2012.08.13. 20:18
"Ebben az országban épp az a jó, hogy minden és mindenki lenyúlható..."
Szegény Schmidt Máriánk megint boldogtalan lesz, mivel egy újabb "igényes" munkaerő helyzetét tárom itt fel. Mit tehetnék? Hisz mint tudjuk, magam is túl sok igényt támasztok a munkáltatók felé: normál körülményeket, bejelentett fizetést, meg az alapvető munkatörvények betartását...
Enikőnk (nevezzük így), lelki szemei előtt megjelentek a legszebb ünnepek, az ötöslottó főnyereménye és minden efféle vízió képei, midőn közölték vele, hogy megint lesz munkája. Önmagamról is tudom, hogy milyen frenetikus érzés ez, ebben a munkahelyekben bővelkedő, nagyszerű országban,... Ám ekkora öröm Enikőnek adásával nem elégedett meg a kegyes sors! Fokozta azt rendesen! A munkáltató még egy tanfolyam elvégzésére is befizetné eme boldog asszonyt, hogy legálisan végezhesse az adott munkát. Meg is csókolnánk ezen munkáltató kacsóit, ám mielőtt már-már virtuálisan kineveztük volna az év munkaadójának, rájöttünk, hogy ez a gesztus nem feltétlenül nemességet, hanem inkább némi rafináltságot feltételez, mely oly jellemző fajtájára... Hogy miért?
A szóban forgó munkáltató, talán megijedvén attól, hogy még a végén elterjed róla nagylelkűsége, vagy csak okos kereskedő, ki még a dolgozójából is pénzt csinál, de minden esetre igen kreatív megoldást eszelt ki ezzel a tanfolyammal kapcsolatban. Ő ugyanis ezt úgy gondolta kivitelezni, hogy Enikő tanfolyamát ugyan kifizeti, de annak az árát a fizetésekkor szépen apránként levonja. Igazság szerint nem is lenne ezzel gond, ha a két fél ebben állapodik meg. Ám a könnyfakasztóan megható, ugyanakkor vakbélröhögtetően és mélyen erkölcsös momentuma a dolognak, hogy miután ezt Enikővel letárgyalták, a munkaadó utoljára még felhívta a figyelmet arra, hogy igényt tartana a számlára... Vegyük át mi is történhet itt tulajdonképpen? A munkáltatónak ez a tanfolyam semmibe sem kerül, hiszen kifizetteti a munkavállalóval az árát, ám de ennek ellenére kéri a számlát... Ez csak egy érzés, de oly valósnak tűnik: vajon az a számla milyen hamar kerül majd a cég könyvelőjéhez, hogy az adóalapból levonható legyen? ... Kvázi Enikő kifizeti a saját tanfolyamát, de a cég aratja le az ezért igénybe vehető előnyöket...
Oly szépen illik erre a sokak által elítélt szám mely arról szól : " ebben az országban épp az a jó, hogy minden és mindenki lenyúlható..."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2012.08.14. 00:18:35
Egyébként Enikő nevére vagy a cég nevére szóló számlát kell vinni?
Én nem értem, hogy hol jutna ezzel előnyhöz a munkáltató - feltéve, hogy minden bekerül a könyvelésbe.
Egyszer elszámolják költségként a kifizetést, utána a bérből levonást bevételként, nincs ezen semmi nyereség.
Az viszont probléma, hogy ennél a konstrukciónál valójában arról van szó szerintem, hogy előre kifizet egy összeget a cég, amit aztán részletekben visszakér a munkavállalótól. Ténylegesen tehát szerintem itt kamatmentes kölcsönt nyújt a munkáltató, és a kamatkedvezmény után illene szja-t fizetni...
lbm · http://nertars.blog.hu 2012.08.17. 20:14:29
Irigykedem, mert feltételezésed teljesen korrekt, ami azt jelenti számomra, hogy olyan munkahellyel rendelkezhetsz már évek óta, amely valóban a Munkahely: korrekt, törvénytisztelő, normális. Na most amelyikekről én írok azok nem ilyenek... Azért írok róluk.
Próbáld így nézni a szituációt. Amúgy tanultam tőled, és ezt a tudást át is adom Enikőnek, mert hasznos lehet számára. Köszönöm :-)
lbm · http://nertars.blog.hu 2012.08.24. 16:09:38
2012.08.26. 00:58:06
Erre én is kíváncsi leszek, persze azt, hogy papíron nem vonnak, csak akkor tudják megcsinálni, ha nem bankszámlára kapja a fizetését.
Drukkolok...