz...  A Magyar munkavállaló nem mobilis, nem alázatos, és egyébként a hatékonysága is alul marad más országokhoz képest. Természetesen azért az ellenvélemények is megtalálhatóak a kommentekben, de azokat kár leírnom, hisz mi magunk is tudjuk. Tudjuk, hogy képezni kéne magunkat, csak nincs a szekrényünkben ekkora összeg, mivel már eleve sem keresünk annyit, hogy félretehessünk.Így sajnos nekünk három gyerekkel nem ajánlanak munkát, mert úgymond "mellékes pozíciókat" kaparinthatunk meg. Valóban nem tudom, melyik a trendi önéletrajz, és csak önmagamat tudom adni, mivel ez vagyok, és nem képmutató, hazug. De mért is kéne? Az önéletrajzom kulturált, áttekinthető, és minden információ megtalálható benne a végzettségeimről, előző munkahelyeimről. A motivációs levelemben pedig arról miért lehetnék alkalmas egy-egy pozícióra. Hogy lehet az, hogy nem ez számít? Hát nem az a lényeg, hogy a papírjaim, avagy önmagam megfelelek-e? Mégis mi folyik a munkaerőpiacon? Önéletrajz trendek döntenek, nem pedig az hogy mit tudunk?

A fizetési igény is fejtörést okoz, igen! Mert egy bizonyos körben ez nem számít, elmondják, mennyit kapok, aztán, ha jó, jó, ha nem majd lesz akinek jó lesz. Mért? A munkaadó nem tudja mennyit szán erre? Ó dehogy nem. Akkor minek ez? Ha sokat kérek nem is foglalkozik velem, mert nem fog úgy sem többet fizetni az én két szép szememért. Ha keveset, akkor meg amint látjuk azt mondja, biztosan önértékelési zavaraim vannak, és akkor sem fog alkalmazni. A Magyar munkaerőpiacon önértékelési zavarok? :-))) Hát mert annyira el vagyunk ismerve amint fentebb láthatjuk... :-)) Komolyan vicces...

Nem vagyunk mobilisak. Ez szintén röhejes érv a Magyar munkaerőpiacon, ahol olyan is megtörténhet, hogy valakinek azt mondják fel van véve, még e-mailben is megerősítik ezt, majd amikor a munkaügyi központban is bejelenti, hogy nem tart igényt a további segítségre, pár nap múlva a kedves munkaadó közli, hogy sorry, de mégis inkább meggondolta magát. Bizony ilyet is hallottam már. Képzeljük el, ha ezért valaki lakást elad, elköltözik, a házastárs is kilép a munkahelyéről, mert baromira mobilisak vagyunk... De ha van munkája az embernek, az is egy örökös lutri manapság. Mire legyünk mobilisak?

Én már nem is szeretnék ezekre reagálni, mert élő példa volt a poszt, és némely vélemény arra, hogy vannak akik biztosan ülnek a helyükön, meg vagyunk mi, és az előbbiek pozíciója, oly önbizalmat generál, hogy sem meghallani, sem megérteni nem akarják a mi nézőpontunkat.

Ezzel csak egy bajom van: ha nem érdekli őket, akkor ne is ítélkezzenek.

 LBM

Pár hete tört ki a botrány az Arany Alkony idős otthon körül, melyről már akkor is írtam egy posztot, "Arany Alkony és ami mögötte van" címmel. Pár napra felkavarta az intézmény életét, a rendőrség és a sajtó ki be járkálása a Bánkút utcába. Volt sajtótájékoztató, nyílt nap, aláírásgyűjtés, szégyen, félelem, megaláztatás. Majd a Hír-tv nagy "kuss-"ba maradt, mivel két feltűnést áhítozó volt dolgozó, és a több száz lakóból két elégedetlen idős "locsi-fecsi"-én kívül semmi kompromittálót nem tudott felmutatni. Nem csak a Hír-tv de más média, sőt maga a rendőrség sem, pedig a lakókat is kikérdezték, az épületet végig járták.

A BorsOnline-nak viszont megköszönném a cikkét, mely tiszta vizet önt a pohárba, és a mások által megkavart sz...-t legalább ő tisztába teszi, mivel a Hír-tv-nek ehhez már nem volt orcája...

http://www.borsonline.hu/20120531_arany_alkony_botrany_volt_valodi_ugy_nincs

A BRFK kommunikációs osztálya a következő közleményt juttatta el a BorsOnline-nak: 

„A BRFK korábban feljelentés-kiegészítést rendelt el. Az ennek során beszerzett adatok és információk nem alapozták meg büntetőeljárás elrendelését, ezért a BRFK bűnügyi főosztály életvédelmi osztálya a feljelentés elutasításáról rendelkezett."

 Tehát a Hír-tv és akik eme botrány kavarására biztatták, most nem igazán bonthatnak pezsgőt... :-)

Már csak az maradt hátra, hogy mi lesz december 31.-e után, hisz bár kiderült az otthon nem gyilkosok munkahelye, és áldozatok lakhelye, megmaradt maga az alap probléma, azaz a fenntarthatóság megtartása, hisz mivel a Kálvin János Presbiteri Misszió az új egyháztörvény miatt elesett az állami támogatástól, némileg meggyengült az otthon anyagi helyzete is. A lakók pedig nem szeretnének költözni, hisz  nem kicsi döntés volt számukra amikor az Arany Alkonyba helyezték otthonukat, és hátralevő életüket. A dolgozókról nem is beszélve, akiknek ez a munkahelye, és nem kevés emberről van itt szó. Ráadásul a mielőbbi megoldás már csak azért is szükséges, mert amíg ez a nem éppen megnyugtató helyzet tart, addig mint a "halálgyár" botrányból is látjuk "keselyűk" keringenek a szép, nagyon jól karbantartott, hatalmas épületek felett. Reméljük ez a mostani kudarc egy időre az érintettektől elvette a kedvet a hasonló kampányoktól, de ki tudja...

A neten olvastam, hogy az Arany Alkony nem feltétlenül hagyja annyiban ezt a rágalomhadjáratot, és azt már csak remélni tudom, hogy nem csak a nyilatkozó volt dolgozókra súlyt le jogos haragja, hanem magára a tv csatornára is, ami érdemi kutatás nélkül ki tudja kinek, vagy minek a sugallatára megalázott, és megvádolt embereket, illetve az egész intézményrendszert rossz fényben tüntette fel.

A Hír-tv megmaradhatna a politika színterén, és ezzel jobban is járna, mert egy bizonyos kör kíváncsi már csak rá, és nekik bőszen, sikerrel készíthetik "tudatmódosító" műsoraikat.  Mégis az Arany Alkony mit ártott nekik, hogy ennyire elhamarkodottan feketítették be? Hol a média hatóság, hol van Szalai Annamária, minden médiák szent anyja?...

Nem a blogokat kéne górcső alá venni, félni tőlük, hisz kinyilvánítjuk itt szubjektív véleményeinket, aztán van aki olvassa van aki nem, van aki egyetért van aki kevésbé, de lássuk be, még sem akkora a véleményformáló hatása, mint egy tv-csatornának.

Az Arany Alkonynak még hosszú, működő éveket kívánok, a dolgozóknak, és a lakóknak pedig innen üzenem, hogy nagyon sokan velük vannak, és az otthon megmentéséért drukkolnak.

LBM

Tehát ott tartottam,hogy köszönöm   az NFSZ- nek azt a hatalmas segítséget, melyet irányomba tanusított. Általa rájöhettem, hogy az állam, meg az egész munkaügyi központ magasról tesz a munkanélküliekre. Munkát nem tud adni, de egyébként fel sem ajánlották,hogy ebben segítenek. Amikor a sültgalamb várása, és a siránkozás helyett tanulni szerettem volna, egyenesen lebeszéltek, majd kötekedtek, és olyan kritériumokkal akartak lepasszolni, melyek teljesen ellentétesek voltak a honlapjukon szereplõ " ki jogosult támogatott oktatásra " elvárásokkal. Amikor pedig még ezeknek is megfeleltem a kezembe nyomtak egy listát az aktuális oktatásokról azzal a megjegyzéssel,hogy van amelyikre a létszám már telítõdött. A kérdésemre,hogy melyek azok, mert ha lehet nem olyanra jelentkeznék, a következõ választ kaptam :" itt van a számítógépben de most nem érek rá... " Eközben az NFSZ honlapján kiemelt projektekrõl olvashattam, mellyel szerintük a munkaerõ piaci igényeknek megfelelõ képzést kaphatnék, és ebben a Kiemelt projektben háztáji állattartást, és növénytermesztést oktatnak, mint keresett szakmát... Ezen kívül kaptam havi húsz-egynéhány ezer ft.- ot "segítség" gyanánt... Köszönöm NFSZ hatalmas tetteit, melyet a társadalom számára " segítünk visszatérni a munka világába " - ként jellemeznek...

Az NFSZ segítsége a következő posztokban olvasható: 

 Újratöltve: munka nélkül  

http://igydolgozunk.blog.hu/2012/02/11/ujratoltve_munka_nelkul

Helyzetjelentés a Munkaügyi központból

http://igydolgozunk.blog.hu/2012/03/10/helyzetjelentes_a_munkaugyi_kozpontbol

Tehenet az előszobába, krumplit a gardróbba

http://igydolgozunk.blog.hu/2012/03/21/tehenet_az_eloszobaba_krumplit_a_gardrobba

A humbug világa!

http://igydolgozunk.blog.hu/2012/04/04/a_humbug_vilaga

Matolcsy úr  egyet fizet  hármat kap akciót szeretne,hogy elégedett lehessen. Ugyanis ez lenne az új nyugdíj-pontrendszer alapja; az állam fizet nekem nyugdíjat, de cserébe kettő, vagy három gyermeket kér. Azaz aki 3 jövőbeni dolgozót hoz a világra,az az átlag nyugdíjnál picivel többet kapna ( már ha hasznosan dolgozik ő maga is 3 gyerek mellett...) . Ha 2 adófizetőt gyártunk, akkor Matolcsy úr értelmezése szerint, nem teljesítettünk egyebet mint állítottunk munkaerőt magunk helyett, azaz egyet apa normál nyugdíjáért egyet meg anya nyugdíjáért. Extra díjazás ezért nem jár... Aztán itt az én esetem,amikor alulteljesítve a normát, mindössze egy gyermeket adtam bele a Matolcsy gépezetbe,így az én nevem "Lusta Petri-csésze" , így a zsűri le fog pontozni, azaz a normál nyugdíj nem jár. A legnagyobb vesztesek azok akik nem tudnak gyermeket szülni. Őket a showban már tovább sem engedték... Elvégre ha már az élet elvette tőlük a lehetőséget, bűnhődjenek duplán... Persze a kormány lenyilatkozta,hogy tényleg nagyon sajnálják ezt az "ici-pici" igazságtalanságot, de az érintetteknek be kell látniuk, hogy nem adtak maguk helyett új kiszipolyozható generációt így nincs mit tenni... Amennyiben figyelembe vesszük, hogy jelenleg, hogy rugdalják a rokkantakat, a munkanélkülieket, a meddők negatív diszkriminációja törvénybe iktatva, már nem is meglepő...

Az emberek adófizető-automatává degradálása, úgy a baby-boom környékén kezdődött el, amikor a születendő izgő mozgókat már nem babának nevezte a kormány,hanem édi-bédi "adófizetőképződménynek", és mára már tulajdonképpen árucikként helyezte el gyermekeinket a Nemzet palettáján, mellyel majdani nyugdíjunkat vásárolhatjuk meg.

Már pedig az üzlet, az üzlet!

Mindez egy olyan kormánytól ami állítólag a nemzeti öntudatot szeretné megtestesíteni... A gyerekem azt hiszi fontos tényező a világ forgatagában, de csak azért mert nem hallgatja a Matolcsy-megnyilvánulásokat, ahol ő csak egy leendő adófizető, de még annak is kevés mert ha legalább ikrek lenne! De így...

A közhiedelem szerint a FIDESZ kommunikációja fantasztikus, ennek köszönheti a 2/3-ot... Nekem meg eszembe jutott a baby-boom tervezet azon passzusa, melyben a család fontosságának köztudatba emeléséről esik szó, közoktatás, média, és egyházi szinten...

Ez vajon már az?...

Nagy port vert fel a napokban egy hír, miszerint az Arany Alkony otthonban borzalmas dolgok történtek. Egy olyan időseket ellátó intézményről van szó, amely több épületben is működik. A szóban forgó épület pedig a Bánkút utcában található.

 Természetszerűen a Hír tv robbantotta a botrányt, hisz kire is számíthatunk amikor csámcsogni valóra vágyunk, ha nem erre a nemes, és mindig objektív hírforrásra... Az Arany Alkony otthonoknak már amúgy sem rózsás a helyzete, miután az új egyháztörvény kizárta soraiból a Kálvin János Presbiteri Missziót, mely részben tulajdonosa és fenntartója a közel 1300 idős embert ellátó intézményeknek, de a Hír tv még rúgott egyet rajta, hátha...

A botrányt két volt dolgozó nyilatkozata "ihlette", miszerint az idős embereket ebben az otthonban el teszik láb alól, hogy újabb és újabb lakókat költöztethessenek be, a belépési díjjal együtt mely milliókra rúg. De szó esett arról, hogy a megmaradt hagyatékokat , értékeket is elorozzák az ott dolgozók, sőt a szemközti kocsma is ezekkel van berendezve... Mindezt megspékelték olyan rémtörténetekkel, melyek a Helyszínelők, vagy a Gyilkos Elmék sorozatok egyikében is nagy nézettséget értek volna el. Volt szó olyan idősről, aki elesett és azt ott hagyták, rázárva az ajtót, hátha meghal, míg egy másik megboldogultnak jó nagy darab almát adtak, amitől megfulladt, egyébiránt pedig halott, ám de napokig nem felfedezett lakóról is tudomást szerezhetett a Hír tv, célpont című műsorát nyálcsorgatva néző ember. Természetesen a két volt dolgozó az arcát mindehhez nem adta, a Hír tv pedig  némi temetői bevágással, és egyéb manipulatív eszközökkel profi módon fokozta a rémborzalmat, és bevégeztetett.. Szem nem maradt szárazon, és a média más területei is átvették a katasztrofális hírt a "halálgyárról". Eközben ebben az intézményben pedig emberek dolgoznak. Olyan emberek, akik igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni a lakókért, az intézményért,szeretettel és büszkeséggel, mert részesei lehetnek ennek az otthonnak, mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs mi lesz december 31.-e után, mert addig szól a működési engedélye az otthonnak. Mára bizonyára nem büszkék, boldogok, bár a szeretet az megmaradt, hisz az idős nénik, bácsik minderről nem tehetnek. Őket viszont megalázták, bemocskolták. A rémült hozzátartozó levelet ír idős rokonának, hogy mi történik, jól van-e? A boltban, az orvosnál és mindenhol a Bánkút utcáról beszélnek, nem túl szépen, nem felemelően, a dolgozó pedig hallgatja...

De mi van a háttérben?

A Bánkút utcai otthonban közel 500 férőhely van. Bizonyára nincs teljes létszám, hisz hirdetnek is, és ez akkora kapacitás, mely eleve feltételezi, hogy van hely, nem kell érte gyilkolni.  El akarják lehetetleníteni az intézményt? Hogy miből gondolom ezt?

A riportalanyként arcukat nem vállaló dolgozók, már rég óta nem alkalmazottai az intézménynek. Mért most kezdtek el aggódni és ezért nyilatkozgatni a médiának? Ha erre keressük a választ, akkor a mérleg nyelve arra húz, hogy nem, nem ők keresték a média társaságát, hanem pont fordítva: a média kereste az övékét. Mert ha visszásságok vannak egy intézményben,és mondjuk ezért lépek ki ( bár tudtommal az egyikük eleve nyugdíjba ment...), akkor mért nem azonnal, akkor és "frissiben" tárták fel a problémákat? Így valóban csak az marad,hogy őket keresték meg. De honnan kapta a Hír tv a fülest? Mert szép csendben éldegélő embereket nem gondolnám, hogy csak úgy megkeresnek, hasra ütés szerűen, hátha valahol, valamikor tanúja volt egy kis polgárpukkasztó történetnek. Pont egy ekkorának? Pont most, amikor amúgy is hajszálon múlik 1300 idős léte. Igen, 1300 ember lakik az Arany Alkony otthonok összességében. És valóban a létük a tét. Az intézmény engedélyét be akarták vonna már az idén, de a főváros időt kért, hogy helyet tudjon biztosítani ennek a sok idős embernek. Helyet olyan intézményekbe, melyek körülményei messzemenőkig alul maradhatnak, ezen idős emberek jelenlegi környezetével összevetve. Itt kis lakásokban laknak, apartmanokban, mely a sajátjuk, melyben főzni, tisztálkodni tudnak, és saját bútoraik, emlékeik közt élhetnek, megtartva szuverenitásukat, ugyanakkor minden ellátást megkapnak, és segítséget, folyamatos felügyeletet, kezeléseket, orvosokat.  Igen ezért ők pénzt fizettek, nem is keveset, de cserébe úgy élnek, ahogy lehet, hogy a mai nyugdíjak mellett, egy budapesti lakásban nem feltétlenül. Fizettek, kaptak ha úgy tetszik egy magánlakást, melynek becsukják az ajtaját, és otthon vannak. Még a saját gyönyörű nevük is ki van rakva az ajtókra, szép fémtáblákon, mint bármely társasházban. Van fűtésük, tiszta ruhájuk, melyek a sajátjaik, és elmehetnek a piacra, vagy a barátnőkhöz ultipartizni, vagy bármit megtehetnek szabadon, amit megtennének egy 10 emeletes panelben is, csak épp lehet, hogy nem ilyen körülmények között. Étkezést is biztosítanak nekik, és nem A meg B menüből válogathatnak, hanem  többféle menüből, kinek kinek ízlése, avagy diétája szerint. Kirándulások, ünneplések, születésnapok vannak eme intézmény falai közt. Az orvosi vizsgálatot helyben, a receptek felíratását szintén itt intézhetik, egyéb más mellett.

Amit a főváros ajánlani tud majd ehelyett, az valószínűleg a szociális otthonok adta lehetőség. Valóban megfelelőek az ellátások ezeken a helyeken, hisz dolgoztam én is bennük, ám amit az államtól kaphatnak az idősek, azt valójában ha öreg leszek én magam sem szeretném igénybe venni. Mert amíg az Arany Alkonyban a saját kis lakásocskájába, saját bútorai, emlékei közé elvonulhat az ember, addig egy valóban szociális otthonként üzemelő intézményben 3-4 ágyas szobák vannak, semmi magánszféra, és az élet ezekben nem úgy zajlik, mintha "otthon" lennének az emberek, hanem úgy mint egy egészségügyi intézmény, mely ad orvosi ellátást, étkezést meg egy ágyat, egy szekrénykével. Ezek az emberek nem ezt tervezték el amikor az Arany Alkonyt választották.

Amikor ki akarnak csinálni egy intézményt, akkor talán erre kéne gondolni! Arra, hogy itt nem harcokról van szó, avagy nézettséget növelő fantasztikus esti adásokról, hanem 1300 emberről, akik nagy része, még nem magatehetetlen. Akiket nem lehet dobálni, ide oda. 

A botrány óta az Arany Alkony otthonba ki-be járnak a rendőrök, az újságírók. A lakókat ez megrémiszti, a dolgozók munkáját pedig zavarja, ráadásul ilyenkor naponta szembeköpve érzik magukat, miközben semmi rosszat nem tettek. A minap nyílt napot tartott az otthon. Szerintem is a legjobb védekezés, ha az újságírók bárhová bemehetnek, és ezáltal a nagyközönségnek is bemutathatják a valós, és egyáltalán semmilyen titkot nem rejtő intézmény egészét, nem kihagyva semmit, és senkit. Sajtótájékoztató is volt. Az egyik ismerősöm azt mondta, bizonyára majd a Hír-tv helyre igazít. Hát én mondtam, hogy biztosa vagyok abban, hogy ez nem így lesz. És valóban! A Hír-tv miután megkavarta a dolgokat, oly bűzt gyártott belőle, melyből egyenes háttal kihátrálnia már nem volt lehetősége. A sajtótájékoztató összességéből, melyben a főorvos asszonytól mindenre kiterjedően megkapta a választ, kettő mondatot vágott össze, olyan környezetbe téve, mely a tudatlan emberben csak megerősíti a vak hitet, hogy az otthonban gondok vannak. A Hír tv pechjére azonban más média is eljött aznap, így a valóság némiképp kirajzolódott.

A Hír-tv azt nem mutatta, hogy a volt dolgozó ( az egyik... mert a másik nem tolta oda a képét) magyarázkodását az állítólag elhanyagolt, veszélyben lévő öregek ki-fújjolták... Nem mutatta a feltett provokatívnak szánt kérdéseire kapott korrekt, mindenre kiterjedő válaszokat. Nem ment fel egy olyan lakóhoz sem mely szívesen megmutatta volna milyen környezetben élnek, és hogy. Hol vannak a lakók interjúi? Mert bár az első riporthoz találtak kettőt, de csak ennyire futotta? Több száz lakóból kettő esetleg elégedetlen, vagy fontos akart lenni? Statisztikailag ez teljesen elfogadható, és valószínűsíthető, de hol a többi? Nem feleltek meg a rémhírborzalom elvárásoknak a nyilatkozatok?

Természetesen a sajtó többi résztvevője, nem szelektíven készítette beszámolóit, így a Hír tv bevágott két mondata mely arról szólt, hogy az olcsóbb gyógyszer adása bevett szokás, belecsúszik a szánalmas kategóriába, főképp, hogy ez mindenhol így működik, működött, már igen, azelőtt is hogy törvénybe hozták. Még én magam, magánemberként is felháborodással konstatáltam, hogy azt kellett bevennem amit az orvosom felírt, aki meg azt a gyógyszert írta fel amelyik gyógyszercéggel éppen jóban volt... Miközben mint egészségügyi dolgozó, pontosan tudtam, hogy azért mert az egyik gyógyszert az egyik cég gyártotta ezért adott neki egy nevet, meg egy borsos árat, attól én még szívesebben venném meg a másik cég ugyanilyen hatóanyagú gyógyszerét, mert bár,  az meg egy másik nevet adott neki, de olcsóbb. És ha már ugyanazt az anyagot viszem be a szervezetembe gyógyulásom érdekében mindkét esetben, akkor had válasszam már a pénztárcámnak megfelelőt. Azóta törvénybe is iktatták, és helyesen, mert egy kisnyugdíjas, meg egy munkanélküli is lehet beteg, és mennyivel hatékonyabb ha nem egy kiváltatlan receptet nézeget otthon, mert nincs rá pénze, hanem elmegy a patikába megveszi és beveszi, mert esetleg futja rá...

Minden csoda három napig tart, de remélem, hogy elnyerik méltó büntetésüket a törvény által azok akik ki tudja miért, de bemocskolni szándékoztak egy intézményt és a benne dolgozó embereket. 

A Hír-tv "objektív", mindig csak a "tény"-eket közlő riportjait már jó ideje nem nézem, sőt mára már az időjárás jelentésükre sem vagyok kíváncsi. De vajon amikor egy klubrádiót bármi áron, akár a bírósági ítéletet is figyelmen kívül hagyva meg akarják szüntetni törvényhozóink, és ez köti le minden figyelmüket, addig nem lenne valaki, aki az ilyen csatornák "ballépéseit" is szankcionálná?

Ám az is lehet  hogy a Hír tv-t már Szalai Annamária sem nézi...

Létrejött a mai nap folyamán egy FACEBOOK csoport, mely a blogé, és a könyvé. Még nem értek hozzá, hogyan kereshetek tagokat, így kérem kattintsanak erre: FACEBOOK , amennyiben kedvelik az itt olvasott írásokat..

Segítségüket, és megtisztelő figyelmüket most is, és ezután is köszönöm.

LBM

Az előző posztom után elővenném most a higgadtabb formámat, bár ez egyre kevésbé sikerül...

Átnéztem a baby boom program egészét. Volt abba minden, a más országokkal való összehasonlításoktól, az Orbán kormány alatt eddig meghozott "fantasztikus" családbarát intézkedésekig a világon minden. Úgy a 98. oldalon jártam, amikor végre eljutottam oda, ami valójában érdekel is, azaz, hogy a jövőben mi a következő 5-50 éves terv, vagy valami, mert mégis hátha belevágnék...

 Először felcsillant a remény, oly intenzíven, mint amikor a sivatagban mindennemű és fajú élőlény meglátja az első életet és vizet adó esőfelhőt!

Láttam szocpolos autókat, lakhatási támogatásokat, meg minden csuda jót, de legfőképp ez érdekelt:

 "2. Munka-család összehangolása, családbarát munkahelyek támogatása, részmunkaidő, otthoni távmunka, rugalmas munkaidő támogatása, a munkáltatók ellenállásának csökkentése megfelelő kompenzálással."

 Ebben a nagyon fontos pontban úgy éreztem végre rátapintottak a lényegre.

Első tervként támogatnák a munkáltatókat átmeneti TB-és járulék fizetési kedvezményekkel.

Itt aztán újra leírják, hogy kéne, de nagyon  a részmunkaidő, meg az otthonról végezhető valós munka, esetleg családi napközi ott helyben, vagy a közelben, mely kritériumok létrehozásában az állam segítséget nyújtana.

Ezt adókedvezménnyel, és pályázati pénzekkel motiválná a kormány. Mint vázolják:

"A munkaidővel azonos időben nyitva tartó, a munkahelyhez közeli gyermekintézmények működtetésére." lenne szükség. Ezt a megoldást régóta hiányolom, mert valódi megoldás lenne arra, hogy dolgozhassunk, mi anyák, normál munkaidőben, függetlenül az otthon és a munkahely távolságától.

Ellenben kis hazánkban a magánvállalkozások ezt nem fogják megvalósítani, mert egy ilyen intézményt nem csak létrehozni, de fenntartani is kell, és ha még a fenntartáshoz is kap némi támogatást, azért bele kell adjon. Márpedig egy vagy két ember gyerekéért nem fog vállalni plusz költséget, inkább "leépít" és felvesz kevésbé "problémás" munkaerőt.

Amúgy ezzel kapcsolatban aranyosan fogalmaz a baby boom: "Nonprofit szervezetek vagy az önkormányzatok közreműködésével – önkéntesként vagy díjazás ellenében végzett munkavégzéssel – be kellene kapcsolni a hatalmas volumenű kielégítetlen gondozói szükségletek otthoni keretek közötti elvégzésébe az „inaktív” nőket... " Tehát jó-jó, szülessenek a kis adófizetők, mi megteszünk mindent, de ha esetleg valaki önkéntesen elvállalná a baby boom lurkók felügyeletét, az azért jobb lenne, meg még az inaktív nők is csinálnának valami hasznosat ... :-))

A részmunkaidő kérdését úgy oldanák meg, hogy a GYES, GYED első évében járó fizetett szabadságot az anyuka visszatérésekor, nem egyhuzamban venné ki, hanem választhatná azt a lehetőséget is, hogy például fél év összegyűlt szabadság után, egy évig csak 4 órában dolgozna, ugyanakkor megkapná a teljes havi bérét, hisz úgymond 4 óra munkabér és 4 órányi szabadságbér kitenné a 8 órás "munkát", azaz a teljes fizetést is.

Na ez az ötlet az összes közül amit valóban briliánsnak tartok, bár ez a való világban megint csak a közalkalmazottak és nagyobb, legálisan működő cégek dolgozói részére fog megadatni. Aki egy boltocskában eladóként dolgozik, azt a kicsike vállalkozó nyomatékosan lebeszéli arról, hogy éljen eme lehetőséggel. Ő ezért nem fog felvenni egy másik embert, ugyanis baromira nem éri meg neki, hogy alkalmazzon mondjuk két kismamát 4-4 órában két teljes fizetésért. Az új munkatörvénykönyv lehetővé teszi, hogy megváljon a dolgozótól még időben, és alkalmazzon egy embert, egy fizetésért, aki reggeltől estig dolgozik neki.

Fantasztikus pontot találtam a programban, mely azért némi mosolyt csalt az arcomra:

"Javasoljuk, hogy a kiemelten magas fizetésű családoknak legyen módja arra, hogy a családi pótlékukat felajánlják a többi gyermekes család támogatására. Fontos ezt megfelelő módon kommunikálni."

 Hát nem könnyfakasztóan, fantasztikus, és mélyen nagylelkű terv ez, egy olyan országban ahol folyamatosan azt kommunikálják, hogy a munkanélküli csak lusta, a rokkant meg csaló, és egyébként " aki nem vitte semmire az életben az annyit is ér" ( copy by Lázár János). Ráadásul 47 000ft-ból szépen meg lehet élni, annyit meg csak összekapar a családos ember...

De komolyan el tudja azt képzelni valaki, hogy lesz olyan jómódú család aki, segítséget nyújt egy másiknak, ahol esetleg úgy mint én, az anyuka nem talál munkát? Kettő perc alatt fogja rámsütni, hogy lusta élősködő dög vagyok, aki még felelőtlen is, mert minek szült annyi gyereket aki alulképzett országszégyene...

 Azért hatalmas kíváncsiság lett úrrá rajtam, vajon, hogy fogja Matolcsy úr ezt "megfelelő módon kommunikálni"... :-)

 A továbbiakban a család fontosságának köztudatba emeléséről esik szó, közoktatás, média, és egyházi szinten.

 A tervezet elég hosszú, így bizonyára nem tértem ki mindenre csak a legérdekesebb pontokra. Ezek, bár vannak köztük jó meglátások, már megint nem  úgy készültek ,hogy én is, és sok hasonló ember beleférjen.

Ebbe az fér bele aki közalkalmazott, vagy valóban jó állása van, egy becsületes, nagy cégnél. A kicsi munkavállaló az nem, pedig bizony azt fel kellett volna mérni, hogy ez az a kör aki a legnagyobb hajlandóságot mutatja a gyermekvállalásra. Az életet adó esőfelhő mindössze átvonult a sivatag felett, vizet nem adott a szomjazónak...

De fel a fejjel! Az alapelv mindenek felett: 

" A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!"

Hát a sex és a gyermekvállalás témáját sokféleképp meg lehet közelíteni, de amit a Matolcsy-féle baby boom program megfogalmazott az valóban visz mindent...

Ugyanis, ha több gyereket vállal egy nő (mer' ugye az egyet is baromi könnyű felnevelni ebben az országban...), akkor korkedvezményes nyugdíjra lesz jogosult, mivel az állam szerint: "a maguk részéről mindent megtettek a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáért ..., és még mások helyett is állítottak munkaerőt".

A témáról már biztosan sokan hallottak, és tényleg csak azért nem akarom komolyan kivesézni a témát, mert már valójában magam is unom. Úgy érzem, a problémát amiért nem születnek gyermekek, minden állampolgár látja, csak odafönt nem érdekel senkit. Én nem is tudom, hogy a törvényhozók mégis hogy alapítanak családot? Mintha máshol élnének, máshol nevelnék, és más dolgok kellenének az ő gyerekeiknek, mint nekünk az "alattvalóknak"... És még tahók is! Én szerelemből, és ennek úgymond gyümölcseként vállaltam gyermeket, még ha fel is mértem ennek anyagi vonzatát. De hogy ennyire bunkó módon lealacsonyítsák a gyermekszületés, gyermekvállalás családban betöltött szerepét, az azért valóban Őket minősíti, az e-téren tett lépéseik pedig oly mértékű butaságról tesznek tanúbizonyságot, mely alapján én nagyon sok embernek ott a parlamentben előszedetném a szakdolgozatát...

Hát ha valami, akkor a korkedvezményes nyugdíj, biztos hogy újabb gyerekek megszülésére motiválja a nőket, családokat... Gondoljunk bele! Én belegondoltam... 

Anyucit az ura felszólíja:

" Gyere asszony csináljunk egy-két lurkót, mer' abból lesz adófizető munkaerő, meg hát, a nyugdíjra is kell gondolni, és hát tegyünk már valamit az országér'! Szegény Matolcsy úr annyit dolgozik, mi is megtehettyük a magunkét." 

Anyuci mondja:" Ne izéjjé má' hát sokba kerül az, meg ezt az egyet is alig tudjuk eltartani, oszt most is kilóg a lába a cipőből, fizetésig meg nem is tudunk venni... Haggyá má! Fáradt is vagyok áh..!"

Apu reagál:" Te asszony! ha szülsz, korkedvezményes nyugdíjba mehetsz ám! Hát nem kérik aztat ingyen, hogy adófizetőt csináljunk !És ha mázlink van, lehet, hogy ikrek lesznek! Naa..."

És akkor anyuci szeme felragyog, a ház fala megremeg az ágy összedől, és lesz sok baby boom -os Magyar adófizető!  

Persze anyut kirúgják a munkahelyéről, akár már  a terhesség alatt, hisz az új munkatörvénykönyv (hogy mért csúfolják így azt nem tudom...), lehetőséget ad rá. Ha mázlija van, csak akkor mikor a gyerekek először betegek lesznek, és ő mocsok módon a lázukat akarja otthon csillapítani, nem pedig odabent dolgozni...  Ráadásul az első három évben akkor is otthon marad velük, ha esetleg van állása, mert a bölcsi fizetős, annyiért ő is ellátja a gyerekeit nyugodtan békében.

Miután kirúgták, vagy egyszerűen nem tudja megoldani más, ám a gyermekek ellátásából fakadó tényezők miatt a régi munkahelyre való visszailleszkedést, kereshet új állást. Egy gyerekkel se volt könnyű találni, de kettővel hárommal ez hatványozottan fokozódik, mondhatni szóba sem állnak vele. Nem baj! Majd szerez egy 4-6 órás elfoglaltságot, amit azért nevezek szándékosan így, mert az érte járó pénz sem mondható fizetésnek...  Apuci sz@rrá dolgozza magát mindeközben kötelességtudóan, anya sír... Aztán élnek, egyik hónapról a másikra, de inkább egyik napról a másikra, és elmagyarázzák gyerekeiknek, hogy azért szoktak foltozott nadrágba járni, és hetente csak két szem gyümölcsöt enni ( úgy vitaminként...), mert a hazának adófizetőkre van szüksége, és Ők ezen nagyon hazafias küldetés fő alanyai. Bár éheznek, de büszkén teszik, a Matolcsy féle, nemzetmentő akció keretében. Közben anya  még bevállal némi takarítást, ház körüli munkát, ebből félrerakva gyermekei felsőbb fokú taníttatására a pénzt, mert bár nagyon "boldogok", hogy az országért minden tőlük telhetőt megtettek ( ahogy az meg lett fogalmazva a programban), de a gyerekeiket imádják, és nekik valamivel jobb sorsot szeretnének, mint ami nekik jutott. Ezen közben a már felcseperedett ám de még tanuló gyermekeiket is dolgozni küldik, mert persze a terheket nem bírják tovább, és főiskolás gyermekeik meg tanulják, milyen könnyű az élet munka és tanulás közben. De egyszer ennek is vége, a cél teljesült, kitermelődött az adófizető, aki bár diplomás, lehet hogy csak egy gyorsétteremben fog tudni elhelyezkedni, de hát az adófizető, az adófizető, ne akarjunk már sokat... 

Eközben apa lerokkant, anya szint úgy, de dolgoznak tovább, majd eljön a várva várt pillanat: anyu elmehet korkedvezményes nyugdíjba, mert megérdemli!

És ők tovább élnek, egyik napról a másikra, ahogy abból a marha sok nyugdíjból megtehetik... De már megszokták, hogy farhátra futja csak, így "elégedetten" elmegy anyuci dolgozni újra...  De nem baj! Így ő is megint kötelességtudó adófizető lehet!

A gyermekvállalás  csodás dolog,  és az ember inkább érzelmi okok miatt dönt úgy, hogy belevág. De pont az érzelmi okok döntenek abban is, hogy az ember több gyermeket is vállal-e. Én személy szerint háromgyermekes anya szeretnék lenni, már jó ideje. De ha bele gondolok, hogy nem tudnám őket ellátni rendesen az anyagi lehetőségek, a bizonytalanság miatt, akkor inkább lemondok róluk, mert inkább nézem ennek az egynek a jóllakott, elégedett, és boldog arcát, ( bár elkapatva így sincs) ,mint hogy három gyermeket nézzek szomorúan, akik korántsem élnek úgy ahogy egy gyermeknek élnie kell.

Kedves Matolcsy Úr! Köszönöm, inkább lemondok "nagylelkű" ajánlatáról, a korkedvezményes nyugdíjról. Viszont nyugodjon meg, felnevelek egy becsületes adófizetőt, de a saját magam örömére, nem pedig azért, hogy az államnak több bevétele legyen. Önnek pedig szép, "adófizetőcsináló" házasságot kívánok, a feleségének meg részvétet...

Néha napján úgy gondolom, valójában én vagyok a hülye, hogy híreket olvasok. De tényleg!

Általában kulturált módon kommunikálok ,de nekem is lehet egy rossz napom... 

Az utóbbi időben el kellett gondolkodnom azon, hogy miért is fizetjük az adót. Én évek óta azt sulykolom, hogy azért nincs pénz az államkasszában mert a feketegazdaságban, szürkegazdaságban marad a pénz,  és ha azt onnan szigorral, hatalmas méretű ellenőrző kampányokkal kiszedné az állam, akkor a helyzet sokkal rózsásabb lenne.

Gondoljunk csak bele: adócsalás orrba-szájba, a vállalkozásokban, a munkaerőpiacon, meg ahol csak lehet. Nem adnak számlát, vagy nem valósat, a dolgozót nem jelentik be vagy csak minimálisan, és írják írják szorgalmasan a statisztikákat, hogy körülbelül hány ember dolgozik feketén. Mondja már meg nekem valaki, hogy ha statisztikailag, meg számszerűen is tudják ,( mert azért gondolom a politikusok is szoktak olvasni) akkor mért a kisemberekkel szemétkednek? Mért az én nyugdíjpénztári befizetésemet kellett elvenni, amiért annyi rohadt sokat dolgoztam, hogy az egészségem odalett. (Még nem teljesen, mert ha lassacskán is de elszüttyögök, a fájdalomcsillapítókat meg tényleg rendesen felírja a dokim, úgyhogy szavam nem lehet...)

19 éves korom óta dolgozom, és azért mindig valahogy csak-csak bejelentettek, úgyhogy fizetve volt az adóm, amikor meg vállalkozó voltam minden hónapba jó-kislányként fizettem be a zsét, nehogy folt essen a becsületemen, meg az elveimen. Most, hogy munkanélküli lettem, és életemben először lehajtott fejjel segélyért kuncsorogtam, három hónapi alamizsnával bocsájtottak utamra. Tovább akartam képezni magam, azért is elmentem kuncsorogni, de fityiszt mutattak. Meg másnak is!  Ha mázlim van és valamilyen munkát találok, amit el is tudok végezni, akkor majd továbbra is dolgozom, és megköszönöm a sorsnak ha még egy darabig a fájdalmaimmal elbírok. Mert ha lerokkanok, akkor már annyi értékem sem lesz ebben sz országban amennyi most van, pedig már ez sem sok... Amint látjuk ha lerokkansz, akkor sincs semmi baj, majd felülvizsgálnak, aztán azt mondják "old meg!". Mert hát nincs pénz, szegény az eklézsia. Ilyenkor előtolulnak az információk, mutyikról, marha "igazságos" földelosztásokról, visszaosztásokról, audikról, költségtérítésekről, és mindenféle olyasmikről amikkel az emberek puttonya már tele van, mert érzik, hogy tök hülyére veszik őket.

Na ez volt az a pont amikor felvetődött bennem a kérdés: miért is fizessek adót?

Mert ugyebár adózom a fizetésem után, majd az adózott fizetésemből is adót fizetek az élelmiszer árában, a telefon árában, a ruha, cipő, és a minden árában is. Chips adó, csekkadó, autópálya matrica, útadó, parkoló és tököm tudja milyen adó, amit beszednek tőlem.

Én ezt az Államnak adom, mert az Állam az én védőbástyám... És mit is kapok én ezért?

Az egészségügy borzalmas, a bölcsőde fizetős lesz, ha munkanélküli leszek cserben hagynak, ha továbbképezném magam kiröhögnek, ha munkát kérek sajnálkoznak, ha rokkant vagyok hagynak éhen halni, ha a gyerekemnek jobbat akarok ezért sokáig taníttatom, megfizettetik velem.

A jogaimat csorbítják, a médiát az én pénzemen manipulálják, a politikusok gyűlölködnek a fizetésükért, és veszett szabadságharcokat vívnak, amik miatt még másik adónemeket találnak ki és fizettetnek meg velem. De most komoly, hogy erre fizessek?

Kedves drága politikusok, szakértők, szóvivők, képviselők, Miniszterelnök úr, valaki!!!

Mi lenne ha azt a hatalmas gyűlölködő, harci vágyat amit az emberek adóiból finanszíroznak, arra összpontosítanák, hogy legyen végre becsület, tiszta gazdaság, tiszta politika, normális élet?! Higgyék el, abból annyi bevétele lesz az államkasszának, hogy ez az ország végre felvirágzik, és abból maguknak is jutna, mutyik nélkül, és higgyék el, nem fogom önöktől sajnálni.

Kedves Olvasók!

A következőkben leírtak szubjektív véleményemet tükrözik, elvégre a blog erről szól! Ami itt olvasható, az az internet nyilvános, bárki által elérhető és megtekinthető forrásaiból származik, ezért azok valóságtartalmáért nem vállalhatom a felelősséget, mindössze ezek alapján kialakult bennem egy szubjektív kép. Senkit ne befolyásoljon a véleményem! A  KMD tagoknak pedig kimondottan sok sikert kívánok további tevékenységükhöz.

Akik figyelemmel kísérik blogomat, bizonyára találkoztak már a kommentek között nekem felajánlott munkalehetőséggel, melyet a KMD Holding nevű cég több tagja is ajánl.

Nem nézve, hogy hova kommentel a toborzó, simán betette felhívását a "Nyílt levél az internetet elborító Droidoknak" című bejegyzésemhez is, más posztomról nem is beszélve... De az interneten állást keresve, vagy a levelező fiókomba betekintve is a fent említett cég mindent elborító, mindenhova beférkőző hirdetéseibe botlottam. Nehéz lett volna nem felfigyelnem rá. Így meg is tettem. A vezetőkről megtalálható adatokon át, a facebook világán keresztül, mindenbe tüzetesen belenéztem pusztán kíváncsiságból, majd oly annyira belemélyedtem a témába, hogy végül úgy gondoltam egy posztot mindenképp megér. Annál is inkább mert láthatóan az internetes élet központi figurájává vált lassan, ami bizonyára idővel elmúlik, de épp legfényesebb napjait éli. Sőt! Már vannak fanatikusai, és ellenségei is.

Hogy miről van szó? Na ez egy izgalmas kérdés, melyre rájönni egyáltalán nem könnyű. Sok esetben nem hogy a kívülálló nem tudja, de sokan azok közül sem akik már regisztráltak, és úgymond belevágtak az üzletbe. Azért megpróbálom felvázolni, hogy több napi kutatás után milyen információkhoz jutottam.

"KMD", azaz Keresd Magad Degeszre!

A nevéből is látszik, hogy a Magyar munkanélkülieket, vagy egyszerűen csak a Magyar bátrakat célozta meg a két vezető.

A honlap a szokásos lózungokkal  indít: meggazdagodásról, szabad életről, pénzről, bárkinek, mindenkinek, akárkinek... Az ilyesmiben én nem hiszek, viszont meg kellett állapítanom, hogy a KMD (egyenlőre legalábbis ), semmilyen feketelistán nem szerepel, és maguk a bloggerek, vagy egyéb fórumok, melyek átverések után kutakodnak, még ők sem tudnak nyilatkozni negatívan a bizniszről. Felvállalom a szkeptikus hozzáállásomat: sejtéseim vannak arról, hogy ez miért van így, de erről később...

A KMD elméletileg olyan bizniszeket ajánl regisztráltjainak, melyek állítólag valóban pénzt hozhatnak a konyhára, még a kevés pénzűeknek is.Többek közt azért is érdekes, mert új megközelítésből próbálja hatékonnyá tenni az MLM rendszert. Hozzáteszem, ez az MLM dolog oly annyira nem tiszta, hogy maguk a regisztráltak is több véleményen vannak, miközben egy cégnek dolgoznak... Egy részük szerint ez nem is MLM rendszer, másik részük szerint pedig az, de sokkal jobb mint más bizniszben. Így aztán magamra maradtam: ez egy nem MLM rendszer  MLM megoldásokkal...

Visszatérve a "forradalmian új" KMD holding megoldásra:  normál esetben az üzletember megismer egy terméket, és aztán amikor ez megtörtént el kezdi árulni másoknak. A KMD ezt mintha megfordította volna  és előbb toboroz/toboroztat, majd utána ismerteti meg a terméket. Ja és hozzátenném: laaassssaaaan, nagyon lassan....

Az első körben megnézik az emberkék a mindennél egyszerűbb KeresdMagadDegeszre weblapocskát. A szokásos szépet jót láthatjuk ott arról, hogy kevés munkával gazdagok lehetünk, ja és ingyen! A regisztráció pedig annyira gyermeteg, hogy mindössze egy nevet és egy e-mailcímet kell megadnunk, ami lássuk be nem nagy kockázat, hisz olyan nevet írok be amit csak nem szégyellek. Bizony volt aki "donald kacsa"ként regisztrált, és ez senkit nem zavart... :-)

Mivel a weblapból, hirdetésekből, invitálásokból semmilyen módon nem derül ki semmilyen konkrétum,  ezért a facebook világában próbáltam tájékozódni, ugyanis a cégnek van ott profilja. Bátrak, szó mi szó... Üzenőfalukra gyakran tesznek információkat, és valójában ott döbbentem rá, hogy mekkora tömegeket vonzott magához ez a két ember. A közösségi oldalak nagyon előnyösek egy olyan  kíváncsi ember számára mint én, mert a kommentek nem igazán szűrhetőek. Így mind a jó, mind pedig a negatív vélemények olvasgatásában tobzódhat az ember lánya, és itt valóban ezrével számolhatóak a kommentek.

 Ezekből kiderül, hogy amikor regisztrálunk a KMD-be heteken át csak leveleket kapunk. Nem tudom pontosan mennyit, de úgy a kilencedik környékén már lesz egy webirodánk is... Számomra a rendszer ezért tűnik frenetikusnak! Aki hetekig kitart, és a kilencedik levélig nem adja fel, hogy stimuláló, lelkesítő, elméleteket gyártó e-maileket olvasgasson, melyekből még mindig nem derül ki konkrétan, hogy mik az üzleti lehetőségek, és ennek ellenére nem érzi úgy hogy szórakoznak vele, na az az ember már komolyan meg van fogva. És hatásos!

Oly annyira, hogy ha akad ember, aki türelme végére érkezett, és ezt akár csak a legfinomabb módon is kifejezésre juttatja a KMD facebook oldalán, annak tucatjával esnek neki. Az emberek hisznek!Nagyon. Már már Istenítik a fiúkat, akikben egy-egy szerzetest látnak, kik látástól vakulásig, önzetlenül, ingyen, és csak az emberek boldogulásáért dolgoznak. Tigrisként védik vezetőiket, és bár sok "védelmező" fanatikus még a siker környékén sem jár az üzletben, megpróbálják a renitenseket meggyőzni arról, hogy a Magyar ember a hibás, mert rögtön, azonnal és munka nélkül akar gazdagodni, és szegény vezetők isszák meg ennek a levét...

Én úgy gondolom, hogy valóban elgondolkodtató, ha valaki komolyan veszi a gyors, kevés munkával szerzett meggazdagodást ígérő ajánlatokat, de a KMD ezeket ígéri többek közt:

• hogy végre ne feltétlenül kelljen 8-14 órákat naponta dolgoznod;
• hogy végre kivehess egy kis szabadságot, ha úgy tartja kedved;
• hogy végre megszabadulhass az unalmas, végletekig ismétlődő hétköznapoktól;
• hogy biztonsággal ki tudd fizetni a számláidat, és a hiteleidet;
• hogy ne függj az ügyfeleid és/vagy főnököd fizetési hajlandóságától;
• hogy végre élhess: megélhesd a vágyaidat, az örömeidet;
• és végre több időt tölthess a családoddal, a szeretteiddel!"

A világ legegyszerűbb és leghatékonyabb módszere, hogy hónapról hónapra egyre többet keress! Idegeskedés, házalás, túlóra vagy komolyabb munka nélkül... 

És ne feledjük! A Cég neve KERESD MAGAD DEGESZRE!

Mindezek ellenére a leghívőbb hívek egy idő után már odáig is eljutottak, hogy a rendbontóknak elmagyarázták, a KMD pénzkereset nélkül is jó, mert élvezetes ebben dolgozni. Erre most mit lehet reagálni?... Csak azt mondhatom, hogy a KMD nagyszerű! Nem lehet más, mert ha egy cég fantasztikus pénzkereseti lehetőségekre toboroz embereket, majd pedig eléri náluk, hogy a pénz már ne is legyen annyira érdekes számukra, akkor az már valóban fantasztikus teljesítmény.

De visszatérve az üzleti lehetőségekre, eddig kétféle termékre leltem. Nem volt könnyű, higgyék el, mert ha valaki felteszi a kérdést, hogy mégis miről van itt szó, mert már beregisztrált, hetek óta olvasgatja a leveleket, de még mindig nem látja a célt, akkor kórusban kapja a válaszokat, melyek így hangzanak: "majd meglátod... :-) ", "olvasgasd a leveleket szorgalmasan...". Ezek az "építő" jellegű válaszok nem nagyon segítenek abban, hogy a titkot meglelje az ember.

Mint minden "fantasztikus" lehetőségben, itt is befurakodott némi probléma, mely "természetesen" (főképp ha abszolút híve valaki a KMD-nek)  a vezetőkön kívülálló, előre nem látható okokból adódott. A KMD hosszú és mélységes türelemmel, kitartással olvasott leveleiben egyszer csak felsejlik hogy üzleti lehetőségek kiajánlásába csöppentünk. Olyasmik lehetnek ezek melyekkel tucatszám találkozhatunk, ám de belépni ezekbe azért nem szoktunk mert némi kezdő összeg befektetése szükséges. A kispénzű ember ugyebár pénzt szeretne keresni, mivel nincs neki, tehát befektetni sem tud. Így a neten található hasonló megoldásokat mellőzi is. A KMD-vel viszont nem bánik ilyen mostohán, ugyanis fellelhető az ígéret, miszerint olyan üzleti lehetőségeket is ajánl majd a Holding, melybe az ember, pénz befektetése nélkül is részt vehet. ( Ezt is regisztráltak kommentjeiből silabizáltam ki)

A KMD valamikor tavaly kezdte el tevékenységét, abszolút felépítetlenül, és a belépő, rendszerben megmaradó emberek ezt tudomásul vették, elfogadták. Így történik az, hogy minden fajta újítást, fejlesztést, euforikus örömmel fogadnak, türelmük pedig végtelen, hisz látják, hogy a fiúk nem tétlenkednek. Minden ilyen fejlesztéstől várják a csodát, és ha elolvassuk a facebook üzenőfalát, valóban azt látjuk, hogy hétről hétre történik valami attrakció, áttörés, eget-földet megrendítő előrelépés. Az ember szinte kapkodja a fejét, és a motiváció, és lelkesedés fenntartása szempontjából, ezek az események valóban nagyon jók. De azért ahogy az idő telik, hetek, hónapok, a régebbi emberkék egyike- másika már csak-csak el kezd mozgolódni. Főképp, hogy amikor végre már odáig is eljutottak a levelek olvasgatása közben, hogy már konkrét ajánlatot is felleltek valamelyikben -és valljuk be nagyon sokat vártak már erre- olyan üzleti lehetőséget találtak, amibe bizony bele kell rakni egy kis "zsé"-t. Aztán később újabb üzleti lehetőség jön, de sajna az sem ingyenes.

A KMD-nek meg van az a rossz tulajdonsága, hogy bár rendelkezik ügyfélszolgálattal, ahová a problémákat jelezni lehet, nem mindíg válaszol. Így történik meg az, hogy én meg felmegyek a facebookra, és az emberek akik többszöri levélírás után sem kaptak semmilyen megnyugtatást, vagy választ kérdéseikre, azok a facebookon próbálnak megoldást találni, nem tetszésüket kifejezni, én meg elolvasom, meg tulajdonképpen bárki aki nem szégyelli. Tahát a facebookra felkerült a kérdés: hol vannak az ingyenes üzleti lehetőségek?

A fiúk pedig  válaszoltak is: a tárgyalások folynak, és ők mindent megtesznek, de sajnos ember tervez Isten végez... Ja! És hát türelem...

A két főmufti egyébként nagyon aktív. Lelkesít, segítséget nyújt ha kell szigorúan dorgál. Nagyon hamar kiszúrják, ha valaki némi kritikát fecskendez a rendszerükbe, és azon mód ki is oktatják az illetőt, ezzel is erősítve az "anyatigrisek" hitét, akik aztán a már fentiekben említett módon rárontanak a hitetlenekre...

A kényesebb ügyek, melyek ott a facebookon nyilvánosságra kerülnek, szintén igen gyors reakcióra sarkallják a fiúkat. Az olyanokról van itt szó, hogy "az alattam lévők nem hozzám kerültek" " eltűntek az embereim" stb.   Először próbálják az elégedetleneket az ügyfélszolgálat irányába terelni, de sajna akik már többszöri levelet is küldtek oda, és nem kaptak egyetlen választ sem, vagy csak egy sablonszöveget, azok már maradnak a kritikájukkal ott ahol vannak: a közösségi portál mindenki számára látható oldalán. Ekkor a vezetők egyike , gyorsan - hamar kommenteli, hogy máris intézkedtek. Ja !És türelem, pár napig is eltarthat...

(Bevallom azért az  technikai problémákat valóban nem varrnám a KMD nyakába, hisz egy ekkora rendszerben mindig akadhat probléma.)

Az egyik ilyen "renitens" igen sok derűs percet okozott nekem, ő ugyanis három hete, és több hasonló ígéret után sem kapott megoldást, így naponta megírta ugyanazt a friss üzenőfali posztok kommentjeibe, mellyel engem kimondottan szórakoztatva felbolydította a hangyabolyt, akik rárontottak mint kos a ködmönre... :-)

Tehát összefoglalva: beregisztrálsz , hetekig leveleket kapsz, majd webirodát. Elkezdesz toborozni, közben pedig lassacskán már magáról a termékről is kapsz információt.

A befektetéseken túl, amit még forgalmazhatsz az a "forradalmi" iwowwe. Tulajdonképpen ez egy videó e-mail program. A lényege, hogy nem szóban küldöd a reklámot hanem videó formájában. A prezentáció szerint ez a jövő, így majd abban is kapod... És amit kb. ezerszer kihangsúlyoznak az ismertetőben az az hogy ingyenes!

Számomra a dolog több helyen is elvérzett... ( persze mindez az én szubjektív véleményem, még véletlenül sem szeretnék befolyásolni senkit ez ügyben) Az egyik, hogy ha reklámot akarok magamnak csinálni, hatékonyabb ha már eleve felteszem a videót a youtube-ra vagy más valóban ingyenes, hasonló kvalitású oldalra. Egyszerű logikával ott bárki megnézheti, e-mailben viszont csak az akinek elküldöm. Másrészt az ember annyi kéretlen levelet kap manapság, hogy abszolút nem vágyom arra a jövőben, hogy majd arcok tömkelege magyarázgassa nekem a viagra hatásait, vagy hogy milyen csodaszerrel kéne lefogynom, miközben fogalmuk sincs arról, hogy 50 kiló vagyok...

Az ajánlat ott viszont már meg is halt, amikor egy ingyenesnek kikiáltott lehetőséget ugyan ingyenesen megnézegethetek, sőt! állítólag még használhatom is, de ha pénzt is szeretnék vele keresni, akkor évi 50 dolláromba kerül, és ha a webkonferencia lehetőségét is kihasználnám akkor az havi 19,95 dollár még az én zsebemből. De mégis kinek adjam el? A prezentáció szerint azoknak akik "alám" regisztrálnak, és persze hajlandóak fizetni havi 19.95 dollárt. Tehát szerezzek még pár balgát akik valójában szintén nem eladják a terméket, hanem újabb emberek toborzására használják fel...

A KMD lufi még nem pukkadt ki, és a folyamat valóban lassúbb is lesz mint más hasonló rendszerű biznisz esetében. ( persze ez is csak az én véleményem...)Főképp, hogy olyasmit valóban nem lehet sehol sem hallani, vagy olvasni, hogy a cég nem fizetne a már elért eredmények után.

A siker szerintem azért van,  mert (a facebookot olvasgatva, tisztán látszik) a lassú levélküldözgetés, a folyamatos újdonságok bedobása, mind-mind sokáig fenntartják a KMD tagok bizakodását, érdeklődést. Mindig van mire várni, és mindig van ami a kiugrás reményével tölti el a KMD hívőket. A levelekben végre várják a webirodát, aztán az üzleti lehetőséget, majd a másikat, az ingyenest, és ki tudja még mit. Aki ezeken túl van az pedig folyamatosan kapja az adrenalinlöketet: lesz ügyfélszolgálat, lesz fejlesztés,lesz személyes találkozó ahol nagy durranások fognak elhangzani, lesz külföld felé nyitás. Lesz, lesz majd valami, amitől majd hidd el a biznisz beindul, csak légy türelemmel!

Sok-sok türelemmel!  Mert a KMD Holding a türelem biznisze! 

A törvényhozók elfelejtik, hogy az idő halad, és a rokkant emberek közben a törvénynek megfelelően a felülvizsgáló "istenek" elé járulnak, akik most valóban életről vagy halálról döntenek. A betegek pedig bár féltik azt az ici-pici egzisztenciájukat ami még maradt nekik, ám 28 000 ft-os ellátással, betegen már nincs vesztenivalójuk, és elkezdenek beszélni... Sőt! A "Mengele"-k gyomra sem vesz be a végtelenségig mindent, és néha egy-egy mondattal hangot adnak ennek, amit valaki véletlenül meghall, és így szép lassan nyilvánosságra kerül, valósan kirajzolódik az igazság, azaz, hogy embertelen spórolásról van szó, nem pedig tömeges csalások kiszűréséről. Ez pedig visszaüthet.

Tudom én, hogy nem kell mindennek bedőlni, de azért nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... és ha csak a fele igaz a rémtörténeteknek, már az is kétségbeejtő, és visszataszító.

Gondolok itt azokra az elmesélt történetekre, amelyekben arról számolnak be az érintettek, hogy az orvos véletlenül elkotyogta, hogy naponta öt embernél többet nem vehet ellátásba... Vagy az olyanokra, miszerint a régi leletek nem érdekesek a "bizottság" ( amiben egy orvos meg egy asszisztens ülnököl...) számára, viszont egy vérnyomásmérés alapján eldöntik, hogy ki a munkaképes és ki nem az. Ez utóbbit rengeteg beteg elpanaszolja.

Ezeken kívül pedig sok tragikus, személyes történet lelhető fel az utóbbi hetekben, és ezek olyan elbeszélések, amelyek már annyira nonszenszek, hogy azt kitalálni képtelenség, ha csak valóban nem történtek meg.  A történeteket azért merem leírni, mert én is nyilvános fórumokon találtam, sőt van amelyet több fórumon is közzé tettek már mások.

Az egyik rokkant beszámolt róla, hogy az egyik karja és az egyik lába amputálva lett, így hosszú évek óta rokkantként kapta az ellátást az államtól. A jelenlegi felülvizsgálaton viszont úgy döntöttek, hogy most már munkaképes! Könyörgöm, nincs meg az egyik keze és az egyik lába! Amikor megkérdezte a felülvizsgáló orvost, hogy mégis szerinte milyen munkát kéne vállalnia, a válasz az volt, hogy sajnálják a Kormány elrendelését hajtják végre...

Egyik agydaganatos ember betegségét nem tudják műtéttel kezelni, mert nagyon rizikós lenne, így a betegsége meg van. A bizottság pedig leírta, hogy a műtét használt, jobban van a beteg, így mehet dolgozni... Sajnos a hatásos műtétről csak a beteg nem tud, egyébként bizonyára minden stimmel...

A felülvizsgálatok részletes, átgondolt szakértelemmel való lefolytatását mi sem tükrözi jobban, mint annak az embernek az esete, akit egészségügyi problémájával munkaképesnek nyilvánítottak, ám mire ez a határozat eljutott hozzá, sajnos a betegség elvitte. Hangsúlyozom, a bizottság szerint ettől a betegségtől még nyugodtan dolgozhatott volna...ha megéri...  Így ismeretlenül is részvétem a családnak.

Olvastam olyan rokkantról akit behívtak felülvizsgálatra, és ez olyan lelki megterhelést jelentett neki, mely betegségeit súlyosbította, így a felülvizsgálatra már el sem jutott... Bizonyára nem  kézzelfogható az ilyen esetben, hogy  mi okozta a tragédiát, de ezt magyarázza el valaki annak a családnak akik siratják szeretett hozzátartozójukat, aki viszonylag fiatal volt, és még élhetett volna egy kicsit.

De nem szabad elfeledkezni azokról sem akik nem ennyire kirívó eseteknek számítanak,mert az ő kétségbeesésük hatalmas. Rettegnek.  Ha lesznek még tragédiák, azoknak a főszereplői  sajnos belőlük lesznek. Bár ne legyenek, de akiket 28 000 ft-al és egy "mehet dolgozni" plecsnivel bocsájtanak útjukra, miközben cső lóg ki a hasfalukból ( igen, ez a történet is fellelhető a net kábelrengetegeiben...) azoknak nem sok esélyt ad az állam. Nem szoktam végletes jelzőket használni, mert igyekszem megmaradni a tények és az objektivitás talaján, ám valami olyasmi körvonalazódik ki a szemünk előtt, mintha egy faji rémelmélet  felé haladnánk, melynek lényege, hogy mindenki kezét elengedjük, és győzzön a természet: az erős életben marad a gyenge elhullik... És ez már egy olyan társadalmi forma, amely az állatok szintjére helyezi az embert is: győzzön az erősebb, mert az az életképes. Mindez egy olyan országban, ahol törvénybe iktatták a magzati élet védelmét, hihetetlennek tűnik, de ahogy telik az idő, és napvilágra kerülnek, a lenéző, gyanúsítgató felülvizsgálatok, az embertelen döntéseket egy személyben meghozó "bizottságok" döntései, a hihetetlen valósággá válik.

Pedig ezeknek a beteg embereknek a nagy része évtizedekig fizette az államnak a Tb-t az adót, a járulékokat, mert dolgozott. Én úgy gondolom, hogy van egy társadalmi szerződés, mely szerint én befizetem az Államnak amit kell, cserébe az Állam amikor majd rászorulok, mert szét dolgoztam az egészségemet, vagy csak egyszerűen megöregedtem, majd gondoskodik rólam. 

A törvény hozók még egy nagyon fontos dologról feledkeztek meg:  azok az emberek akiket most szó szerint éhhalálra ítélnek, valamikor azért dolgoztak, hogy a Tisztelt képviselő uraknak legyen óvoda, iskola, egészségügyi ellátás, és még sok-sok minden, amit ők is használtak, használnak. Bele tudnak nézni a tükörbe ezzel a tudattal?  Jelenleg pedig  a most még egészséges adófizetők pénzéből kapják a fizetésüket. De mivel a betegség nem válogat, ezért sajnos lesznek még ez után is lerokkanó emberek.  Tisztelt Törvényhozók! Nem jó dolog abba a kézbe harapni amelyik enni ad... Ezt még a kutyák is tudják!

Bár már volt szó itt a rokkantakról, de amit jelenleg velük tesznek, az napról napra jobban körvonalazódik, és időről időre kénytelen vagyok visszatérni rá. Meg van a magam problémája, és a munkanélküliek nevében kommunikálok itt a blogban, mondják páran. Ez így is van, de aki ember valódi érzelmekkel, az nem hagyhatja figyelmen kívül és szó nélkül azt ami a beteg emberekkel történik jelenleg. És bár munkanélküliként is sokszor kilátástalannak tűnik a helyzet, mi még mindig jobb esélyekkel rendelkezünk, mint az akinek már az egészsége sincs meg. Elég arra gondolnom, hogy én ugyan nem vagyok rokkant, és nem is érzem magam annak, de a tavaly kialakult gerincsérvem nem hogy a munkát, de még a család, és önmagam ellátását is időnként keményen megnehezíti. Nemrég lettem munkanélküli-mint itt sokan tudják-de a betegségem óta csak fájdalomcsillapítókkal tudtam elvégezni a munkámat, hisz végül is "csak" az állás, az ülés és a járás okoz fájdalmakat, amúgy jól vagyok... De képzeljünk el egy rokkantat, aki mankókkal jár, vagy cső van kivezetve a hasára, és utána képzeljük el, mekkora eséllyel kapnak így munkát... Aki épp most ezt elképzelte, az bizonyára úgy gondolja túlzásokba esek, mert az ilyeneket  nem fogják munkaképesnek nyilvánítani a felülvizsgáló orvosok. Sajnos már meg is tették! A témában körülnézve, bizony konkrét eseteket lehet találni, és annyi van ezekből, hogy muszáj felfigyelnünk  rájuk, még akkor is, ha az internetes információk nem mindig hitelesek. Ennyi hasonló hazugság nem létezik, így szörnyülködve kell megemésztenünk, hogy mi folyik jelenleg ebben a kis országban.

A stratégia pedig nagyon okosan lett felépítve. A féligazságok pufogtatása mindig is célravezető volt, elég csak fellapozni a történelemkönyveket, és látható, hogy ez a recept sokszor bevált már... Jelen esetben a kormányzati kommunikáció felhozta a '90-es évek jól ismert eseteit, amikor a hirtelen bekövetkező nagy mértékű munkanélküliségből a rokkantságba menekültek az emberek, hogy ezzel biztosítsák maguknak a létfenntartást. Erre a valóban igaz társadalmi problémára pedig szépen felépítettek egy hazugságot, amivel létjogosultságot próbálnak teremteni arra, hogy a "rokkant-kassza" kiadásait drasztikusan lecsökkenthessék, akár emberéletek árán is. Vagyis elhitették, hogy most 20 évvel később csalók tömege rejtőzik a rokkantak között, és amíg a becsületes munkások dolgoznak mint a güzü, addig az ő adójukból rokkantként élnek emberek mint "marci-hevesen", pedig csak lusták és kényelmesek.

Mindez pedig fülekre talált, hisz az emberek elégedetlenek, mert nincs munkájuk, vagy ha van akkor alig kapnak fizetést, és minden reggel reszketve ébrednek , hogy vajon jövő héten is lesz-e hová menniük, pedig betartják a főnökök sokszor irreális feltételeit, és még annyi annyi minden tökéletlen a munka világában. Az ilyen füleknek pedig borzalmasan igazságtalannak tűnik, ha csalókról hall, olyanokról akiknek nem kell ezt a borzalmas munkaerő-piaci tortúrát végig csinálniuk, mert havonta fix összeget kapnak, és mivel akkora manapság a linkeskedés mértéke, amekkora, már nem is gondolkodik az ember, hanem elhiszi. Hisz mindenhol csalnak, mért pont a rokkantak világa lenne kivétel. Ehhez pedig hozzájön a szomszéd látványa, aki igen! rokkantnyugdíjas. Mennyit is kap? 60 000-et havonta, én meg 70 000-et, pedig vele ellentétben dolgozom. És hát látom, hogy lemegy a boltba is, meg sétálgat, takarítgat...   Mért is nem tud dolgozni? Na, biztos semmi baja...

A magot elvetették egy elégedetlen társadalom ellenségeket kereső, jól termelő talajába, és az szépen gyökeret is vert...

A másik oldal tényei pedig alig-alig kerülnek felszínre, és amik igen, azok fölött már sokan elsiklanak. Márpedig ezek a dolgok az egész rokkant-felülvizsgálatok jelenlegi rendszerét ássák alá, viszont már szinte senkit nem érdekel.

A rokkantság nem mindig látványos, sőt valószínűleg kevesebb az a rokkant akinek a betegsége kívülről is látszik. Egy daganatos, vagy egy autoimmun betegség kívülről nem állapítható meg egy laikus számára, főképp, hogy amikor ezek a betegek épp szenvednek ki sem kelnek aznap az ágyból, vagy kórházba kerülnek, és amikor épp elfogadható az állapotuk akkor megpróbálnak normális hétköznapi életet élni. Ezt bizony egy kívülálló, egy felszínes ismerős nem látja. Nem ő van ott segíteni amikor a kemótól egyfolytában hánynak, vagy még zuhanyozni sem tudnak egyedül ezek a betegek. A szomszéd azt látja, hogy a rokkant porszívózik, meg nagy cekkerekkel jön haza a közértből, de akkor nem látja, amikor bezárkózik a lakásába, mert jártányi ereje sincs. A vesebeteg aki dialízisre jár, pár naponta elmegy otthonról, dialízisre, aztán másnap megfőz, de vajon melyik munkahely foglalkoztatná, egy olyan munkaerőpiacon, ahol az emberek nem mernek még szabadságra sem menni nem hogy betegállományba. Mégis melyik munkáltató tűrné, hogy hetente kétszer, vagy akár másnaponta mellőznie kéne a dolgozóját, mikor a betegállományba elmenőt, vagy a terhes kismamát is elbocsájtják manapság?

A keringési betegség sem látszik kívülről, de elég egy nagy súly megemelése, vagy egy keményebb stresszhelyzet, és a beteg életének vége.

Egy gerincbeteg sem mindig mutatja a betegsége jeleit, hisz az "csak" fáj... Ha a betegség ideget is nyom a gerinccsatornában, akkor ha láb ideget nyom, maximum sántának látszik, de ha fentebb nyom ideget, például a nyaki részen, akkor abszolút nincs külső jele, ellenben olyan fejfájást okoz amely az őrületig fokozódhat. Mégis ki látja ezt? Ki látja, ha valaki sírva tartja a fejét a jéghideg vízsugár alá, vagy könnyezve szakítja félbe kétszer, háromszor is egy egyszerű mosogatás folyamatát, mert egyszerűen nem bír a fájdalommal?

Sokan a fiatal rokkantakat is gyanakodva méregetik, pedig sajnos a betegség nem kor függő. Baleset bárkit érhet, bármikor, és nem feltétlenül csak a lába törik. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi munkaerőpiac annyira kemény, hogy az emberek sokszor betegen járnak dolgozni, és itt nem egy influenzára gondolok. Vannak akik gyógyszerekkel tömve mennek a munkahelyükre, hogy nehogy az utcán találják magukat. Nem járnak el a megfelelő kezelésekre, idő, és sokszor pénz hiányában, hisz ha csak egy balneo-terápiát megnézünk, hiába írja fel az orvos, csak 50%-ben támogatja a TB, a többi pedig saját pénzből megy. Bizony amikor nekem írtak fel hasonló terápiát, még én szégyelltem magam, hogy nem használtam fel, ( hisz nem egykönnyen adják még így sem...) de nem tudtam anyagilag megengedni magamnak. Amikor pedig valaki betegen dolgozik, később súlyos szövődményekkel számolhat, és akár rokkant is válhat belőle. Az Ő hibája lenne?

Manapság arról hiszik el, hogy rokkant, akinek hiányzik a keze vagy a lába, vagy tolókocsiban ül, esetleg fehér bottal jár, és erre a felszínes tudatlanságra felépítettek egy hihető hazugságot.

Pedig csak számolni kéne. A Magyarországon kb. 700 000 fő rokkantként nyilvántartott embernek kb. 52%-a korbetöltött. Ráadásul a kormány az 57 év alattiakat vette célba, tehát akik a '90-es években esetleg könnyebben kaptak rokkantságot azok nagy része már bele sem esik a felülvizsgáltak körébe. Az a hajó már elment, és nem lehet egy másik gőzös utasain bosszút állni, bár hozzá teszem senkin sem kéne. Hisz a rendszerváltás utáni rokkantságba menekülést mégis csak az akkori rendszer tette lehetővé. Másrészt felülvizsgálatok mindig is voltak. Mégis hogy jutottak át állítólag csaló, egészséges emberek a rokkantak világába rendszeres ellenőrzések mellett? Fizettek? Mégis mennyit? És ha fizettek, tehát volt rá pénzük, akkor mért kellett volna nekik 30-40-60 ezer forint? Belegondolnék én, ha mondjuk jó vaskos rokkant-nyugdíjakról lenne szó, de így....

Mégis tovább próbáltam gondolni a lehetőséget. Egyszerű logikus gondolkodással, ha valakinek fontos ez a dolog, és van pénze rá, most is megteszi a kellő lépéseket, és bizonyára most is talál olyat akinek van az a pénz... Ha oly nagyon keresi a kormány a csalást akkor viszont nem illik ám csak az egyik oldalra rácsapni. Illik azok közt is körülnézni akik azokat a minősítéseket aláírták.

Arról sem esik szó, hogy az előző kormány már elkezdte a szigorítást, tehát a csalás esélye minimálisra csökkent, sőt sokak egészségkárosodásának mértékét visszább vették az elmúlt évek alatt. De az még akkor sem tűnt annyira embertelennek mint az ami jelenleg történik.

 Ez az "igazságosság" és "becsületesség" roham több sebből vérzik, és főleg abból, amelyikben azokat is rehabilitálhatónak papírozzák le akik még a kritikus emberek szemében is rokkantak. Mert akinek egy lába van, az nem fog újat növeszteni. Aki két éve egy mankóval járt, most pedig már kettővel bír csak talpon maradni, az két év múlva nem hihető, hogy munkaképes lesz.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...