2012.05.02. 00:29
Rokkant-helyzet 2
A törvényhozók elfelejtik, hogy az idő halad, és a rokkant emberek közben a törvénynek megfelelően a felülvizsgáló "istenek" elé járulnak, akik most valóban életről vagy halálról döntenek. A betegek pedig bár féltik azt az ici-pici egzisztenciájukat ami még maradt nekik, ám 28 000 ft-os ellátással, betegen már nincs vesztenivalójuk, és elkezdenek beszélni... Sőt! A "Mengele"-k gyomra sem vesz be a végtelenségig mindent, és néha egy-egy mondattal hangot adnak ennek, amit valaki véletlenül meghall, és így szép lassan nyilvánosságra kerül, valósan kirajzolódik az igazság, azaz, hogy embertelen spórolásról van szó, nem pedig tömeges csalások kiszűréséről. Ez pedig visszaüthet.
Tudom én, hogy nem kell mindennek bedőlni, de azért nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... és ha csak a fele igaz a rémtörténeteknek, már az is kétségbeejtő, és visszataszító.
Gondolok itt azokra az elmesélt történetekre, amelyekben arról számolnak be az érintettek, hogy az orvos véletlenül elkotyogta, hogy naponta öt embernél többet nem vehet ellátásba... Vagy az olyanokra, miszerint a régi leletek nem érdekesek a "bizottság" ( amiben egy orvos meg egy asszisztens ülnököl...) számára, viszont egy vérnyomásmérés alapján eldöntik, hogy ki a munkaképes és ki nem az. Ez utóbbit rengeteg beteg elpanaszolja.
Ezeken kívül pedig sok tragikus, személyes történet lelhető fel az utóbbi hetekben, és ezek olyan elbeszélések, amelyek már annyira nonszenszek, hogy azt kitalálni képtelenség, ha csak valóban nem történtek meg. A történeteket azért merem leírni, mert én is nyilvános fórumokon találtam, sőt van amelyet több fórumon is közzé tettek már mások.
Az egyik rokkant beszámolt róla, hogy az egyik karja és az egyik lába amputálva lett, így hosszú évek óta rokkantként kapta az ellátást az államtól. A jelenlegi felülvizsgálaton viszont úgy döntöttek, hogy most már munkaképes! Könyörgöm, nincs meg az egyik keze és az egyik lába! Amikor megkérdezte a felülvizsgáló orvost, hogy mégis szerinte milyen munkát kéne vállalnia, a válasz az volt, hogy sajnálják a Kormány elrendelését hajtják végre...
Egyik agydaganatos ember betegségét nem tudják műtéttel kezelni, mert nagyon rizikós lenne, így a betegsége meg van. A bizottság pedig leírta, hogy a műtét használt, jobban van a beteg, így mehet dolgozni... Sajnos a hatásos műtétről csak a beteg nem tud, egyébként bizonyára minden stimmel...
A felülvizsgálatok részletes, átgondolt szakértelemmel való lefolytatását mi sem tükrözi jobban, mint annak az embernek az esete, akit egészségügyi problémájával munkaképesnek nyilvánítottak, ám mire ez a határozat eljutott hozzá, sajnos a betegség elvitte. Hangsúlyozom, a bizottság szerint ettől a betegségtől még nyugodtan dolgozhatott volna...ha megéri... Így ismeretlenül is részvétem a családnak.
Olvastam olyan rokkantról akit behívtak felülvizsgálatra, és ez olyan lelki megterhelést jelentett neki, mely betegségeit súlyosbította, így a felülvizsgálatra már el sem jutott... Bizonyára nem kézzelfogható az ilyen esetben, hogy mi okozta a tragédiát, de ezt magyarázza el valaki annak a családnak akik siratják szeretett hozzátartozójukat, aki viszonylag fiatal volt, és még élhetett volna egy kicsit.
De nem szabad elfeledkezni azokról sem akik nem ennyire kirívó eseteknek számítanak,mert az ő kétségbeesésük hatalmas. Rettegnek. Ha lesznek még tragédiák, azoknak a főszereplői sajnos belőlük lesznek. Bár ne legyenek, de akiket 28 000 ft-al és egy "mehet dolgozni" plecsnivel bocsájtanak útjukra, miközben cső lóg ki a hasfalukból ( igen, ez a történet is fellelhető a net kábelrengetegeiben...) azoknak nem sok esélyt ad az állam. Nem szoktam végletes jelzőket használni, mert igyekszem megmaradni a tények és az objektivitás talaján, ám valami olyasmi körvonalazódik ki a szemünk előtt, mintha egy faji rémelmélet felé haladnánk, melynek lényege, hogy mindenki kezét elengedjük, és győzzön a természet: az erős életben marad a gyenge elhullik... És ez már egy olyan társadalmi forma, amely az állatok szintjére helyezi az embert is: győzzön az erősebb, mert az az életképes. Mindez egy olyan országban, ahol törvénybe iktatták a magzati élet védelmét, hihetetlennek tűnik, de ahogy telik az idő, és napvilágra kerülnek, a lenéző, gyanúsítgató felülvizsgálatok, az embertelen döntéseket egy személyben meghozó "bizottságok" döntései, a hihetetlen valósággá válik.
Pedig ezeknek a beteg embereknek a nagy része évtizedekig fizette az államnak a Tb-t az adót, a járulékokat, mert dolgozott. Én úgy gondolom, hogy van egy társadalmi szerződés, mely szerint én befizetem az Államnak amit kell, cserébe az Állam amikor majd rászorulok, mert szét dolgoztam az egészségemet, vagy csak egyszerűen megöregedtem, majd gondoskodik rólam.
A törvény hozók még egy nagyon fontos dologról feledkeztek meg: azok az emberek akiket most szó szerint éhhalálra ítélnek, valamikor azért dolgoztak, hogy a Tisztelt képviselő uraknak legyen óvoda, iskola, egészségügyi ellátás, és még sok-sok minden, amit ők is használtak, használnak. Bele tudnak nézni a tükörbe ezzel a tudattal? Jelenleg pedig a most még egészséges adófizetők pénzéből kapják a fizetésüket. De mivel a betegség nem válogat, ezért sajnos lesznek még ez után is lerokkanó emberek. Tisztelt Törvényhozók! Nem jó dolog abba a kézbe harapni amelyik enni ad... Ezt még a kutyák is tudják!
1 komment
Címkék: rokkantság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pinter63 2012.05.06. 12:17:03
Ezek a módszerek már ismerősek valahonnan.:(
A blog író jól foglalja össze a lényeget.
Ki védi meg a rokkantakat, ez is megérne egy posztot.