Véleményem szerint kissé kidolgozatlan amit terveznek, de az alapokat már így is láthatjuk.

Szabadság:

 A jövőben 5 szabadságnap az amivel a munkavállaló rendelkezhet. Tizenöt nappal előbb kötelesek vagyunk szólni erre vonatkozó igényünkről a munkáltatónak, neki viszont ezt biztosítania is kell. Az olyan munkahelyeken, ahol létezik a szabadság fogalma a gyakorlatban is, ennél azért rugalmasabbak. Ha mégis be akarjuk biztosítani magunkat ilyen ügyben, az igényelt szabadságot kérjük írásban, e-mail, vagy papírforma szerint, így bármikor bizonyítható, hogy mi szóltunk időben. A többi szabadság amivel a munkáltató rendelkezik, már vitásabb kérdés lehet, és ez ügyben maximum érvekkel győzhetjük meg Főnökünket. Az " Én rendelkezem a többi szabadságod kiadásának időpontjával! " szövegre érveljünk okosan : "Akkor jövő hétre kérném írásban,  hogy mikorra rendeled el a fennmaradó szabadságnapokat!"

Ez vagy eredményt hoz vagy nem, de próba szerencse. A bármikor kiadott szabadság jobb mint a soha ki nem adott és ki sem fizetett.

 A következő módon változik a szabadságnapok számának aránya:

• 26 éves kortól 21 nap szabadság
• 31 éves kortól 22 nap szabadság
• 36 éves kortól 24 nap szabadság
• 41 éves kortól 26 nap szabadság
• 46 éves kortól 28 nap szabadság
• 51 éves kortól 30 nap szabadság

Na itt az első homályos dolog. Ez hogy érvényesül azokkal szemben akik idén már például 34 évesek, és az eddigi törvények alapján ki vettek 24 nap szabadságot? Nyár van, iskola-, óvoda szünet, biztos vagyok benne, hogy van aki már elhasználta ezt. Ne feledjük! Épp a visszamenőleges hatályú törvények idejét éljük. Én minden esetre, csak 22 napot veszek ki, biztos ami biztos...

További változás, hogy eddig a munkába lépés után három hónapig nem rendelkezhetett szabadságával a munkavállaló, ez most hat hónapra hízott . Bagatell, olyan dolgozók esetében, ahol a vállalkozó eleve közölni szokta az újonnan felvett dolgozóval, hogy " Most jöttél, idén szabadságra ne számíts! "

Elbocsájtás:

Ezentúl a nem számít, hogy

táppénzen lévő, a várandós, szülési szabadságon lévő, a gyermekgondozás, illetve hozzátartozó otthoni gondozása miatt  fizetés nélküli szabadságon lévő, a beteg gyermeket táppénzen ápoló és az önkéntes katonai szolgálaton lévőember valaki. Őket eddig a "védelmi idő" fogalma óvta amennyire tudta, az ilyen bánásmódtól. Az új törvénytervezet szerint az ilyen munkavállaló majd rendes, egyszerű felmondással elbocsájtható, és ezt már azonnal közölni lehet vele. "Köszönettel" tartoznak az érintettek a törvényhozóknak, mert azért ez csak akkor lép hatályba, amikor az előbb felsorolt munkaképtelenség utáni első napon visszatérnének dolgozni... Tényleg Köszönjük!

Felemelő érzés, hogy egy hosszú évekig becsülettel dolgozó ember, addig számít megfelelő munkaerőnek, amíg nem kezdi el ápolgatni kiszolgáltatott családtagját vagy beteg gyermekét otthonában, nem veszi a fejébe, hogy katonaként védi a békét, vagy nem akar gyermeket szülni.

Az üzenet:

-szüleidet, házastársadat, ha teljes ellátásra szorul dugd be egy szociális otthonba!

-gyermeket pedig inkább ne szülj, mert akkor két hibát is vétesz : várandós leszel, meg amikor megszületik a gyermek, még beteg is lehet...!

 Ehhez, már csak hab a tortán, hogy van egy másik tervezet is, melyben azt szeretnék törvénybe iktatni, hogy ha csak egy gyermeked van, akkor csak 5 éves koráig járjon a családi pótlék. A kérdésem az, hogy ilyen szabályozások mellett, mégis hogy merjen egy munkavállaló két vagy több gyermeket vállalni, mikor már lassan ahhoz is bátorság kell, hogy egyet szüljön?

Ki gondolt bele abba, hogy amikor valaki hosszabb távon otthon marad fizetetlen, vagy fizetett betegszabadságon, ilyen-olyan okok miatt, akkor anyagilag is veszteség éri, és amikor mindezen túl esik, akkor van a legnagyobb szüksége a normálisan fizetett állására?

Kolléganőm babát vár, és bár kijelenthetem, hogy a mi Munkáltatónk nem rúgja ki amikor  a kilencedik hónapban betegállományba megy, mégis felmerült a kérdés, mert azért nem akar felkészületlen lenni. Egy pórul járt kismama ügye kapcsán sajnos mélyen bele kellett "tanulnom" az ilyen ügyek folyamatába, amit most nem részleteznék, de itt az egész ügy elolvasható :

http://users.atw.hu/lukacskonyv/konyv.html  Anikó ügye az elejétől a végéig felvázolja, mi történhet, mit kell tenni, és ki nyújthat segítséget.

Most viszont fogalmam sincs mit tanácsoljak, mert ezután nincs rá segítség: a munkáltatónak törvényes joga van arra, hogy kirúgja azt aki lehet, hogy még nagy hassal is neki ugrabugrált, és igyekezett jó munkaerő lenni.

Folytatása következik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.