2012.03.10. 19:00
Helyzetjelentés a Munkaügyi központból
Megtörtént a megtörténhetetlen: végül elmentem a munkaügyi központba, és regisztrált állástalan lettem. Szégyen ide vagy oda, egyenlőre más választásom nem adódott, ráadásul ha amortizálódott végzettségem újra aktuálissá szeretném tenni, szükségem van az állam segítségére, mert sok mindenem van, de pénzem az nincs... Főleg annyi, amennyibe az OKJ-s oktatások kerülnek. Ehhez pedig első lépésben regisztráltatnom kellett magam a munkaügyi központba. Egy olyan "szép" napon mentem sorba állni, amikor a honlapjuk szerint csak az új munkanélkülieket fogadják. Jóval ajtónyitás előtt érkeztem, sok más társammal együtt, mert kemény három és fél órát szántak a honlap szerint erre a "projekt"-re, és szerettem volna sorra kerülni. A jelentkezők száma is megér egy két mondatot. Amíg ott voltam körülbelül harminc ember volt az aki ez ügyben érkezett. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a hét többi napján is vannak jelentkezők,- csak ezen a napon egyszerűbb, hisz mi vagyunk a fő attrakciók,- akkor is nagyon elgondolkodtató a munkanélküliség aránya. A kirendeltség két kerület munkanélküliségére hivatott, és ha hetente "csak" harmincan érkeznek új regisztrálók, a helyzet igen csak elkeserítő.
El kell mondjam ( így írásban...), hogy bár csak a legelső terembe jutottam be ( státuszom ennyit tett lehetővé), ott nagyon megértő, és kedves fogadtatásban lehetett részem, ha azt nem vesszük, hogy a sorban állás másfél órája alatt fájdalmam a tetőfokára hágott , de ez az én egészségi állapotom, és nem a központ rovására írható momentum. Rémálmaimnak abszolút ellentmondott az ott dolgozó hölgy nem lenéző, nyugodt, kedves modora, melytől a helyet máris kevésbé éreztem kellemetlennek helyzetem ellenére. Muszáj ezt kiemelnem, mert amikorra az ember oda belép, addigra már a régi idézet szerint felhagy minden reménnyel, és nagyon jól esik, ha nem úgy néznek rá, mint egy haszontalan, munkakerülő, segélyből élősködő, selejt emberre. Bár oktatásról, és bármiféle konkrétumról esélyem sem volt kérdezősködni, az "állományba" vétel megtörtént, és kaptam egy kissé távolinak tűnő időpontot amikor már leülhetek a kikészített székekre, és behívnak majd név szerint, minden jelentkezés és sorban állás nélkül. Abszolút tapasztalatlan emberkeként ebben az időpontban reménykedem, hogy kérdéseimre a válaszokat megkaphassam, anélkül, hogy kellemetlenül érezném magam a mögöttem álló hosszú sor feltartása miatt. Így a továbbiakról még nem szolgálhatok információval.
Ellenben a hosszú ácsorgás alatt sok mást szemügyre vehettem. .
A falon, mindenki számára elérhetően van egy parafatábla, melyre álláshirdetéseket lehet kitenni. Végül is, hol lenne a legjobb helyen ha nem egy állástalanokkal teli épületben. Ugyanakkor lehangoló, hogy ezen a hatalmas táblán pontosan 7 azaz hét darab álláslehetőséget ajánlanak, és dátum nélkül csak abban bízhatunk, hogy frissítik ezeket, azaz nem található ott ebből az elenyésző mennyiségből egy sem, amely már fél éve ott van, azaz valószínűleg elvesztette már aktualitását... A munkák a következőek voltak nagy vonalakban: kerti munka, személy és vagyonőr, kamion sofőr, teherautó sofőr, gyártósorra varrónő, és ha hiszik ha nem még egy ügynöki munka is helyet talált magának ezen a "szent" falon, melyen sok mindenre számítottam, de ügynöki munkára azért még sem... (arra ott vannak az ingyenes hirdetőportálok, melyeket már elöntött az ilyen és ehhez hasonló munkák özöne, és nem nagyon kérnek belőle az emberek...)
Ha valóban ennyi a felhozatal, akkor egy ijedősebb ember igen rosszul érezheti magát...
Hazajővén felmentem a munkaügyi központ honlapjára, és átböngésztem az ott található álláshirdetéseket. Fantasztikus dolgok vannak ott. A 48 000ft-os fizetést ajánlótól, a megváltozott munkaképességű munkavállalót autómosóként alkalmazni akaróig, mindenféle munkaadó jelzi munkaerőre való igényét. Ehhez már valóban nem szeretnék kommentet fűzni...
Összefoglalva, a munkaügyi központot túl lehet élni, az embert (egyenlőre) nem alázzák porig, ám de munkát mégis csak magadnak kell szerezned, mert azt ott nem kapsz, még ha az fontosabb is lenne neked, mint a segély. Ha mégis segítséget kapok ebben az intézménytől, első dolgom az lesz, hogy ezt megosztom az Olvasókkal.
Végül azért kifejteném, hogy a munka világába visszavezetést az állam helyében nem a három hónapra lecsökkentett munkanélküli segéllyel kéne megoldani, mert azzal az éhenhalást, és nem a munkába állást segítik. Ellenben alkalmazni kéne még néhány embert, akik valóban állást közvetítenek a munkaügyi központban, és így segíteni az embereknek a megfelelő munkahely megtalálásában.
Amúgy sem értem, hogy bár amikor van munkánk, az adónk egy kicsi része valamiféle munkanélküli alapba folyik (tudomásom szerint), most pedig lecsökkentették a segély idejét 90 napra, akkor mért nincs erre keret? Hogy lehet, hogy rengetegen panaszkodnak arra, pénzhiányra hivatkozva nem kapják meg a képzési támogatásokat, amikor valóban most ment végbe egy hatalmas spórolás a segélyek terén?
Akárhogy nézem, a "visszavezetjük az embereket a munkába", valójában az "elvesszük tőlük a támogatást, és magukra hagyjuk őket, hogy mi spórolhassunk" valóságot jelenti. Mert az emberek elmondása szerint mi történik? Bemegyünk, beregisztrálunk, három hónapig kapjuk a segélyt, aztán az állam le is tudta a "visszavezetést"...
Nagyon szeretném mindezt megcáfolni, így a téma egy darabig terítéken lesz. Reménykedjünk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Allaskereso 2012.03.17. 16:35:47
Munkaügyi központokban is szoktam kamuhirdetéseket látni. Sőt, régen egyszer egy nő odasomfordált az emberekhez és "meghívta" őket egy állásinterjúra. :D Zepteres volt szerintem.
lbm · http://nertars.blog.hu 2012.03.18. 07:16:52
Amúgy pont attól félek, hogy mostanában esetleg nem tudnak beiskolázni. De talán még szeptemberig is kibírnám, de ugye még akkor sem biztos, hogy beiskoláznak, hisz sokkal több a jelentkező mint amennyi pénz jut erre... A minap olvastam egy fórumon, hogy valakit beiskolázott a munkaügyi központ, aztán a beiskolázott meg azt mondta abba hagyja, mert ő a tananyagot nem érti, meg ilyenek. Mástól meg örülne, ha ilyen lehetőséget kapna... Néha az emberek is olyanok, hogy...
Allaskereso 2012.03.20. 21:33:05
Azért mindenképpen érdemes őket megkeresni és adni egy esélyt a dolognak. Én annak idején megkerestem őket ezzel és azt kaptam, hogy nem férek bele a keretbe, mert engem "közös megegyezéssel" rúgtak ki, és csak azok fértek akkor bele, akiket kitettek. Persze ez nem annyira pontos megfogalmazás volt, de valamiért szeretik ezt e közös megegyezéses dolgot. Talán ez jogilag jobb forma, nem tudom.
A lényeg, hogy néhány évvel később egy másik munkaügyi központossal beszéltem, aki azt mondta, hogy mivel nincs szakmám (meg érettségim sem, az sem volt baj, hogy épp a gimit csinálom levelezőn), tehát mindenképpen beletartozom a programjukba.
Ennyit erről. Szóval én azt javaslom, hogy légy kitartó és eltökélt, mert ezek az emberek hajlamosan lusták és felszínesek lenni, de ha az ember kitart az elhatározása mellett, akkor megtesznek pár dolgot.
Pl. régebben a regisztrációkor nem ajánlottak munkát, csak elintézték az admint. Mástól is ezt hallottam. Álláslehetőséget majd a következő találkozókon adnak. Én megkérdeztem, hogy nincs-e ötlete, mit tehetnék, hogy legyen munkám. Erre megnézte a számítógépén, hogy mik vannak.
Szóval légy határozott, mert akkor segítenek, amúgy meg elvannak a sok munkával és talán keserűséggel is, mert ha akarnak is segíteni, annyira nem eredményesek.